A fekete nő, aki megtanulta magát szeretni, és most már a saját versenyét futja

Publikálva 27/02/2022 - 18:15 GMT+1

Sha’Carri Richardson tavaly tört be a világ legjobb sprinterei közé, igaz, sokkal inkább azzal vált ismertté, hogy a tokiói olimpia előtt néhány héttel, az amerikai válogató megnyerése után megbukott marihuánával, és nem indulhatott Tokióban. Elmesélte, hogyan dolgozta fel a történteket, de beszélt az önszeretet fontosságáról, és arról, mit jelent számára fekete nőként élni a világban.

Sha’Carri Richardson

Fotó: Getty Images

Egy fekete nő, aki megbocsátott magának, de nem enged abból, aki és amilyen.

Sha’Carri Richardson 2021 júniusában óriási fölénnyel nyerte az amerikai válogatót. Néhány nappal később azonban eredményét érvénytelenítették, mert a szervezetében THC nyomaira bukkantak. Eltiltották egy hónapra, ami azt jelentette, hogy nem utazhatott el a tokiói olimpiára sem.

Az egész ügy több dolog miatt is nagy felbolydulást keltett. Egyrészt akkortájt ő volt a világ egyik leggyorsabb sprintere. A másik, hogy egy pillanatig nem tagadta, hogy azért szívott el néhány jointot, hogy megpróbálja enyhíteni édesanyja halála miatt érzett fájdalmát. Ráadásul a marihuána ugyan doppinglistás, de nincs teljesítményfokozó hatása.

World Championships

Hét világbajnoki csúcs, amit Budapesten állítottak fel

30/08/2023 - 16:28

Richardson arról mesélt, hogy az önszeretet következetes gyakorlására volt szüksége, hogy lelkileg fel tudja dolgozni a történteket.

„Mindenekelőtt el kellett fogadnom a helyzetet úgy, ahogy van. Meg kellett néznem, hogy mi az én felelősségem a dologban, és ezt az embereknek is meg kellett mutatnom. Csak így tudtam megbocsátani magamnak.”

„Amikor kiderült, hogy nem mehetek Tokióba, először azokkal az emberekkel beszéltem, akik mindvégig ott voltak velem az utamon. Bocsánatot kértem tőlük, hisz a velem történtek terhének egy részét nekik is cipelniük kellett. Utat engedtem magamban az érzéseimnek. Ez az egész nagyon megindító volt, és sokat emelt rajtam és az egész csapatomon is.”

„Ők persze értetlenül álltak a bocsánatkérésem előtt, és csak ennyit mondtak, ’Kislány, mi tudjuk, ki vagy.’”

Sha'Carri Richardson

Fotó: AFP

Fontos volt a viszony a közvéleménnyel is. Bár sok híresség mellé állt, azért voltak olyanok is, akik ítélkeztek felette.

„Megtanultam, hogy nézzek magamba, és járjak két lábbal a földön, mert az emberek rettentő gyorsan ítéletet mondanak. Sokan majdnem, hogy szuperhősként kezelnek minket. Ami rossz és zavaró, mert, ha elvesszük a sebességet, és bizonyos képességeket, akkor kiderül, hogy mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más.”

Nemrég a téli olimpia idején is a figyelem középpontjába került azzal, hogy posztolt a 15 éves műkorcsolyázó Kamila Valieva kapcsán. Az orosz lány egy olyan szívgyógyszer hatóanyagával bukott meg, amelynek valóban van teljesítményfokozó hatása. Ennek ellenére ő mégis versenyezhetett.

„Találhatunk egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy mi a különbség Valieva és az én esetem között?” - írta Richardson a Twitteren. „Szerintem az egyetlen különbség az, hogy én egy fekete nő vagyok.”

Erre Mark Adams, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szóvivője azt válaszolta, hogy ők semmiféle hasonlóságot nem látnak a két eset között. Nem biztos, hogy mindenki megértette, de Richardsonnak azzal volt problémája, hogy míg Valieva esetében mindenki azt mondta, hogy helyrehozhatatlan sérülést okozna az eltiltása, addig vele kapcsolatban a döntéshozók jogos büntetésről beszéltek. Ezért emlegetett kettős mércét, hangsúlyozva, hogy a marihuánának ráadásul nincs is teljesítményfokozó hatása.

Sha'Carri Richardson

Fotó: Getty Images

Ő egyébként hálás a bőrszíne miatt, szó nincs tehát arról, hogy neki bármiféle rossz érzése lenne amiatt, hogy ő fekete. A fenti tweettel csak arra próbált utalni, hogy szerinte hogyan működik a világ.

„Éppen innen ered az én magabiztosságom. Dallas déli részéről származom, egy olyan közegből, amely dominánsan fekete. Áldás számomra, hogy olyan emberek vettek körül, amilyenek. Rengeteg támogatást kaptam, és az égvilágon semmi sem hiányzott az életemből.”

A szerettei nemcsak azt tanították meg neki, hogyan boldoguljon Dél-Dallasban, hanem például a nagynénje és a nagymamája azt is megmutatták neki, hogy létezik világ azon kívül is.

„A nagymamámnak volt egy nagy táblája, tele érmekkel. Odamentem hozzá, és azzal nyúztam, hogy én is szeretnék egy olyat. Ő meg elmagyarázta nekem, hogy oké, de rengeteget kell dolgoznom érte. Azt mondta, hogy ha nagy dolgokat akarok elérni, mindent bele kell adnom.”

Ekkor kezdődött minden. Elkezdett futni. Futott a középsuliban, az egyetemen, 21 éves korára pedig ő lett a valaha élt hatodik leggyorsabb nő a világon.

Sha'Carri Richardson

Fotó: AFP

Az évek során persze azt is megértette, hogy sikeres, szókimondó, önmagát vállaló karakán fekete nőnek lenni sokak számára még mindig fenyegetést jelent a világban. Erről a nála 20 évvel idősebb Williams-nővérek is sokat mesélhetnének.

„Ha egy nem fekete nő reagálna bizonyos helyzetekben úgy, ahogy én, azt kevésbé tartanák pimasznak és agresszívnek. Az egyik legnagyobb hatású fekete férfi, Malcolm X beszélt arról annak idején, hogy a fekete nő a legkevésbé tisztelt ember az Egyesült Államokban.”

„Ettől függetlenül úgy állok oda mindenki elé, hogy ez vagyok én. Ezen nem fogok változtatni.”

Az elmúlt évtizedekben a színes bőrű, sportolónők nagyjából ugyanazzal a problémával voltak kénytelenek megküzdeni, és egy rendkívül szűk mezsgyén kellett, hogy lavírozzanak. Elvárták tőlük, hogy jók legyenek, de ne túl jók, hogy idézzenek elő változást, de azért simuljanak is bele a fősodorba.

Wilma Rudolph 1960-ban, a római olimpián szerzett 100-as győzelme persze hozott némi változást, de Wyomia Tyus, Florence Griffith Joyner, Jackie Joyner Kersee és Allyson Felix is meg kellett, hogy vívja a maga harcát.

„Ha bármit mondasz az országban meglévő faji egyenlőtlenséggel kapcsolatban, szépen visszarántanak” - fogalmazott Gwen Berry, Pánamerikai Játékok-győztes súlylökőnő. „Azért, mert az nem illeszkedik ahhoz a képhez, amit elvárnak tőled. Serena Williamst és Naomi Osakát is megbüntették, mert úgy nyilvánultak meg, ami nem passzolt az elvárásokhoz.”

Sha'Carri Richardson

Fotó: AFP

Sha’Carri azt mondja, igyekszik arra használni a rendelkezésre álló felületeket, hogy megtörje az előítéleteket.

Ha nem szólalnék meg, én is részévé válnék a problémának. Akkor én is oka lennék, amiért nem történik változás.

„Egyre tudatosabb vagyok. És szeretnék egyre többet visszaadni annak a közösségnek, ahonnan származom. Több vagyok, mint egy sportoló, és azt akarom, hogy ezt ők is érezzék.”

És hogy melyik az a szó, amellyel jellemezné a jövőjét?

„Nagyság. A pályán, és azon kívül is.”

via Teen Vogue

World Championships