Nem volt szép, de utat talált a győzelemhez – újabb legendától búcsúzik az NFL

Bő fél évvel ezelőtt Ben Roethlisberger békésen ücsörgött a Pittsburgh Steelers edzőtáborában a pálya szélén, pár perccel az aznapi gyakorlás kezdete előtt. Az edzésen sem volt sokkal aktívabb – elvégre közel 20 év tapasztalattal mi újat tanulhatott volna még – amikor viszont mozgott, hiába látszott rajta mind a 39 életéve, mozdulatai alapján úgy tűnt, mint aki még évekig is játszhatna. Ő azonban nem tekintett előrébb, mint az előtte álló szezon.

– mondta.

Valószínűleg már ekkor is sejtette, amit mostanra biztosan tudunk, hogy ez lesz az utolsó idénye.

És milyen idény volt ez. Bár az irányító játéka közel sem volt ahhoz, amit pályafutása nagy része alatt megszoktunk tőle, az általa vezetett Pittsburgh még egyszer rácáfolt mindenkire. A csapat 9-7-1-es mérleggel zárta az idényt, az utolsó két fordulóban két csoportriválist is legyőzött, a többi eredmény kedvező alakulás miatt pedig a hetedik helyen bejutott a rájátszásba.

Ez nem sikerülhetett volna Roethlisberger utolsó igazán jó teljesítménye nélkül, amikor a nagy rivális Baltimore Ravens elleni meccs záró negyedében 17 pontot pakolt fel a táblára a támadósorral. Éles volt és hatékony, amilyennek régen megszoktuk.

A Kansas City Chiefs elleni playoff-meccsen aztán már az utolsó éveinek arcát mutatta, a Pittsburgh sokkal inkább a védelemre támaszkodott, ami viszont csak egy negyeden át tartotta a lépést, a vége 42-21-es vereség lett. A meccs után énekelve búcsúztatták a szurkolók, a sajtótájékoztatón meghatódva nyilatkozott, pár nappal később pedig jött a hivatalos bejelentés a Twitteren: itt a vége.

Összességében az utolsó idénye olyan volt, mint az egész karrierje. Küzdős, ritkán szép, de pokolian hatékony. Bár az NFL-ben töltött 18 évét, főleg az első felében tarkították botrányok, soha nem volt kérdés az előző közel két évtizedben, hogy a Steelers számára ő nyújtja a legjobb esélyt a győzelemre.

„Nem volt szép (győzelem), de ahogy a pályán is mondtam, úgy tűnik, ilyen a stílusom: nem szép, de megtalálom az utat a győzelemhez. Azt hiszem, 92 alkalommal nyertem itt a Heinz Fielden, nekem minden erről szólt, meccseket akartam nyerni.” – mondta utolsó hazai meccse, a Cleveland Browns elleni győzelem után.

Igazi rivalizáló alkat volt, tényleg mindenhol nyerni akart, egészen az első edzőtábora kapufarugó versenyéig. És nyert is, ennél pár fokkal nagyobb dolgokat is. Három Super Bowlba vezette be a csapatát, amiből kettőt megnyert. 18 idényből 12 esetben rájátszásba jutott, negatív mérleggel pedig egy idényben sem végzett. 2004-es draftolása óta egyetlen ember, Tom Brady – akinek méltatását a várható visszavonulása kapcsán szintén írhatnánk, de várjuk meg a hivatalos bejelentést – győzött többször egy franchise színeiben, mint ő. Lehagyta a két másik korszakos irányítót, Eli Manninget és Philip Riverst is, akivel egy évben került a ligába, pedig nekik kettejüknek is kinéz a tagság a Hírességek Csarnokában.

Ami viszont talán még ennél is fontosabb, az a ligára gyakorolt hatása volt azáltal, hogy saját és a modern futball képére formálta az NFL egyik legnagyobb múltú franchise-át. A Pittsburgh Roethlisberger érkezése előtt évtizedekig az acélkemény védelméről, a legendás Vasfüggönyről (Steel Curtain) volt ismert, az irányító viszont ezt a mentalitást a saját játékára formálta át, áthelyezve a csapat fókuszát a támadósorra.

Egyszerűen elpusztíthatatlan volt. Az ellenfél védőit külön figyelmeztették, ha odaérnek hozzá, azzal még csak a munka felét végezték el, hiszen földre vinni a közel kétméteres óriást egy külön feladat volt. Sose volt gyors, de ha megindult, pattogtak le róla az emberek és a szerelési kísérletek. Nem véletlenül hívták Big Bennek.

Közben viszont tudott mindent, amit a pályafutása nagyobb részében egy modern irányítótól elvártak. Ágyú karja volt, legjobb idényeiben simán 5000 yard közelében passzolt. Bár sosem rendelkezett Drew Brees pontosságával, vagy tudta produkálni Peyton Manning űrszámait TD-k terén, évről-évre az elitbe tartozott, fontos pillanatokban pedig rendre megvillant. Mint az Arizona Cardinals elleni 43. Super Bowlon, ahol az utolsó percben bemutatta a védjegyévé váló beijesztős passzt, majd tűpontos labdát dobott Santonio Holmes-nak, megfordítva és megnyerve a meccset. (Ezzel egyébként megadva a tökéletes lezárást egy másik legenda, John Madden kommentátori karrierjének.

Igaz, a megkérdőjelezhető esetek sem kerülték el. Évekkel később elismerte, hogy az első szezonok dicsősége a fejébe szállt és rossz útra vitte. Bulizott, volt problémája az alkohol és pornófüggőséggel is. Még a saját csapattársaival is kiállhatatlanul viselkedett. Ennek az életvitelnek csúcspontja 2010-ben jött el, amikor szexuális zaklatással vádolták meg. Bírósági ügy nem lett belőle, de a liga négy meccsre eltiltotta. A megítélése a szurkolók körében olyan mélyen volt, hogy a tulajdonosok kételkedtek benne, hogy valaha is visszanyerheti a bizalmukat.

De visszanyerte. Bár sose érezte magát komfortosan a második esélyek példaképeként, tulajdonképpen az lett. Megházasodott és gyerekei lettek, a csapatnak pedig pályafutása második felére igazi vezére lett, aki kicsit zsémbes stílusával sikerrel őrizte meg a Steelers hagyományos öltözői kultúráját a modern világban is.

„Szerintem tanulhatsz a múltadból. Tanulsz, ha eladod a labdát egy Super Bowlon. Az életben is így megy. Emberi lényként annyi mindenen megyünk keresztül. Mind messze vagyunk a tökéletestől. Mind küzdünk problémákkal az életünk során.” – nyilatkozta erről a változásról.

Így pedig az irányító kérdés nélkül elfoglalhatja a helyét nem csak a Pittsburgh, hanem az NFL legendái között is. Egyértelmű, hogy bekerül majd a Híreségek Csarnokába, vélhetően az első lehetséges alkalommal. A tökéletes búcsú ugyan nem jött össze, de nagyon kevesen tudják a csúcson abbahagyni.

Nagy kérdés, nélküle mi vár a Steelersre a következő években. Nem sok franchise tud átmenet nélkül pótolni egy korszakos irányítót, a pittsburghiek QB-helyzete sem tűnik rózsásnak. Egy biztos, egy éra most lezárult.

Forrás: részben NFL.com