Majdnem amputálták a lábát, mégis minden idők legnagyobb lesiklója lett

A legtöbben elsősorban az eredményeik alapján ítélik meg a versenyzőket, és ez általában azt jelenti, hogy az adott sportágban legnagyobb értékűnek tartott versenyt megnyerték-e vagy sem, ez a sportágak többségében az olimpiát jelenti. Visszavonulása után a sportolóra az alapján emlékeznek, hogy olimpiai bajnok vagy sem, ez kerül a neve mellé, ha nyilatkozik, így könyveli el a közvélemény, így marad meg az emléke az utókor számára.

Beat Feuznak végül sikerült összerakni azt a futamot az olimpián, amivel nyerni tudott, pedig annyi sikere van már, hogy már az eddigi eredményei is a lesiklás halhatatlanjai közé emelték. Olyan sikerek ezek, amelyek sportszakmailag talán értékesebbek is, mint egy olimpiai bajnoki cím, amely az alapján dől el, hogy valaki egy februári délelőttön milyen teljesítményt nyújt, mostanában rendre egy távoli országban, egy olyan pályán, ahol valószínűleg soha többet nem fog versenyezni, és egyébként korábban se nagyon versenyzett senki.

Feuz korábban már minden szakmai kihívást teljesített, ami a lesikláshoz köthető, tudott nyerni a leghosszabb versenyen Wengenben, és a legmeredekebb és legnehezebb lejtőn, a Streifen Kitzbühelben. Már bizonyította, hogy éveken át tud konzisztens teljesítményt nyújtani a legkiszámítatlanabb és leghullámzóbb szakágban, ahol talán a legnagyobb a riválisok száma, ugyanis zsinórban négyszer megnyerte a lesiklás kis kristálygömbjét.

Ezzel az eredménysorával az elmúlt fél évtized legmeghatározóbb lesiklója volt. Ha csak ezt a szakágat vesszük figyelembe, akkor egy Aksel Lund Svindalhoz, vagy egy Bode Millerhez mérhető tehetség, aki persze nem volt olyan sokoldalú, így csak egyszer tudott versenyben lenni az összetett világkupáért, 2012-ben, amikor Marcel Hirscher mindössze 25 ponttal előzte meg, így Feuz második lett. Aztán egy éven belül kétszer is súlyos térdsérülést szenvedett, ekkor felmerült az is, hogy amputálni kell a lábát, de szerencsére vissza tudott térni a versenyzéshez. Ezek után pedig ugyan eléggé egyszámos specialistává vált, de néhány évvel később stabilabb és jobb lesikló lett, mint amilyen a sérülése előtt volt.

Az olimpia presztízsértékén túl miért is fontos, hogy sikerült az ötkarikás játékokon is csúcsra érnie? Sportszakmailag és a síelő tudást figyelembe véve fontosabb a hosszú távú teljesítmény, tehát ezt a képességet a világkupa jobban méri. Az egyversenyes kihívás és a helyszín szempontjából a legfontosabb a két legendás lesikló verseny Kitzbühel, és Wengen. Viszont a mentális képességeket tekintve, hogy ki mennyire erős fejben, vagy mennyire viseli el a terhet, a valódi szintmérő az olimpia, főleg egy egyszámos specialistának, akinek négyévente tényleg csak egyetlen délelőtt van lehetősége elérni ezt a célt. Beat Feuz egyszer már bizonyította, hogy el tudja viselni a nyomást, 2017-ben St.Moritzban, hazai pályán lett világbajnok, egy fantasztikus hangulatú versenyen.

Most újra bizonyította, hogy nagyon össze tudja rakni a síelését a legfontosabb pillanatban, és habár nem múlott sokon, mindössze egy tizeden, de megnyerte a versenyt. Azért ez a különbség nem olyan ritka lesiklásban, ez a századok és a tizedek játéka, sokszor nagyon kevésen múlik, néha még ennél is kevesebben.

Persze Johan Clarey győzelme nagy sztori lett volna, hogy valaki 41 évesen az utolsó kiemelt versenyzőként leérkezve olimpia bajnok lesz, miután pályafutása során egy csomó második és harmadik helyet szerzett világkupa-versenyen, és volt ezüstérmes világbajnokságon is, de győznie sehol sem sikerült. Azonban Beat Feuz sokkal nagyobb formátumú versenyző, és valahogy így kerek a világ, hogy olimpiát tudott nyerni, ahogy Clarey ezüstérme valahogy következik a pályafutásából, és nem azért, mert mindig mindenhol második (12 világkupa-dobogóból igazán összejöhetne egy győzelem), de Clarey versenyzői kaliberéhez inkább egy olimpiai ezüst tartozik, mint egy arany, és ez az ezüst is fantasztikus eredmény, különösen ennyi idősen.

Mayer harmadik helye lesiklásban szintén remek eredmény volt, aztán az osztrák Super-G-ben címet tudott védeni, így történelmi tettet végrehajtva zsinórban harmadik olimpiáján nyert aranyérmet.

Beat Feuz tehát minden tekintetben révbe ért, és különösen megérdemli, hogy most őt ünnepelje a világ alpesi sí kedvelő közvéleménye. Egy nagyon különleges karrierív megkoronázása ez az olimpiai arany.