Ez itt nem a Djokovic-éra, ez a Federer-éra! De akkor mégis ki az igazi GOAT?

Kálmán Laci

Frissítve 17/06/2023 - 16:53 GMT+2

Azzal, hogy Novak Djokovic megnyerte a 23. Grand Slam-címét a Roland Garroson, és ezzel megelőzte Rafael Nadalt az örökranglistán, sokan eldőltnek tekintik a GOAT-vitát. A szerb persze nem csak a GS-ekben, sok minden másban is előzi a spanyolt és Roger Federert, a számok tehát vitán fölül mellette szólnak. De mi van, ha nem csak a számokat nézzük?

„Boldog vagyok, nem szomorú” – Federer búcsúját családja is megkönnyezte

A legnagyobbság az eredményeken múlik.

Erről írt Szabó Gábor legutóbbi véleménycikkében, melyben leszögezi, hogy Novak Djokovic minden igazán fontos mutatóban jobb, mint Rafael Nadal és Roger Federer.

A Grand Slam-trófeák és az 1000-es győzelmek számában, hogy neki megvan mindegyik major minimum háromszor, hogy pozitív a mérlege a másik kettővel szemben, sőt még a világranglistát is ő vezette a leghosszabb ideig. Ezek tények, melyek makacs dolgok, így nem érdemes velük vitatkozni.

Gonet Geneva Open

A 250-es tornán sem jutott el a döntőig Djokovic, hiába hozta 6:0-ra az egyik szettet

14 órája

De mi lenne akkor, ha legalábbis részben, elengednénk a számokat? Persze, tudjuk, itt jöhet a Gábor által is említett hajlítgatás, hogy így akkor kedvünk szerint alakíthatjuk a valóságot. Ez igaz, és így valóban nem lehetne valódi győztest hirdetni, hisz mondhatjuk, hogy ebből a szempontból Federer nyert, de ha onnan nézzük, akkor meg Nadal.

És mi lenne, ha a számok elengedésével együtt ránéznénk erre a legnagyobbság dologra szemantikai szempontból is. Amennyiben ugyanis a verseny arról szól, hogy ki volt a legjobb, a legeredményesebb, akkor vitának helye nincs, a győztes Novak Djokovic. Pláne, hogy akár jó sokáig lehet még világelső, és nyerhet még több GS-t is.

Novak Djokovic

Fotó: AFP

Ha azonban a legnagyobbság alatt a sportágra és az emberekre gyakorolt hatást, az innovatív megoldásokat és a forradalmiságot is értjük, valamint azt, hogy ki volt az, aki megcsillantotta a riválisok előtt is, hogy mennyire komoly távlatokban is lehet gondolkodni, akkor a helyzet már nem ennyire egyértelmű.

Lehet ezt persze a valóság hajlítgatásának tekinteni, és van is ebben igazság, ám talán az sem baj, ha az egzakt számokon túl is összevetünk egymással sportolókat. Legalább a kortársakat, hisz korszakokat mind a mérhető eredmények, mind a fentebb említett extra hatások szempontjából nehéz egymás mellé állítani.

És ha már korszakok. A Quora egyik bejegyzésében írja azt Nathan Stanish, hogy készséggel elfogadja, hogy Novak Djokovic a legjobb teniszező a sportág történetében, azonban hozzáteszi,

De ez nem a Djokovic-éra, ez a Federer-éra.

„Az egyik oldalon ott van a világ legjobb játékosa, aki valaha ütőt fogott a kezébe, a másokon pedig ott van valaki, aki a sportág arca.”

„Roger Federer a tenisz szinonimája. Még a visszavonulása után is is a legkedveltebb játékos a Földön. Ő több rajongót, nagyobb népszerűséget hozott ennek a sportágnak, mint akárki más.”

Roger Federer

Fotó: AFP

Nem véletlenül, nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a svájci nagyon komoly újító volt.

„Ő volt az igazi game changer. Aki oroszlánrészt vállalt abból, hogy népszerűsítse a kőkemény alapvonaljátékot.”

Ráadásul abban is előremutató volt, forradalmár, hogy kitolta a határokat. Hogy új perspektívákat nyitott meg a férfi teniszben.

Transzcendens sportoló volt, abban az értelemben, hogy hitet adott mindenkinek, hogy elérhető a 20 Grand Slam.

Nyilván nem mérhető, ráadásul ízlés dolga is, de szerintünk Federer volt az, aki művészi szintre emelte a teniszt.

„Az ő tenisze annyira könnyed, annyira elegáns, látszatra mentes minden erőfeszítéstől. Federer játékában a zsenialitás és a szépség ölelkezett össze.”

Aztán jött Nadal, a maga nyersességével, az erővel, a lábbal és a szívvel. Talán csak Andy Murray küzdeni tudása az, ami az övéhez fogható.

Roland Garros 2022, Rafael Nadal contro Alexander Zverev

Fotó: Getty Images

Utána megérkezett Djokovic, aki a játék minden elemében eljutott gyakorlatilag a tökéletességig. A holisztikus hozzáállás, és ezt most minden irónia nélkül írjuk, nagyon bejött. Segített neki minden idők leghatékonyabb, legjobb és legeredményesebb teniszezőjévé válni.

Federer ugyan már visszavonult, de a rajongók még mindig őt szeretik a legjobban. Ez nyilván szubjektív, de azért nem mindegy, főleg mostanság, hogy valakinek úgy van elképesztően nagy rajongótábora, hogy közben extra minőséget is tud, tudott produkálni.

„Djokovic gyakorlatilag az összes rekordot elvitte, a reflektorfényből azonban csak kevés jutott neki. Az emberek Federert szerették nézni, miközben elismerik Djokovic képességeit és eredményeit.”

„De ez akkor is a Federer-éra.”

Szerintünk tehát Federer a legnagyobb. Viszont, ahogy mi értjük a legnagyobbságot, azzal lehet vitatkozni. Főleg, ha más korszakból is veszünk bajnokokat.

Az azonban, hogy Djokovic a legjobb, a legeredményesebb, vitán fölül áll.

Roland-Garros