A Vigvári tesók a vb-arany felelősségével, alázattal és extra motivációval készülnek a fontos évre

Az egyik 22, a másik 20 éves. Az egyik többször kimaradt a borzasztóan erős, veretlenül menetelő Ferencváros meccskeretéből az ősszel, a másik remekel egyénileg a csapatként szenvedő OSC-ben.

Közös bennük, hogy mindketten felnőtt világbajnokok lettek nyáron Fukuokában. Vigvári Vendel és Vigvári Vince bővítette a válogatottban is sikeres pólós testvérpárok sorát Varga Tamás és Varga II Zsolt, Steinmetz Barnabás és Steinmetz Ádám, Varga Dániel és Varga Dénes, Decker Attila és Decker Ádám után – ha csak az elmúlt 20 évet nézzük.

A Benedek Tibor által irányított UVSE-ben fiatalon szereztek nevet maguknak, aztán elváltak útjaik. A klubszezonban az FTC és az OSC színeiben riválisként néznek szembe egymással, a válogatottban együtt játszhatnak.

Varga Zsolt múlt keddi nemzeti együttesnél tartott esti edzése után ültünk le beszélgetni a Vigvári testvérekkel, már csak azért is, mert ebben az idényben még egyikük sem szerepelt az Eurosport honlapján. Eddig.

A kétnapos, világbajnok csapattal tartott válogatott edzésekről, a vb-arany hatásáról és a közelgő Európa-bajnokságról beszélgettünk, amiről azóta kiderült, hogy lesz, mégpedig Horvátországban.

---

Milyen élményt jelentett újra találkozni a világbajnok csapattársaitokkal, hogyan sikerült ez a kétnapos összetartás?
Vigvári Vendel: Jó volt nagyon Vámos Marciékat, a külföldön játszókat látni. Nekik is biztosan jólesett kiszakadni kicsit az otthoni létből, nekünk is. Hosszú ideje nem láttuk őket, mert ősszel eddig fiatalabb kerettel készültünk. A Fradiban én sokakkal találkozom a többiek közül, Vincét otthon szoktam látni.
Mindenképpen érezhető, hogy ezeknek az edzéseknek magasabb volt a színvonala, már csak a több klasszis játékosokból is kiindulva. Fárasztóbbak, még intenzívebbek voltak, hasznos két napon vagyunk túl.
Vigvári Vince: Én is nagyon élveztem. Kifejezetten vártam ezt a két napot. Már előzetesen tudtuk, hogy közös vacsora is szerepel a programban, csomó emlék visszajött a nyárról. Még most is kiváltságnak érzem, hogy itt lehetek, ez a nagycsapat. Fárasztó edzéseink voltak, de mindig azok.

Ti ősszel többször is részt vettetek válogatott összetartásokon. Milyen volt világbajnokként újra Varga Zsolttal készülni? Éreztetek magatokban valami különbséget?
Vigvári Vince: Már Fukuoka után megbeszéltük, hogy milyen év áll előttünk, és hogy az a legfontosabb, hogy alázatosak maradjunk.
Vigvári Vendel: Zsolttól ered, hogy amellett, hogy örülni lehetett és értékelni kellett ezt a sikert, gyorsan le is kellett zárni, mert mindenkinek van hová fejlődnie egyéni és csapatszinten is. Egyelőre jól is reagált erre a csapat. Mindenki járja a saját útját, figyel azokra a dolgokra, amelyekben többet hozzá tud tenni. Még extra motivációt is látok a többieken is a közelgő olimpia miatt.

Máshogy is megkérdezem. Miben érződik a hatása a mindennapjaitokban annak, hogy rendkívül fiatalon világbajnokok lettetek, és akármi történik, azok maradtok egész életetekben?
Vigvári Vince: Annyiban érzek változást, hogy ha, mondjuk írnak rólam, akkor mindenhol megemlítik a nevem mellett, hogy világbajnok vagyok. Ez jó érzés. Nem megnyugvást, inkább beteljesedést jelent, hogy ilyen korán sikerült szép eredményt elérni. Az, hogy mi 15-en nyertünk valamit közösen, jó érzés, közös kapocs.
Vigvári Vendel: Ezt én is aláírom. Ez életre szóló kapcsolat lehet köztünk. Büszkeséggel tölthet el minket, és ha nem is gondolunk már annyit rá, azért ott van tudat alatt, hogy erre egy életen át büszkék lehetünk. Ezt értékelni kell, nem szabad megszokni.

"A lényeg abban nyilvánul meg, hogy mi nem azért vagyunk jók, mert nyerünk, vagy nem nyerünk, hanem mi jók vagyunk, és aztán vagy nyerünk, vagy nem. Ezt a gondolatot kell mindig száz százalékosan átadni, vagy megérezni." – ezt egykori Mesteretek, mindannyiunk Kapitánya, Benedek Tibor említette egy régi interjúban a válogatottról. Nagyon kis különbségek döntöttek a javatokra a vb-n, a spanyolokat mínusz háromról győztétek le az elődöntőben, a fináléban pedig büntetőpárbaj döntött a görögökkel szemben. Szerintetek Tibor erős mondatai érvényesek a mai magyar válogatottra is?
Vigvári Vendel: Abszolút. Ahogy mondod, nüanszokon múlik sokszor, és szerencsefaktor is van ezekben az eredményekben. De a szürke hétköznapokon ezért dolgozik mindenki a klubjában, hogy ezek a nüanszok átforduljanak a mi oldalunkra, és egyértelmű előnyök legyenek. Jó a csapatunk, klasszis játékosok alkotják a magyar válogatottat.

Ugyanakkor rengeteg jó játékossal állunk szemben, dolgozni kell, hogy a kis dolgok nagyobb különbséggé álljanak össze velük szemben. Nagyon nehéz mindig nyerni, sőt. Egy jó csapat, akármennyire jó is, mindig ki fog kapni valamikor, ez törvényszerű. Ezért is kell sokat meríteni a győzelmekből, meglovagolni ezeket. Benne van ebben a csapatban, hogy még többször, sokszor nyerjünk, de a vb-aranyból erőt, önbizalmat kell merítenünk, mert lehetnek olyan pillanatok, amikor nem várt eredmények is becsúsznak.

Úgy ülünk és beszélgetünk itt a válogatott kedd esti edzése után a Duna Arénában, hogy nem tudjuk, januárban hol és pontosan mikor lesz az Európa-bajnokság. Azokhoz a pólósokhoz tartoztok, akiknek jól jönne minél több játéklehetőség a válogatottban. Milyen forgatókönyvek pörögnek a fejetekben?
Vigvári Vince: Mindannyian úgy készülünk és edzünk, hogy lesz Európa-bajnokság. Most nem is kifejezetten maga az Eb foglalkoztat, hanem az, hogy akár megrendezik, akár nem, egy hónap múlva így is, úgy is elkezdődik a válogatott felkészülés. Bármi történik is, lesz három hónapunk a válogatottal, és erre gondolok. Mindenki örülne, ha lenne Eb, szerintem lesz is.
Vigvári Vendel: Én is így gondolom. Úgy készülök, hogy meg lesz rendezve az Eb, de ha esetleg valamiért nem lenne, akkor is nagyon hasznos időszakon lennénk túl. Óriási mennyiségű edzésen vettünk részt ősszel, sokkal több összetartásunk volt, mint a konkurens nemzeti csapatoknak, és már nagyjából tudjuk, milyen program várható decembertől. Ezeket mindenképpen az előnyünkre tudjuk majd formálni.

Beszéljünk a klubszezonról is, mert eltérő a helyzetetek. Vendel, te egy bombaerős Ferencvárosban vagy az egyik játékos. Olyan mély az FTC kerete, hogy akár két meccsen keresztül is kimarad egy, vagy két világbajnok pólós. Ha ez téged érint, nyilván nem esik jól, de az őszi idény második felében úgy tűnt, jól megy neked, jössz fölfelé. Hogyan élted meg eddig mindezt?
Vigvári Vendel: Mindenkinek vannak napi szintű nehézségei, ezekkel meg kell küzdenünk. De azt már látom, hogy a világ legjobbjaitól az alsóházas játékosokig mindenki így van ezzel. Azon szoktam mostanában gondolkozni, és nagyon sok energiát merítek belőle, hogy ha mondjuk öt évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy a 22 éves Vendel hol fog tartani, akkor úgy gondolhattam volna, hogy nincs okom panaszra. Természetesen én is tudok apróságokon elégedetlenkedni, de a nagy képet nézve ott vagyok, ahol szeretnék, szerencsés helyzetben vagyok, mert az álmaimat kergethetem.

Ha kicsit konkrétabban nézzük, beszéltem Sünivel (Nyéki Balázs, az FTC vezetőedzője – T.M.). Tényleg sok jó játékos van a Fradiban, nyilván se neki, se nekünk nem feltétlenül könnyű a helyzetünk. Úgy érzem, hogy kedvel, én is nagy bizalommal vagyok iránta. Egyeztettünk róla, hogy mit szeretne tőlem látni, annak érdekében, hogy még nagyobb szerepet kaphassak. Igyekszem megragadni a tőle kapott bizalmat, és élni vele minél többször.

Vince, az OSC-n az látszik, hogy sok idő kell a hat új játékos beépítéséhez, és egyelőre kevés a sikeretek csapatszinten, miközben neked jól megy a játék, vezére vagy a csapatnak, az MVLSZ honlapján vezetett statisztikák szerint kiemelkedően teljesítesz az OB I mezőnyében. Tóth Márton csapatkapitány elmondta, hogy mindenkinek Vigvári Vincének kell lenni az OSC-ben, akkor van előrelépési lehetőség. Milyen volt az ősz eddig eltelt része?
Vigvári Vince: Nekem nyilván más a helyzetem. November 14-e van, a nézők, és kicsit mi magunk is átértékeljük az OSC csapatát, az erőviszonyokat. Úgy mentünk neki a bajnokságnak, hogy akkor reális eséllyel irány a döntő, ahogy tavaly is. De most egyáltalán nem így áll a helyzet. Tisztában voltunk vele, hogy gyengébbek vagyunk, de talán a többi csapat is változott. Ez volt a kiindulópontunk, a magunk felé támasztott elvárás. Az elmúlt közel tíz évben azt szokhatták meg az emberek, hogy az OSC ott volt az első háromban, és sokszor a bajnoki fináléban.
Most nem is tudom pontosan, hányadikok vagyunk, de már azért is nagyon kemény és fontos meccseink voltak és lesznek, hogy egyáltalán bejussunk a négybe. Ha sikerül, elődöntőt kell játszani, és akkor mehetünk az éremért.
Dolgozunk nagyon, edzünk sokat, de ez még édeskevés, jól is kell játszani. Új a csapat, de bizakodó vagyok, hogy hamar összeérünk, és jók leszünk együtt is.
Egyéni szinten azt csinálom, amit eddig is, igyekszem a legjobban és leghatékonyabban játszani, mert tudom, hogy ezzel lehetek a csapat legnagyobb segítségére. Ezen vagyok most is. Az elmúlt két hónap miatt keserű is a szájízem, de dolgozni kell tovább, és megtalálni az utat, hogyan tudunk előrelépni. Örülök, hogy ez olyan szezon, ahol sok válogatott részvétel is adódik.

---

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!