"Mindentől messze, a szívhez közel" - Benedek Tibor emlékére

"Csak az szálljon fel erre a buszra, aki győzni megy Szolnokra." – állítólag ez, vagy egy ehhez nagyon hasonló mondat hangzott el 2019 szeptemberében Benedek Tibor szájából, amikor az általa edzett csikócsapattal, a 19 év átlagéletkorú, többségében gimnazistákból álló UVSE-vel elindultak a 2017-es Bajnokok Ligája-győztes Dózsa otthonába. Ahol aztán csak szűk vereséget szenvedtek a világklasszisokból is álló Tisza-partiaktól. Ez az egy tőle idézett mondat is elmond majd’ mindent róla. És van még ilyenből egy teherautónyi.

„Hívott a Vasas, a Spartacus és az UTE. A Vasas és a Spartacus 20-20 ezer Ft-ot ajánlott, az UTE 10 ezret. Tehát nem a pénz döntött." - mesélte Benedek Tibor egy 2013-as óbudai rendezvényen, hogyan lett az Újpest játékosa 1989-ben. 

"Az az Újpest egy átmenetet jelent a mai napig az én fejemben a nagyon hosszú kudarcos évek és a nagy sikerek között. Az UTE volt az, amely kilendítette az állóvízből a maga dinamizmusával és játékával a magyar vízilabdát." – mondta Tibor a lila-fehérek BEK-sikerének tavalyi, 25. évfordulójára írt cikkünkben. 2019 tavaszán az egyik meccsük után este fél 11-kor, a már kiürített és elsötétített Komjádiban idéztük fel az 1994-es menetelésüket, nehéz eldönteni, melyikünk volt jobban meghatódva, nevetve mesélte a legkedvesebb emlékeit. Volt mit, például a Posillipo elleni elődöntő két meccsén kilenc (9!) gólt lőtt. Abban az uszodában beszélgettünk, ami miattuk rengetegszer megtelt, 3000-3500 őrjöngő szurkolóval, görögtűzzel.

Éveken át full telt ház előtt játszott az az UTE, az életben nem lesz már ott többé olyan hangulat, mint ami abban az évtizedben ott uralkodott. A Görgényi István által lerakott alapokat Kovács István fejlesztette tovább, akinek irányításával csak azt a sorozatot nem nyerték meg a lila-fehérek, amelyben nem indultak. Zsinórban három BEK-döntőt játszottak, egyet meg is nyertek, a LEN-kupát és az Európai Szuperkupát is behúzták. 

Olaszországba igazolva - 13 szezont töltött ott összesen - ezt a sikersorozatot folytatta Rómában, majd a Reccóban is némi honvédos kitérővel Tibor, közben Kemény Dénes színre lépésével dobott egy Phil Jackson-Michael Jordan újítást a válogatottnál ’97-től, és a nemzeti együttesben háttérbe vonult a góllövést illetően, ha arra volt szükség, viszont olyan vezér lett a csapatban a vízben és a parton egyaránt, ami talán még a játékánál és eredményességénél is fontosabb lett. "Meg kell tanulni, hogy elfogadd, nem vagy halhatatlan." - mondta egy interjúban erről az időszakról.

Azok után, hogy az 1997-es sevillai Európa-bajnokságon megszerezte az első aranyérmét komoly tornát nyerve, hétévnyi válogatottság után, az sem törte ketté a pályáját, hogy a nélküle zajló, fantasztikus magyar győzelemmel véget ért ’99-es Eb előtt úgy dobálták ide-oda egy ártalmatlan kenőcs miatt kirobbant doppingügyét, hogy abba egy hétköznapi csávó belerokkant volna. Ő meg abból is dolgozva, nyolc hónapos eltiltás után lett olimpiai bajnok Sydney-ben úgy, hogy élete addig legfontosabb partiján, a döntőben játszott a legjobban, hintett egy négyest az oroszoknak. 

Felejthetetlen, ahogy még a firenzei kontinenstorna fináléja után a vízben ünneplő játékosok és a szakmai stáb a szurkolókkal együtt rázendít a "Benedek Tibi, Benedek Tibi!" kórusra. A csapat szellemi vezére ott ült valahol a lelátón, de nem ment le ünnepelni társaihoz.  Ez előtt még két nagy csalódás érte, a barcelonai olimpia hatodik, és az atlantai olimpia negyedik helye, pedig 1996-ban már az aranyért utaztak Amerikába. Kitörölhetetlen emlék, ahogy a '96-os, spanyolok ellen elveszített elődöntő után zokog a medenceparton, Gerendás György pedig átölelve próbálja őt vigasztalni. Az a Gerendás, akit aztán Tibor felkért maga mellé segítőnek szövetségi kapitányként.

A Sportalkímia – Ismerd meg a győztesek titkát  c. kötetben erre erősít rá soraival: "Ma már nyugodtan mondhatom, hogy ez a keserves nyolc hónap alapozta meg a jövőmet. A 'rabság' kitörölt belőlem minden addigi magabiztosságot és önteltséget."

"Benedek Tibor volt a mérkőzés legjobbja. Mindig ő az." - ezt Stieber Mercédesz, világklasszis vízilabdázónk mondta a 2001-es budapesti Eb egyik meccsén. Nem csak ő gondolja így. E sorok írója részben Tibi miatt is akart sportújságíró lenni gyerekkora óta. Ezt egyébként a 2012-es olimpia előtt vele forgatva el is meséltük neki, amit megismételtünk UVSE-s edzői korszakának elején. Mi is zavarban voltunk, de az semmi ahhoz képest, amilyen szerénységgel, elvörösödve fogadta a gratulációt és a köszönetet hősünk mindkét alkalommal. Valahogy úgy, mint amikor azzal szembesült 2004 nyarán az olimpiai felkészülés során egy tévés riportban, hogy az akkor 17 éves Varga Dénesnek ő a kedvence.

Reisz Gábor mondta, hogy "definitely Benedek Tibor, nekem ő a legnagyobb példaképem, még ma is. Minden, amit csinált, amiatt nekem hatalmas ikonja a gyermekkoromnak, és edzőként is nagyra tartom azért, amit elért.” 

Ahogy Esterházy Péter írta Az ünnepi beszéd című szövegében: 

Ha az ember beírja a keresőbe, hogy szorgalom, akarat, vagy alázat, Benedek Tibor nevére kellene kijönnie a legtöbb találatnak. A méltán híres gasztroblogger, Jókuti András mesélte a vele készített interjúnkban, hogy a KSI-ben volt alkalma végignézni, amit Benedek Tibor és Varga Zsolt teljesített a vízben kölyökként. 

Maga Benedek Tibi ezt nyilatkozta erről Simon Andrea Részidők c. kötetében:

A 2002-ben Belgrádban rendezett Világkupa előtt egy betegség miatt egy héten át nem tudott edzeni. Ezért az egyik tréning után 45 percen át még ott maradt egyedül a tök üres Tasmajdan uszodában, a szakadó esőben gyakorolta a kapura lövést. Mi egyszer annak lehettünk szemtanúi a Margitszigeten, hogy már szövetségi kapitányként a válogatottnak tartott edzés után fogta magát és leúszta a saját adagját a Széchy medencében. Már kétszeres olimpiai bajnok, vb- és Eb-aranyérmes, többszörös BL-győztes volt, amikor 2006-ban 34 évesen (!) egyéni úszóedzésekre jelentkezett be Egressy Jánosnál. 

"Utánam típusú vezér volt, aki nem küldi előre maga helyett a katonákat, hanem ő ment elöl és azt mondta, hogy gyertek velem!" - mondta róla korábbi újpesti csapattársa, a népszerű szakértő, dr. Szabó Zoltán, aki a 2014-es Világkupa-döntőn Benedek Tibor munkáját segítette a válogatottnál. Benedek zsinórban hét (!) olimpián volt ott, ötször játékosként, Londonban másodedzőként, Rióban szövetségi kapitányként. 

Athénban másodszor, Pekingben harmadszor is olimpiai bajnok lett. Mentálisan, fizikálisan is végig remek állapotban volt mindkét tornán, szerinte 2008-ban tudta hozni a legjobb formáját, 36 esztendősen.

Olyan fedezettel és hitelességgel rendelkezett az általa elvégzett irtózatos mennyiségű munka és az elképesztően eredményes és példamutató játékos-pályafutása után, amivel szintén nem találkoztunk még praxisunk során. Bármi lehetett volna belőle aktív pólós karrierjének befejezése után. Erről is úgy gondolkozott, ahogy kevesen.

Nos, első két szövetségi kapitányi évében vitathatatlanul ő volt a világ legjobb edzője. Antré gyanánt, nyolc hónapnyi közös munka után megnyerte a barcelonai világbajnokságot a megfiatalított válogatottal. Varga Dániel, Varga Dénes, Szivós Márton és Nagy Viktor mind olyan felszabadult, önbizalomtól duzzadó játékot tudott mutatni, amelyben végre előtérbe kerültek az ő értékeik, és kiderült, bőven lesznek vezéregyéniségei ennek a csapatnak az évtized végéig. A vb-ről hazatérve minden, általunk megszólaltatott játékos kiemelte Benedek Tibor főszerepét a sikerben.

Két év alatt minden világverseny döntőjébe eljutott a csapat, az utolsó két esztendőben viszont valami történt, megbillenhetett Tibor is, elkapkodott személyi és szakmai döntéseket hozott, a riói olimpia ötödik helyébe nem is nagyon tudott belenyugodni. 

2016 nyarán az olimpia nemzetközi világnapján a budapesti 4-es és a 6-os villamos minden megállója új nevet kapott ideiglenesen, egy-egy olimpiai bajnokét. A Petőfi híd, budai hídfő megálló Benedek Tibor híd lett. Miközben már rég uszodát kellett volna elnevezni róla. Sokkal előbb, mint Kemény Dénesről.

Mert hogy 2017 elején az UVSE szakmai igazgatója lett, 2018 nyarán pedig átvette a klub OB I-es férfi és ifjúsági csapatának irányítását. A két csapattal olyan látványos munkát végzett, hogy meggyőződésünk, az a meló, a mutatott remek játék, és szupertehetségek főszerepbe hozása évtizedekre beágyazódik a magyar vízilabda kollektív emlékezetébe. 

"Még tanulom ezt a szakmát" – vetette oda nekünk nevetve élete első klubedzőként letudott OB I-es meccse után. Már betegen. Eleve stílust váltott, sokkal jobban kinyílt, mint szövkapként, utóbbi szerepét olyan komolyan vette, hogy alig láttuk a négy év alatt mosolyogni. Felvett egy túl komoly és komor pózt, ezt tartotta követendőnek. Az UVSE-ben viszont sokat nevetett, rengeteget viccelődött a játékosaival és az újságírókkal, amit keserédes volt látni. 

Úgy beszélgetni vele a mérkőzések előtt és után, hogy mi tudjuk, hogy ő tudja, hogy mi tudjuk, mi van vele, borzasztó érzés volt. Azzal a gondolattal mentünk a meccseire, hogy előfordulhat, utoljára látjuk. Feleségével, Epres Pannival is több partit néztünk együtt, minden mondatunkra vigyáznunk kellett, hogy el ne szóljuk magunkat, nehogy rákérdezzünk arra, amire nem lehet. Azt el sem tudjuk képzelni, nekik milyen nehéz lehetett. 

Egyetlen egyszer kérdeztük meg az elmúlt másfél évben Tibortól konkrétan, hogy érzi magát. Az idén januári Eb-döntő napján Komjádi-kupa-negyeddöntőt játszott az UVSE a Debrecennel. A meccs után érdeklődtünk Tibinél, de tényleg véletlenül jött csak ki a szánkon a "hogy vagy?" kérdés, mert már rég nem láttuk. "Jól. Tudod, győzelem után mindig jól." Ekkor is mosolygott. Mi sírni tudtunk volna.

A cikk szerzője 2018. szeptember 28-án tudta meg, hogy Tibor súlyos beteg. Három napon át zokogtunk utána, sok álmatlan éjszakát okozott a hír. Azóta nem telt úgy el nap, hogy ne gondoltunk volna rá és a családjára. Majd az egyik kedves újságíró kollégánk egy őszi vízilabdameccs során említette a Komjádi lelátóján, hallva, ahogy beszéltünk Tibiről, hogy "te már gyászolod". Igaza lehetett, fejben már a legrosszabbra készültünk. De hát akkor már túl voltunk Esterházy Péter halálán, Tibor pedig a hírek szerint hasonló betegségben szenvedett, mint EP. Nem mellesleg ugyanaz volt a kezelőorvosuk is. Ebből a cikkből pedig talán kiderül, milyen sokat jelent nekünk Tibi. Csak a világot. Nem többet. E sorok írójának két legnagyobb kedvencét ugyanaz a hárombetűs rohadék vitte el. Na, de most dicsérni jöttünk, nem temetni. 

Az elmúlt másfél szezonban összesen 45 UVSE-meccset láttunk személyesen a helyszínen, OB I-es találkozókat, Magyar Kupa-partikat, ifi mérkőzéseket, Komjádi-kupa-meccseket is. A margitszigeti nyitott uszodától egy szeptemberi vasárnapi hűvös estétől kezdve, ugyanott, már sátor alatt a legnagyobb januári hóban, az ebben az időszakban a hazai pályát jelentő Komjádi uszodán át a tatabányai sátrasig. Tibor személye miatt határoztuk el, amikor kiderült, hogy visszaül a kispadra, hogy amennyi meccsére el tudunk csak jutni, elmegyünk. Aztán annyira magával ragadó volt az a játék, amit bemutattak csapatai, hogy ott ragadtunk őértük is.

A magyar pólósoknak általában nem kell a szomszédba menniük önbizalomért, de amióta Benedek Tibor edzette ezeket a srácokat, olyan világszínvonalú munkával, tudatossággal, hitelességgel, alázattal, szorgalommal és pedagógiai érzékkel találkoztak, hogy ezek a főleg gimnazista fiúk tényleg korukat meghazudtoló magabiztossággal vízilabdáztak. Az első együtt végigvitt évben csont nélkül bent maradtak az OB I-ben, a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt idényben pedig bejutottak a legjobb nyolc közé.

Olyan támadó felfogású, kreatív, sokmozgásos pólót mutattak be, amelyet Tibor szövetségi kapitányi időszakában a válogatottban is meghonosított, és amelyre a legjobb példa a 2013-as, megnyert világbajnokság volt a görögök elleni negyeddöntő és finálé között.

Az hagyján, hogy minket mennyire lenyűgöztek. Az élvonal egyik legkiválóbb edzője elmagyarázta egyszer, hogy milyen tudatosan felépített rendszer alapján védekezik a csapat. Egy világbajnok pólós társaságában néztük a  februári UVSE-Pécs derbit, amely során teljesen odáig volt ő is az álomjátékot mutató Benedek-gárdát látva. Azt mondta, hogy ez egy maradandó UVSE lesz, amelyre emlékezni fogunk sokáig, a csapatra, a sztorira, az edzőre. Olyan sokat fejlődtek ezek a fiúk, hogy legjobbjaik közül tavaly az Eger elvitte Baksa Benedeket, idén pedig a Bajnokok Ligája-címvédő FTC Vigvári Vendelt, az OSC Dala Dömét és Sziládi Kristófot, a Szolnok pedig Konarik Ákost. És még így is maradtak olyan szupertehetségek a lila-sárgáknál, mint Vigvári Vince és Molnár Erik. 

Az akkor még a rivális FTC ifiedzőjével, Varga Dániellel készített nagyinterjúnkban jött a legjobb jellemzés, amit erről a csapatról és Tibi munkájáról hallottunk. 

Benedek Tibor soha senkinek nem beszélt gyógyíthatatlan betegségéről nyilvánosan. 2019 egyik legnagyobb halottja, a vízilabdázónak induló, sportriporternek készülő, minden idők legnagyobb magyar televíziós újságírójaként meghaló Baló György is hasonló betegségben szenvedett, mint a fenti másik két fenomén. Az RTL Klub Házon Kívül c. műsorában egy nagyszerű riportot láthattunk tavaly márciusban In Memoriam Baló György címmel. "Nem csak, hogy nem akart arról beszélni, hogy nincs jól, hanem konkrétan megtiltotta, hogy bármit kérdezzünk róla, hogy van, vagy ha úgy látjuk esetleg, hogy rosszul van, akkor az miért lehet. Teljesen bezárta ezt magába." - mondta róla ebben egyik szerkesztője, Vidos Mihály. 

A három zseni, Baló, Benedek és Esterházy közül csak utóbbi fedte fel saját maga a nyilvánosság előtt, hogy nagyon beteg. Mind a háromban közös pont a vízilabda, Baló pólósnak készült, EP nagyobbik fia, Marcell pedig a Vasasban játszott, lásd még "kézi züllés. – Marcell fiam, bevallom, vízilabdázik. Azaz: folyamatos, egy merő hencben tölti az életét." Ahogy az is, hogy Balóhoz és Esterházyhoz hasonlóan Benedek Tibi is írt könyvet, de sajnos nem adta ki Az elefánton nem fog az átok c. regényét, pedig Csurka Gergő szerint remekmű.

Sosem felejtjük, ahogy a maximalista, mindig a győzelemre törekvő Benedek Tibi tavaly egy Tatabánya elleni bajnokin előre látta, hogy egyik játékosa valószínűleg hibát fog elkövetni védekezésben. A kapott gól után a keze ügyébe kerülő köntöst vágta a földhöz. Idén a Tatabánya sátras medencéjében amikor 8-3-nál vett észre hasonló helyezkedési hibát, a sátor oldalába öklözött egy nagyot. Ahogy mástól nem láttunk olyat sem, hogy csapata aktuális partija után ő cipelje magával a sajtótájékoztatóhoz szükséges asztalt és székeket a Komjádiban. Már halálos betegen. Ezt is elvisszük magunkkal. Meg azt is, hogy amíg játékoskorában 1995-től csuklómerevítő virított a bal kezén - amelyet aztán Nagy Viktor kapott meg tőle -, szövetségi kapitányként végig elegáns, stílusos öltözködés jellemezte, talán az olaszországi évek és nyilván Epres Panni hatására, amelyet a válogatotthoz, a játékosok és a stáb részére is magával hozott. Az egyik vállán pedig mindig ott lógott aktuális hátizsákja.

A '90-es évek közepén a Lehetetlen c. műsorban Benedek Miklóselmesélt egy történetet, miszerint főiskolás korában így írtak egy cikkben róla szintén színész édesapja miatt: "'Fellép Benedek Miklós, a híres színész, Benedek Tibor fia'." De vízilabdás fia sikerei hatására a helyzet egy idő után megváltozott: "Most kicsit megváltozott, fordítva van. Eddig én voltam Tibornak a fia, most én vagyok a Tibornak az apja."

Azt már Benedek Miklós egy négy esztendővel ezelőtti interjújából tudjuk, hogy amikor 2016-ban végre Kossuth-díjas lett, mivel fogadta őt a fia: "Tibor gyönyörűt mondott nekem: 'Annyit gondolkodtam, apu, hogy mit kívánjak jobban, olimpiai bajnok legyek mint szövetségi kapitány, vagy te megkapd a Kossuth-díjat. Inkább azt szerettem volna, hogy te megkapd a Kossuth-díjat.' Így köszöntött fel engem, ezzel a mondattal."

"Egyesek szerint a legfontosabb, hogy a bunyósnak legyen szíve. Frankie szerint az a bunyós, akinek csak szíve van, az megérett a verésre." – hallhatjuk a Millió dolláros bébi című filmben a narrátor szerepét is betöltő mindenestől, az Eddie "Hepaj" Duprist játszó Morgan Freemantől. A Clint Eastwood rendezte zseniális moziban az általa alakított bokszedző irodájának ajtaja fölött "a kemény még kevés" felirat volt olvasható. Nos, Benedek Tibi bokszolt játékoskorában, hogy azzal is segítse a felkészülését, neki szíve is volt, óriási. Kemény is volt, és minden olyan más tulajdonsággal is rendelkezett, ami alapján méltán nevezhetjük a sportág legnagyobb alakjának, mert a medencében játékosként és a parton vezetőként és edzőként is az ércnél is maradóbb értékeket képviselt és adott át. És olyan mélységeket és hegycsúcsokat élt meg akár egy éven belül is, amiből mindig vissza tudott jönni egyensúlyba, de inkább a pozitív tartományba. 

Benedek Tibor az egyik utolsó olyan ember, akivel a koronavírus-járvány hazai kitörése előtt kezet fogtunk, még március 8-án, az UVSE-Szolnok ifimeccs (15-7) után. Azóta senkivel. Már csont és bőr volt, lógott rajta az ing és a nadrág, de a kézszorítása még akkor is ugyanolyan erős volt, mint azelőtt, és szürke arcán mosoly jelent meg ilyenkor is. Olyan hihetetlen belső erőről, fegyelmezettségről, méltóságról, kitartásról, alázatról tett tanúbizonyságot a betegsége alatti közel két évben, amit nem láttunk még soha az életben ilyen közelről, mivel végig dolgozott ez időszak alatt is. De még hogy! 

Május 4-én jelentette be visszavonulását a vízilabdától, onnantól kezdve már csak szurkolóként kívánt jelen lenni a sportágban. "Szerettem Mester lenni, megkaptam tőle szinte ugyanazt az örömet, mint játékosként és büszke vagyok a csapatra, amelyikkel másfél szezont együtt dolgoztam." - írta akkori közleményében.

És hogy miért hivatkozik magára Mesterként? Az UVSE két fantasztikus tehetsége, a Vigvári testvérek a nekünk adott interjúban így magyarázták meg ezt a megszólítást:

Szívesen gondolt az ember úgy Benedek Tiborra, mint afféle biztosítékra, hogy nagy baj nem történhetik. "Mintha ő volna az a derék indián, aki szavatol a lady biztonságáért." Ahogy Esterházy Péter írta Ottlik Gézáról. A tenisz történetének egyik legkiemelkedőbb alakja, Rod Laver fogalmazta meg a sportág legnagyobbjáról, Roger Federerről a legtalálóbb mondatokat. "Egy biztos: ő korának legjobb teniszezője, és a legcsodálatraméltóbb bajnokok egyike a Földön. Ez olyasvalami, amit érdemes hangsúlyozni, mert ami a legszebb: Roger Federer sosem fogja."  Ugyanez áll Benedek Tiborra is.

Itt fogunk állni szügyig mélabúban ki tudja, meddig. "Ha meghal valakid, először azonnal rémülten magadra gondolsz, veled mi lesz, ez az első, és csak aztán jön a mi volt vele. Hogy ki volt, aki nincs, az érteti meg, mi lesz veled nélküle. Furcsa munka, hideg és szívszorító gyakorlatok. Megérteni, hogy mihez kezdjél magaddal, amikor ő már befejezte." - írja Németh Gábor A méltóságról, avagy valami fehérben c. szövegében, az Ez nem munka c. kötetében.

Vagy negyedszázada mondta Cserhalmi György a Lehetetlen? c. műsorban, hogy "úgy vagyok a halottaimmal, hogy minden nap gondolok rájuk, valahogy életben tartom őket." A magunk részéről ez vár ránk, és az, hogy Benedek Tibi csapattársai, majd válogatott pólósai közül Szivós Márton és Varga Dániel edzői pályáját, Madaras Norbert klubvezetői karrierjét, valamint uvse-s tanítványai közül a fentebb felsorolt srácok közül a lehető legtöbbnek a pályafutását figyelemmel kísérjük, mert ők viszik tovább Tibor örökségét. 

Amit a Holt költők társasága című remekműben a diákjainak Mr. Keating ("Ó kapitány! Kapitányom!") jelentett, és ahogy az UVSE-ben a játékosainak Mester volt, úgy Kapitány és Mester marad sokaknak, így nekünk is, amíg csak élünk. E sorok írójának mindig is Benedek Tibor volt és lesz a kedvenc sportolója, sőt, a legfontosabb ember az életében.