Varga Dániellel az OSC kemény őszéről interjúztunk.

Az immár Genesys OSC-Újbuda néven szereplő férfi vízilabdacsapat stabil formát mutatott a szezon eddig eltelt részében. A magyar bajnokságban még nem kaptak ki a XI. kerületiek - igaz, nem is játszottak még rangadót, azok most jönnek -, a Bajnokok Ligája főtábláján két győzelemmel és egy döntetlennel állnak, bejutottak a Magyar Kupa négyes döntőjébe is.
A csapat vezetőedzőjével, Varga Dániellel az új névadó szponzort bemutató sajtótájékoztató után beszélgettünk, és megint úgy nyilvánult meg és olyan gondolatokat hallottunk tőle, amit mástól eddig nemigen a magyar vízilabdában.
Vízilabda
Az OSC világklasszis centere, Hárai Balázs is megcélozza a párizsi olimpiát
04/11/2021 10:47
"Az egy dolog, hogy hol tartunk, sokkal fontosabb az, hogy hova megyünk, milyen irányba." Gyakran hangsúlyozod, hogy számodra a folyamat, amelyet az OSC-nél elkezdtetek tavaly nyáron, fontosabb, mint egy-egy eredmény, legutóbb Hegyi Iván műsorában beszéltél erről. Először arról mesélj, kérlek, hogy hol tartotok most!
Nagyon izgalmas részhez értünk, mert nem terv szerint megyünk, hanem reagálunk mindig arra, ami történik. Nagyon jól sikerült a nyári felkészülés, jól sikerült a szeptember és az október is. Ott még nagyjából tudtam kottázni, hogy mi fog történni, most már nem írok előre edzéstervet, csak tulajdonképpen mindig aznap, amikor jövök.
Figyelem azt, hogyan sikerült az előző meccs, figyelem, milyen állapotban jönnek edzésre a srácok, egyre inkább megjelennek egyéni különbségek fizikai és pszichés értelemben is. Valakinek az önbizalma épp az egekben, másnak pedig alacsonyan van. Van olyan, aki kapott egy rúgást és biceg, valaki sokkal jobban elfáradt, a másik pedig nagyobb teljesítményre képes a következő meccsen. Abban a folyamatban vagyunk, hogy nagyon kell figyelni a megérzésekre, és közben tudatosan építeni magunkat.

Varga Dániel és csapata - Fotó: Vasas Attila/OSC

Fotó: facebook

Neked személy szerint milyen újdonságokat és meglepetéseket hozott az, hogy a Bajnokok Ligájában is szerepelhettek azon túl, hogy sokkal több mérkőzést játszotok, ami nyilván felülírja az edzésterveket is?
Eleve, amikor a Bajnokok Ligájáról beszélünk, nem szabad elfelejteni, hogy 11 meccs alatt jutottunk el ide. Ez benne van a játékosokban, de inkább jó értelemben. A bajnokságban október elejére-közepére csúcsforma-szintű játékot mutattunk, ez alapvetően pozitív, de bevallom őszintén, fogalmam sincs, hogy mit jelent novemberre vagy decemberre nézve. De ez ugyanaz, mint amit az előbb mondtam. Azért nem érdemes tervezni, mert napról napra változhatnak a dolgok. Szerintem a valaha volt legtöbb meccset játszó csapat leszünk most ősszel, így mivel nincs erre példa, ilyen értelemben történelmet írunk. Ez pedig bizsergető érzés és nagyon inspirál, nem csak engem, hanem a játékosokat is.
"A legjobb fejlődési lehetőséget a mérkőzések jelentik." - mondtad a Miskolc elleni meccs utáni sajtótájékoztatón. 11-12 parti vár még rátok innentől kezdve ebben a naptári évben, december 22-ig, szinte kizárólag csak rangadók (Hannover, Vasas, FTC, Debrecen, Marseille, Honvéd, BVSC, Szolnok, Recco, Szolnok, Jug). Ezt hogyan lehet bírni elsősorban mentálisan, és hogyan tudtok rájuk egyesével felkészülni?
Nem tudok rá válaszolni, térjünk vissza rá két-három hét múlva. Nagyon izgalmas. Úgy látom, hogy az egész világra jellemző, hogy az halad, aki tud alkalmazkodni, reagálni. Annyi információ, változás és történés van, amiben el lehet veszni, illetve amivel lehet kezdeni valamit. Persze, lesz fáradtság, vereség is, de hogy ez mit jelent nekünk, az lesz a fontos. Úgyis felkel másnap a Nap.
Egy-egy vereség talán még jól is fog jönni abból a szempontból, hogy azt a terhet veszi le a játékosok válláról, ami a külső megfogalmazások alapján rájuk került szép lassan. Hirtelen már esélyes csapattá léptünk elő, miközben a bajnokságban még egy rangadót sem játszottunk. Egyáltalán nem bánom, ha van vereség, annak persze örülök, ha nyerünk, de - és akkor körbeér az egész -, nap mint nap, amikor találkozom a játékosokkal, és egymásra nézünk, tudjuk azt, hogy bármi történik, együtt jó irányba fogunk menni. Ha meg baj van, úgyis reagálunk rá. Ha pedig valami jó történik, le is tudjuk zárni, mert jön a következő feladat.

Varga Dani nyilván több időt szeretne kérni a meccsek között, de erre nincs hatása - Fotó: Madar Dávid/OSC

Fotó: facebook

Jó, hogy felhoztad a vereség témáját, mert talán a Szolnok elleni hazai BL-selejtezős vereség után fogalmaztál úgy, hogy "örülök, hogy kikaptunk". Néha látni lehet téged, ahogy a meccsek után leülsz egy percre a tök üres uszoda lelátóján, és gondolkozol valamin a sajtótájékoztatók előtt. Ilyenkor lepörög még egyszer a fejedben az aktuális mérkőzés, vagy itt találod ki a frappáns mondanivalódat (pl. "az utolsó három és fél negyeddel elégedett vagyok"), esetleg azokat már félig-meddig a pillanat hevében rögtönzöd?
Ez egy nehéz dolog, de közben nagyon inspiráló, ahogy maga a meccselés is. Egyszerre kell nagyon benne lenni és közben kívülről is nézni a dolgokat. Feldolgozni azt, ami történt, hiszen visszajöhet a momentum egy perc vagy egy negyed múlva, de már azon is kell gondolkodni, hogyan reagáljunk rá. Ha van egy akció, nagyon könnyen elvinne a hév, hogy drukkoljak. De ez idő alatt nekem azon kell gondolkodnom, hogy ha az akció sikerül, vagy nem sikerül, akkor arra hogyan reagálok, hogyan cserélek utána, hogyan utalok vissza rá a megbeszélésen.
Ez nagy terhelés, és valószínűleg ebből adódik az a perc, amikor magamban tudok lenni. Addig zúdulnak rám a dolgok, amiből valamit megpróbálok feldolgozni, de csak egy töredékét sikerül. Később, ahogy beszélek Cseh Sanyival, vagy Kósz Zolival, ahogy megnézem a statisztikát, ahogy felelevenednek, ezáltal le is ülepednek az események, már sokkal többet tudok mondani. Ezért nem is tartok meccs után hosszabb megbeszéléseket, ezek inkább csak instant érzelmi megnyilvánulások.

Nem csak tudja, tanítja is - Fotó: Madar Dávid/OSC

Fotó: facebook

Tavaly önhibátokon kívül nem tudtatok szerepelni a Magyar Kupa négyes döntőjében, pedig bejutottatok, idén viszont igen. Erre tudsz már egyáltalán gondolni, vagy a rengeteg meccs miatt ez még csak egy távoli pont, amit tollal beírhattatok ugyan a naptárba, de majd inkább akkor mentek át a hídon, ha már odaértetek?
Abszolút az utóbbi. A legjobb felkészülés akár a Magyar Kupára is az, hogy akár napról napra úgy élünk, úgy edzünk, úgy játszunk, úgy viselkedünk, ahogy az kell. A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik, csakis lépésről lépésre, tégláról téglára tudjuk építeni a házat. Nagyon messze van még a soproni négyes döntő, nem is időben, hanem eseményben. Ha nagyon előrenézünk, akkor elbukunk az előttünk lévő kis faágban vagy kőben. Ez a fajta megélése a dolgoknak, az itt és mostban levés, a jelenben levés a létezés legmagasabb szintje, hogy nem a múlton töprengünk és a jövőn aggódunk, hanem megéljük, ami éppen van. Csak ez nagyon nehéz, mert mindig elvisz valami. Mi ebbe az irányba haladunk, és ez felemelő.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Vízilabda
A BL-t győzelemmel kezdő OSC jó flow-ban van két válogatott játékosa szerint is
28/10/2021 10:43
Vízilabda
BL-főtáblás a csak magyar pólósokkal szereplő OSC, a Szolnok megint hoppon maradt
21/10/2021 07:41