Bob Dylannel és sérülése miatt a meccsekkel is le van maradva a Vasas lövője, de kezd belelendülni

A Vasas Európa-bajnoki ezüstérmes pólósa, Konarik Ákos is úgy lehet ezzel, mint a fenti idézet tulajdonosa, Bob Dylan.

Tavaly október 22-én még játszott a BVSC ellen, de legközelebb csak idén február 2-án találkozhattunk a nevével valamelyik mérkőzés jegyzőkönyvében.

Oké, hogy december és február vége között leállt a klubvízilabda Európában a horvátországi Európa-bajnokság és a dohai vb miatt, de a 22 éves Konarik jobban megszívta, mint a többiek, mert egy makacs könyöksérülés miatt sokat kellett kihagynia.

A Komjádi-kupában tért vissza, a BVSC-nek hatot, a Kaposvárnak és az Egernek egyaránt ötöt hintett, végül bronzérmes lett a Vasassal hazai medencében.

A Miskolccal a harmadik helyért vívott meccs után álltunk le vele beszélgetni a sérüléséről, a visszatérésének körülményeiről, a magyar válogatott világversenyeiről, a klubvízilabda hosszú leállásáról, a káoszról – és Bob Dylanről.

---

Októberben még játszottál a BVSC-vel vívott bajnoki rangadón, aztán sérülés, és a klubszezon ideiglenes leállása miatt legközelebb csak februárban, a Pécs elleni Komjádi-kupa-meccsen. Hogyan viselted ezt a nagy szünetet?
Ez volt az első hosszabb kihagyásom, remélem, hogy az utolsó is egyben! Rosszul viseltem, azért is, mert két válogatott eseményre lehetett pályázni ebben a periódusban, egyik sem sikerült. Ez külön szomorúság. Ebből a szempontból is tök jó volt ez a Komjádi-kupa. Nem szokott ekkora pihenő lenni, ez a sorozat a bajnokság közben szokott lenni, ami néha tehert jelent. Nekem most viszont kiváló lehetőségnek számított, kicsit meccsbe lendülhettem, ami meg is történt. Jó volt Bóbis Mátéval meccselni, összességében örülök, hogy volt ez a kupa.

A könyököddel adódott probléma. Milyen jellegű sérüléssel bajlódtál?
A bal könyököm egy válogatott edzés alkalmával szerencsétlen baleset miatt sérült meg. Eltoltam magamat, közben beszorult és kifordult a karom, és az egyik tapadási pontról lepattant egy ínszalagom. Emiatt hosszabb időt kellett kihagynom, szerencsére műteni nem kellett, ami legalább örömöt jelentett. Gyógytornával és egyéb, alternatív kezelési módszerekkel jól rendbe tudtuk hozni. Innen is köszönöm a gyógytornászok segítségét! Ők nagyon kellettek hozzá, hogy mostanra jó állapotban legyek.

Nézted az Európa-bajnokságot és a vb-t is? Vagy esetleg úgy voltál vele, hogy fájna követni a nélküled szereplő válogatottat?
Követem mindig a vízilabdában történteket. Butaság lenne nem néni, mert akkor nem látnám, hová tart a sportág, miben fejlődik, mihez kell alkalmazkodni. Az egyik torna fantasztikusan alakult számunkra, a másik sajnos kevésbé. Véleménynyilvánításba nem mennék bele, mert nem az én dolgom.
Mindkét csapat srácait szeretem, most se jót, se rosszat nem mondanék róluk. Van olyan, hogy nem jön ki a lépés, ahogy nekünk a dohai vb-n. Az eredménytől függetlenül nem gondolom, hogy a magyar válogatott csak a hetedik lenne a mezőnyben.

Mennyire érzed még magadon a meccshiányt, illetve abból a szempontból kifejezetten jól jött-e neked a Komjádi-kupa, hogy nem OB I-s meccsen tértél vissza, hanem tétért folyó, de inkább felhozó jellegű partikon a legrangosabb utánpótlás-sorozatban?
Ahogy mondod, ennél jobban nem is valósulhatott volna meg a comeback, három héten belül játszottam hat mérkőzést, meccsbe tudtam lendülni. Az elején éreztem a meccshiányt, idegesített is az edzéseken, a lövésekben. A finom mozgások, amiben úgy gondolom, hogy jó vagyok, ugyan nem mennek el soha, de ilyenkor mindig kicsit visszaesek, amikor nem csinálom.
Úgyhogy az is külön élvezetet jelent az edzéseken, amikor újra tudom gyakorolni a finom megoldásokat. Nagyon jól jött a Komjádi-kupa, hogy a bajnoki rangadók előtt fel tudtam magam hozni arra a szintre, ami kell.

Senki nem volt még olyan helyzetben a sportágban, mint most ti, hogy a két világverseny miatt leáll a klubvízilabda közel három hónapra. Hogyan látod, mennyi idő kell, hogy a csapatok újra felvegyék a ritmust? Milyen hatása lehet a tavaszi szezonra ennek a pauzának?
Senki sem tudja, csatlakozom a nem tudók táborához, fogalmam sincs. Én sem voltam még olyan helyzetben, hogy ilyen sokáig nem játszhattam meccseket. Meglátjuk, hogyan fog alakulni. Bízom benne, hogy abba az irányba megy el a helyzet, hogy mindenki nagyon éhes lesz, és harapni fogunk. Valószínűleg az ellenfeleknél is így lesz, de hátha mi egy picit jobban fogunk harapni náluk minden meccsen.

Amikor mi privátban, vagy élesben beszélgetünk, egy ideje kihagyhatatlan téma közöttünk Bob Dylan, akinek a zenéjét mindketten szeretjük. A tél elején meglepetésemre tőlem értesülhettél arról, hogy megjelent magyarul egy friss könyve, A Modern Dal filozófiája, amelyben a kedvenc dalait elemzi egyedi, egyszerre bölcs és szórakoztató stílusban. Sikerült már elolvasnod esetleg?
Megmondom őszintén, teljesen kiment a fejemből.

Hihetetlen, pedig még linket is küldtem hozzá. Még jó, hogy megint beszélünk róla!
Nem tudom, milyen viszonyban vagy a countryval.

Beszélő viszonyban vagyunk.
Nagyon rajta vagyok, most arra felé járkálok és ismerkedem a stílussal, most ez nálam a sláger. De nem fogom elfelejteni Bob Dylan új könyvét, most már tényleg napirendre teszem.

Oké, addig nem említem Bobnak a hanyagolását, ha legközelebb dumálnék vele.
Köszönöm szépen!

---

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!