A világ egyik legzseniálisabb pólósa úgy tekint a karrierjére, mint egy Netflix-sorozatra

Számos emlékezetes és megható pillanatot produkált már ez az év, pedig még csak február van. Ott volt Juan Martín del Potro Buenos Aires-i visszatérése, egyben búcsúja a tenisztől, a Federico Delbonisszal vívott meccsén hősként ünnepelte őt az argentin közönség. Felejthetetlen, ahogy Delpo zokog az utolsó adogatójátékában, a nép meg az ő nevét skandálta közben. Vele sírtunk mi is.

Aztán ott van A világ legrosszabb embere című zseniális norvég film Joachim Trier rendezésében, az isteni Renate Reinsve és Anders Danielsen Lie csodálatos összjátékával. Abból nehéz kiragadni bármit, úgy varázslatos az egész, ahogy van. Mondjuk az utolsó félóráját végigbőgtük a moziban, amikor először láttuk.

Az Eufória című sorozatból meg az a jelenet (2. évad, 6. rész) emelkedett ki magasan idén, amikor két kedvenc karakterünk, Fez és Lexi épp befejezi Rob Reiner Stand by Me c. filmjét, amelynek végefőcíme alatt Ben E. King ugyanilyen című gyönyörű klasszikusa szól, és sírva-nevetve éneklik együtt. Akkor mondja Fezco, hogy "azt hiszem, belement valami a szemembe", majd dörmögi tovább a dalt. Nem lehet betelni vele, velük. Milyen jó, hogy mindháromról tudtunk beszélgetni a legjobb barátunkkal.

És akkor kedden megjelent egy hosszú, a Total Waterpolo által készített egyórás (!) podcast Felipe Perronéval, a világ egyik legjobb - az all time kedvenc külföldi - vízilabdázónkkal. Aki nem mellesleg egyidős a fent említett, 1986-os amerikai filmmel.

Ez a 35 éves, Rióban született brazil-spanyol vízilabdázó egy játékos határok nélkül. Öt évvel ezelőtt már egy hosszabb cikkben megírtuk, miért szeretjük annyira. Receptre kellene felírni őt rosszkedv ellen, szerencsére játéka megcsodálásának lehetősége vény nélkül is kapható. Képességeiről és emberi tulajdonságairól akkor két korábbi csapattársa, a kétszeres olimpiai bajnok és kétszeres világbajnok Madaras Norbert, és a Bajnokok Ligája-, és Európa-kupa-győztes Szirányi Balázs is szuperlatívuszokban beszélt.

Madaras Norbi többek között azt mondta, hogy imádta a játékát, pedig Perrone nem is a világsztárokat összegyűjtő Reccóban nyújtotta legjobbját egy évtizede, hanem a Barcelonetában és a Jug Dubrovnikban – nem mellesleg mindhárom csapattal megnyerte a Bajnokok Ligáját, és zsinórban kétszer lett a sorozat MVP-je, ez rajta kívül soha senkinek nem sikerült.

Néhányszor beszélhettünk már röviden ezzel a mindig mosolygó fickóval, a 2016-os margitszigeti Final Sixen és egy évvel később, a Duna Arénában is fültanúi voltunk, ahogy egymást követő néhány percen belül angolul, spanyolul, portugálul és olaszul is interjút adott az újságíróknak. A Szolnokkal szemben elveszített finálé után sem menekült el a rá váró kérdések elől, sőt, ellentétben megannyi magyar kollégájával, akiknek ez sajnos rossz szokásuk.

A legtekintélyesebb vízilabdás szakportál, a Total Waterpolo egy, az olimpiai bronzérmes, világbajnoki és Eb-ezüstérmes irányítózseni karrierjét részletesen bemutató, nagyon jó hangulatú beszélgetést készített vele a napokban.

Perrone elmesélte, hogy amikor először szerződött a Barcelonetához, még 2005-ben, a klub még egészen más szinten volt, mint manapság, még nem volt a Bajnokok Ligája végjátékának, a négyes döntőnek állandó résztvevője, mint azóta. Örül, hogy részese lehetett az új projekt felépítésének, amivel Európa egyik legerősebb klubját alkották meg.

Savonában tapasztalta meg először, hogy miért az olasz volt a világ legjobb bajnoksága, majd következett a Recco, a Barceloneta, a Jug Dubrovnik, majd megint a Barceloneta. Ezzel kapcsolatban nevetve említette, hogy úgy érzi magát, mint egy Netflix-sorozatban. Az 1. évadban a Barceloneta, a 2. évadban is még a Barceloneta a klubja, aztán szépen lassan jött a többi állomáshelye, a Savona, a Recco, Dubrovnik, majd megint a Barceloneta.

A Dubrovnikban töltött időszakát élete egyik legszebb emlékének nevezte. A város és a klub is lenyűgözte, nagyon jó tapasztalat volt számára, különleges élmény. Ennek csúcspontja a budapesti BL-győzelem bizonyult 2016-ban, még brazilok is voltak a lelátón nagy brazil zászlóval. Azt mi tesszük hozzá, hogy felejthetetlen hangulatot teremtettek a Jug szurkolói, valami olyasmit, amilyet a Primorje Rijeka komplett zenekari felállással teremtett meg a Komjádiban Varga Dániel és Varga Dénes idejében.

Majd általánosságban beszélt a sportágról, mint elmondta:

Szerinte igazi közösséget alkotnak a sportág szereplői, a játékosok közül jó barátok a medencén kívül sokakkal világszerte, miközben persze a medencében nincs kecmec, ha egymás ellenfeleként kerülnek szembe egymással.

"A vízilabda egy csomó ajtót kinyit, kapcsolatot teremt különböző országból érkező emberek között is." – hangsúlyozta.

Elmesélte, hogy nagy álma volt olimpián szerepelni, ehhez pedig az egyetlen út az volt, hogy spanyol állampolgár legyen. Mivel a nagymamája katalán származású, így megvolt a kapcsolat, nem okozott akkora váltást.

De a riói olimpia hírére nagy döntés előtt állt. A hazájában, a szülővárosában rendezett olimpia miatt úgy érezte, hogy képviselnie kell a brazil színeket és egy emlékezetes tornát játszani velük, aminek hatására fejlődhet is a sportág Brazíliában. Nagy mixe volt a csapat a különböző honosított játékosoknak és a brazil pólósoknak, Ratko Rudić vezetésével, aki nagyon kemény edzéseket vezényelt.

Majd visszatért a Barcelonetába, ami olyan neki, mint egy család, ezzel együtt újra a spanyol válogatottban szerepelt. Éles váltással már 2021-ben jártunk a beszélgetés e pontján. Tavaly, a tokiói olimpián szédületeset meccset játszott az elődöntőben Szerbia és Spanyolország.

"Úgy élveztem a tokiói olimpiát, mint egy gyerek. Azt hiszem a lelátón is mindenkinek tetszhetett, ahogy játszottunk a szerbekkel vívott elődöntőben. Nekem az volt életem első olimpiai elődöntője, elveszítettük, pedig szinte már a kezünkben volt a győzelem, így még fájdalmasabb volt a vereség. Nagyon szerettem volna játszani az aranyéremért, de ilyen a sport, tovább kellett lépnünk." – nyilatkozta rendkívül szimpatikusan Felipe Perrone.

A cikk szerzője magyar-spanyol döntőt szeretett volna előzetesen, bronzpárharc lett belőle Tokióban. A Barceloneta és a spanyol válogatott 10-ese persze kitért erre a meccsre is.

Tavaly nyáron az Eurosport is beszámolt róla, hogy Perrone új, hároméves szerződést írt alá katalán egyesületével. Tehát klubszinten biztos, hogy láthatjuk még játszani 2024-ig. Beszélgetőtársa, James Spencer-Boyce nyilván rákérdezett hősünknél, hogy a párizsi olimpián is vízbe száll-e?

"Még mindig nagyon élvezem az edzéseket és a meccseket is, szóval miért ne folytatnám? Nem tudom, hol a határ, az biztos, hogy Párizs után már nem játszom. Nem számít, hogy addig bronzérmes, ezüstérmes, ötödik, vagy 10. vagyok valahol, próbálom a legjobbamat nyújtani. Miért ne próbálhatnám meg akár a párizsi olimpiát is?" – válaszolta erre Perrone sokunk örömére.

Határozottan kijelentette, hogy szerinte Filip Filipović a világ jelenlegi legjobb vízilabdázója. Összeállította kedvenceiből a legjobb csapatot is, egy korszakok felett álló világválogatottat, amely így állna fel:

Jesús Rollán, Filip Filipović, Benedek Tibor, Manuel Estiarte, Tony Azevedo, Kásás Tamás és Iván Pérez.

A jelen egy másik zsenijéről, Varga Dénesről is frappánsakat hallhattunk rőle. Úgy véli, Dumi „csodálatos játékos, nagyon szeretem nézni a róla szóló videókat, próbálom őt másolni, utánozni, de az nagyon bonyolult. Egyszerűen nem lehet.”

Neki legyen mondva.

A podcast végén nagyon megdicsérte a Total Waterpolo munkáját, szerinte csodálatos, amit csinálnak, nagyon fontos a sportágnak a jelenlétük, még több hozzájuk hasonló ember kéne. Itt bólogattunk. Igazi úriember ez a fickó.

Felipe Perronét élmény látni vízilabdázni, csodás vele beszélgetni, ha csak néhány mondat erejéig is, és ugyanilyen jó hallgatni a mondatait a vízilabdáról, árad belőle a derű.

Szerdán az FTC vendégeként láthatjuk a vele felálló Barcelonetát a Komjádiban a Bajnokok Ligája következő csúcsrangadóján. Felipe Perrone Budapesten fog játszani, ahogy remélhetőleg júniusban a világbajnokságon is.

---

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.