Harc az elemekkel 60 ezer kilométeren át - rekord hosszú útvonallal rajtol az Ocean Race

50 éve az első, négy szakaszból álló verseny Portsmouthból indult, 27500 tengeri mérföld (kb. 50900 km) várt a 17 hajó 167 fős legénységére. Az akkor még egy brit sörgyár után Whitbread Round the World Race névre keresztelt küzdelmet a mexikói Ramon Carlin nyerte a Sayula II nevű Swan 65-ös jachton. Carlin egy mosógépeladásból meggazdagodott amatőr vitorlázó volt, akinek hősies győzelméről 2016-ban The weekend sailor címen filmet is készítettek.

Ebből kiderül, hogy Ramon lázadó kamasz fia, Enrique feleségül akarta venni 14 éves barátnőjét, ezért apja Írországba küldte iskolába, hogy távol tartsa őket egymástól. Amikor meglátogatta fiát, felfigyelt egy magazinban egy világ körüli vitorlásverseny hirdetésére. Mivel két éve már alkalmanként vitorlázott, ebben a versenyben lehetőséget látott arra, hogy Enriquet némi fegyelemre és valódi élettapasztalatra tanítsa. A Sayula II máig a Carlin család tulajdona. Bár Ramon Carlin 2016-ban elhunyt, de fia továbbra is vitorlázik, főleg családtagokból verbuvált legénységgel többször indultak versenyeken is Sayula II-val.

Az első versenyen a hajók kényelmesek voltak, a felszereléshez néhány láda sör is tartozott, a hűtőszekrények tele voltak friss hússal, és sok csapatban főállású szakács is volt.

A későbbiekben a körülmények és a versenyzők is egyre profibbá váltak. Bizonyítja ezt a versenysorozat legsikeresebb hajója, a Steinlager 2, amellyel az új-zélandi Sir Peter Blake az 1989-1990-es verseny minden szakaszát és természetesen az összetettet is megnyerte. A hajót a verseny után egy olasz skipper vette meg, és számos mediterrán versenyen vett rész vele, majd egy svájci vitorlázó tulajdonába került, aki tökéletesen helyreállította és visszafestette eredeti színeire.

A hajó részt vett a Volvo Ocean Race Legends Regattán, ahol VIP-vendégeket szállított. Ezek között voltak a New Zealand Sailing Trust képviselői is, akik beleszerettek a hajóba, és visszavásárolták a szigetország számára. Azóta népszerűsítési célokra és vitorlásoktatásra használják.

Az Ocean Race-en versenyző öt IMOCA csapatra hét nyílt tengeri szakasz, összesen 32000 tengeri mérföld, azaz kb. 60000 km vár. Ez a verseny történetének leghosszabb útvonala. Idén kimarad az új-zélandi és kínai megálló, így az elmúlt 50 év leghosszabb déli-óceáni szakaszára is sor kerül: Fokvárostól kikötés nélkül a brazil Itajai kikötőjéig 12750 tengeri mérföldet (kb. 23600 km) hajóznak a vitorlások, ezalatt mindhárom nagy déli fokot (a Jóreménység-fokot, a Leeuwin-fokot és a Horn-fokot is) érintik. Ennek a szakasznak a hossza megegyezik az első, második, negyedik és hatodik szakasz hosszával együttvéve.

A verseny első alkalommal látogat el Olaszországba, és ér véget a Földközi-tengeren. A második offshore szakasz rajtja a Zöld-foki-szigeteken lesz, először áll meg nyugat-afrikai országban az Ocean Race flottája.

A korai versenyeken nagyon sokféle hajótípus volt, de miután az 1989-1990-es versenyen a Steinlager 2 mind a hat szakaszon győzött, és a kisebb hajók közül sokan több mint tíz nappal a győztes után fejezték be a szakaszokat, egységesítették az induló hajótípusokat. Az 1990-es években a Whitbread 60-as konstrukciót használták, a következő versenyeken pedig a Volvo Open 70-est, majd a Volvo Ocean 65-öst. Idén utóbbiaknak csak az első, hatodik és hetedik szakaszt kell teljesíteniük (Alicantétól a Zöld-foki-szigetekig, Aarhustól Hágáig majd Genováig), hiszen csak a VO65 sprint kupáért versenyeznek. A teljes távot az IMOCA 60-as hajók teszik meg, amelyek leginkább az egykezes offshore versenyekről ismertek.

Az Ocean Race nem csupán egy verseny, hanem egy sokoldalú tudományos és környezetvédelmi program is, amely az óceánok védelmét tűzte zászlójára. Minden földkerülő hajó fedélzetén speciális berendezések lesznek, hiszen a bolygó legtávolabbi, kutatóhajók által ritkán járt részein hajózva a csapatoknak egyedülálló lehetőségük nyílik arra, hogy fontos adatokat gyűjtsenek.

Az 11th Hour Racing Team és a Team Malizia OceanPackeket szállít, amelyek vízmintákat vesznek a szén-dioxid, az oxigén, a sótartalom és a hőmérséklet mérésére. A GUYOT environnement – Team Europe és a Holcim – PRB vízmintáiból a mikroműanyagok mennyisége és származása derül ki.

A Biothermen egy fedélzeti automatizált mikroszkóp felvételeket készít az óceán felszínén lévő fitoplanktonokról. Miközben a teljes flotta méri a szélsebességet, a szélirányt és a levegő hőmérsékletét, egyes csapatok a Déli-óceánon bójákat is elhelyeznek a mérések folyamatos rögzítésére. Ezek a helymeghatározási adatokkal együtt segítenek az áramlatok és az éghajlatváltozás megértésében.