Nincs vereség tanulság nélkül – Carlos Alcaraz erőnléti edzője szerint a Roland Garros erősebbé tette a spanyolt

„Nincs vereség tanulság nélkül” – foglalja össze Juanjo Moreno a Carlos Alcarazt felkészítő csapat munkamódszerének lényegét. Szerencséjükre a fiatal spanyol személyében olyan tanítvánnyal rendelkeznek, aki mindig nyitott az új dolgok elsajátítására, és képes a kudarcaiból táplálkozva még erősebben visszatérni. Még egy olyan mérkőzés is értékesnek bizonyulhat, ami azzal ér véget, hogy a gondosan felkészített testének minden egyes izma görcsbe rándul, és felmondja a szolgálatot.

Az immáron kétszeres Grand Slam-bajnok spanyol csapatában messze Juan Carlos Ferrero a legnagyobb név, de legalább ennyire fontos szerepe van az erőnléti edző Morenónak is. A szakember elismerte: voltak olyan pillanatai a wimbledoni döntőnek, amikor tartott attól, újra lecsaphat Alcarazra a görcs, ugyanakkor bízott a tanítvány képességeiben. Aki végül nem is vallott kudarcot, gond nélkül végigjátszotta a közel ötórás mérkőzést, és borította a papírformát a döntőben.

Gyakran megkapom ezt a kérdést, és nem csak a sajtótól, de a mindennapok során, akár kollégáktól is. Nem egyszerű megoldani, hogy ennyire rövid idő alatt alkalmazkodj. Nehéz volt ez Carlosnak, az egész csapatnak, mint ahogyan minden sportolónak az.

Tudományosan igazolt tény, miszerint időre van szükség ahhoz, hogy pszichés szinten minden szempontból alkalmazkodjon egy sportoló a megváltozott körülményekhez. Ez idő gyakran hosszabb, mint amennyit a teniszezők kapnak arra, hogy egyik borításról átálljanak a másikra.

Noha a salak és a kemény pálya is egészen más, a mozgás és a lassulás nagyon hasonló, még ha vannak is eltérések. Füvön mindenben nagyobb a változás. Carlos nem szokott csúszni a füvön, hogy csak egy példát hozzak, ami nagyon megnehezíti a rövid irányváltásokat. Ez megterheli az izmokat és az ízületeket is, egészen más hatással van a sportoló testére.

Ez nem csak számára volt nehéz, de a csapata dolgát is megnehezítette. Gyakran éreztük úgy, hogy nincs annyi időnk, amennyire ahhoz lenne szükség, hogy a sérülésveszély nélkül átváltsunk erre a borításra.

Nem lennénk emberek, ha nem lepett volna meg. Persze Carlos Alcaraz csapataként, amelynek Juan Carlos Ferrero áll a középpontjában, a céljaink nem is lehetnének ennél nagyobbak. Mindig azért készítjük fel Carlost, hogy ő nyerjen. Nincs is más cél a fejünkben, mint az, hogy a győzelemhez segítsük azon a versenyen, ahol elindult. Mindezt persze úgy, hogy elkerüljék a sérülések, amennyire ez lehetséges, a sportban elért eredményeknek és a teljesítményeknek ugyanis gyakran a test megfelelő karbantartása esik áldozatául. Ilyen az élsport természete, mi pedig elfogadjuk ezt a kihívást.

Szóval bizonyos szempontból számunkra is meglepő volt, máshonnan nézve viszont pont ezt az eredményt vártuk Carlostól. Minden versenyre azzal a szándékkal készülünk fel, hogy megnyerjük azt, ezért is válogatjuk meg gondosan, hol indulunk el. Queen’s-ben és Wimbledonban is sikerült nyernünk, miután nagyon rövid idő alatt alkalmazkodtunk a borításhoz, ami természetesen önmagában is meglepő. Meglepetésnek nevezhetjük akkor is, ha onnan nézzük, mekkora sporttörténelmi pillanat volt. Ugyanakkor mégsem mondanám, hogy teljesen váratlanul ért minket. Mindig számítunk a győzelemre, hiszen ezért dolgozunk minden egyes nap.

A menedzser Albert Molina és Ferrero mellett mi töltjük el a legtöbb időt a társaságában. Az év 365 napján, 0-24-ben a rendelkezésére állok. Nagyon jól ismerjük őt, tisztában vagyunk azzal, milyen erőnléti munkát végzett el. Tisztában voltunk azzal, hogy táplálkozási szempontból is készen áll a mérkőzésre, megfelelő mennyiségű ásványi anyag és só volt a szervezetében. Egy ilyen görcs után sokan azt gondolták, hogy hibáztunk a formulával, mi azonban nem aggódtunk a fizikális állapota miatt.

Nagyon fontos a pszichológiai része is. Be tudok juttatni sót tartalmazó kiegészítőt vagy valami hasonló italt a szervezetébe, hogy megakadályozzuk a görcsöket, a fejébe viszont nehezebb beférkőzni.

Remekül elmagyarázta a sajtótájékoztatón, hogy mik okozták a görcsöt, rámutatott arra: inkább volt mentális, mintsem erőnléti probléma. Ezt mindig külön szokták kezelni, de ebben az esetben a pszichés tényezőknek volt a legnagyobb szerepük. Carlos egy olyan sportember, aki nagyon gyorsan tanul a történtekből. A mérkőzés után ő is feltette a kérdéseket, mi miért történt, mindent megbeszéltünk csapatként. Elmagyarázta az okokat, tökéletesen megértette, és tanult a tapasztalatból. Ezzel a tudással felvértezve és a sportpszichológusával, Isabel Balaguerrel elvégzett munkájának köszönhetően tanult az esetből, majd tovább is lépett rajta.

Tudtuk, hogy ezen a meccsen hasonló lesz a nyomás, mint ami a Roland Garroson volt, vagy talán még nagyobb is, elvégre egy wimbledoni döntőről beszélünk. Azt is tudtuk, hogy nehéz mérkőzés lesz, mert Djokovic nem fogja megkönnyíteni a dolgát. A meccs előrehaladtával, végtére is ez a terület az én felelősségem, tartottam egy kicsit attól, hogy visszatérhetnek a görcsei. Ugyanakkor bíztam Carlos tanulékonyságában is, így mindent egybevetve nyugodt voltam. Tudtam, hogy milyen munkát végeztünk, Carlost ugyanúgy készítettük fel, mint a Roland Garros előtt, és magabiztosak voltunk azt illetően, hogy ezúttal jól alakul.

Párizsban nagyjából két órányi játék után kezdett el görcsölni, Wimbledonban közel öt órán át teniszeztek, és semmilyen gondja nem volt. Ez is azt mutatja, hogy Carlos olyan sportoló, aki nagyon gyorsan tanul a tapasztalataiból. Számára nagyon fontos a Roland Garros, ezért egy kicsivel jobban igénybe veszi a többi versenyhez képest, elvégre három nyert szettre mennek a találkozók. Wimbledonban legyőzte ezt a kihívást, és amint azt már mondtuk, a korábbi problémái elsősorban az idegrendszeréből fakadtak, és az adatok is alátámasztják, hogy rendben van fizikálisan. Győzött Wimbledonban, ezzel megőrizte az első helyet a ranglistán, és ezt a Djokovic elleni Roland Garros-meccsen tapasztaltakra építve tette meg.

Különleges volt ilyen csodálatos szavakat hallani egy akkora sportoló szájából, mint amilyen Novak Djokovic. Nagyon tiszteljük a véleményét, büszkeséggel tölt el, hogy ilyesmit mondott az egyik sportolómról.

Ami a hosszú karriert illeti: ez elég bonyolult. A tenisz fizikálisan nagyon megterhelő, szokatlan egy játékos pályafutásában, hogy ne legyenek sérülései. Kevés idő van az alkalmazkodáshoz, a naptár nagyon megterhelő, sosem tudod, mennyi ideig fog tartani egy meccs. Elvégezhetek előre számításokat, de hiába, mert csak a mérkőzés után lesznek pontos adataink. Egy Grand Slamen bármi előfordulhat, lehet három vagy öt óra is.

Ilyen szempontból nagyon megterhelő ez a sport, és más tényezőket, például a labdákat is figyelembe kell venni. Vannak nagyon kemény labdák is a touron, a felkészülés során ezt is szem előtt kell tartani. Minden fizió és erőnléti edző azt mondaná, hogy sok a kockázati tényező. Ahhoz mindenképpen sok a változó, hogy előre megjósoljuk egy játékos pályafutásának a hosszát.

Az atlétikában valószínűleg ugyanolyan lesz a pálya a következő tíz évben is. A teniszben viszont a következő tíz évben is váltogatnunk kell a fű, a salak és a kemény pálya között. Más labdák lesznek, más légköri és időjárásbeli viszonyok. Túlságosan sok a változó ahhoz, hogy jóslatokba bocsátkozzunk.

Szeretnénk, ha a Carlosszal elvégzett munkánknak egy hosszú sportolói pályafutás lenne az eredménye. Keményen dolgozunk annak érdekében, hogy gondoskodjunk a testéről, és olyan hosszúra nyújtsuk a karrierjét, amennyire csak lehetséges.

Forrás: ATP

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.