Visszavonul Muhammad Ali hasonmása, aki egy hajszálra volt attól, hogy korszakos bajnok legyen

Ezt mondta Jo-Wilfried Tsonga abban a videóban, amelyben bejelentette, hogy a Roland Garrost követően szögre akasztja az ütőjét. A francia kiválóság nem sokkal a 37. születésnapja előtt hozta nyilvánosságra a döntését. Pályafutása meghatározó volt a francia tenisz számára. Számos emlékezetes pillanat fűződik a nevéhez, melyek közül csak egy a 2008-as Novak Djokovic elleni Ausztrál Open-döntő. A világranglistán az ötödik hely volt a legjobbja.

„Rengeteg érzelem van bennem most, hogy bejelentem, befejezem a profi teniszt a Roland Garros után.”

Az elmúlt években folyamatosan sérülésekkel bajlódott, 2019 óta elvétve tudott csak mérkőzést nyerni. A 2020-as szezont teljesen ki kellett hagynia, és 2021-ben is csak kilencszer lépett pályára.

A videóban arról is mesélt, hogyan őrölték fel a hát- és medencesérülések az elmúlt időszakban.

„Évek óta szinte minden nap volt egy olyan pillanatom napközben, amikor azt kérdeztem magamtól, ’Miért okozok magamnak fájdalmat nap nap után?’”

18 tornagyőzelmével ő minden idők második legeredményesebb francia férfi teniszezője Yannick Noah mögött, aki 23 trófeát gyűjtött. Oszlopos tagja volt a francia Nagy Négyesnek, Richard Gasquet, Gael Monfils és Gilles Simon mellett, akik, bár egyéniben nem értek fel a csúcsra, Davis-kupát sikerült nyerniük 2017-ben.

Tsonga 2004-ben, első profi szezonjában rögtön odapörkölt az egyik nagynak, konkrétan az akkor világranglista-6. Carlos Moyának, akit 6:3, 6:3 arányban legyőzött a pekingi tornán. 2008-ban Muhammad Alihoz kezdték hasonlítani, főleg miután az Ausztrál Open elődöntőjében, az akkor 22 éves francia már-már demoralizáló vereséget mért Rafael Nadalra. A varázslat a döntőben aztán elmaradt, és Djokovic négy szettben megverte őt.

2011 Wimbledon és Roger Federer kapcsán volt emlékezetes a számára. A svájci, aki mindig is nagyon jól játszott előnyből, aki akkor már hatszoros bajnok volt az All England Clubban, és aki azelőtt sosem bukott még el egy ennyire agyonnyert meccset, ezúttal kikapott Tsongától 2-0-s vezetésről. Aztán megint jött Djokovic, aki ellen a francia megint nem tudta továbbvinni a momentumot.

2012 februárjában Yannick Noah, Henri Leconte, Guy Forget, Cédric Pioline és Sébastien Grosjean után ő lett a hatodik francia, aki bekerült a top 5-be a világranglistán.

Néhány hónappal később a Garros negyeddöntőjében meccslabdái voltak Djokovic ellen, de megint a szerbé volt az utolsó szó. Talán egész karrierjében ez a meccs mutatta meg leginkább, miért nem lett belőle korszakos bajnok. Képtelen volt lezárni a meccset, és előfordulhat, hogy ekkor férkőzött be végleg az agyába, és el is hitte, hogy ő nem érhet fel a legnagyobbakhoz. „Nem bánok semmit. Én vagyok a felelős. Nincs semmi probléma, rendben van ez így. Én vagyok a felelős” – mondta a meccs után.

A londoni olimpián egy páros ezüsttel vigasztalódott Michael Llodra oldalán. Egy évvel később aztán komoly lehetőség adódott, hogy döntőzzön hazai pályán, a Garroson. Federert legyőzte a negyeddöntőben, a legjobb négy között pedig az abszolút verhető, bár kiváló salakos David Ferrer jött vele szembe. Tsonga azonban nem tudott megfelelni az elvárásoknak, még csak egy szoros meccset sem tudott ellene játszani.

2014-ben jutott neki egy hét könnyed lebegés Torontóban. Megnyerte karrierje második ezresét úgy, hogy legyőzte Djokovicot, Andy Murrayt és Federert is, sőt előtte még megvert egy negyedik top 10-est, Grigor Dimitrovot is. „A szívem, lelkem ott volt a pályán. Így is tudok játszani, ez az én szintem.”

2017-ben tette fel a koronát a pályafutsára, pontosabban honfitársaival együtt tette fel a Davis-kupa döntőjében. A legjobb négy között legyőzték a szerbeket, a döntőben pedig a belgákat is 3-2-re.

Nem kevés, amit elért, de a teniszében talán még ennél is több volt. Egy Grand Slam-győzelem feltétlenül. De még nincs vége, csak majdnem.

via részben Mirror,