Nadal: Egy megdöbbentő statisztika

Amikor Rafael Nadal 2004 táján feltűnt, legtöbbünkben talán az maradt meg róla, hogy elképesztően robbanékony, pokolian gyors és iszonyatosan állóképes. Ehhez társult még egy tüzes tekintet, és egy olyan mentalitás, ami egész egyszerűen nem ismert elveszett pontot.

Aztán szépen lassan az is kiderült, hogy a tenyerese egy halálos ütés. Úgy pörgetett, mint soha senki azt megelőzően és azóta sem. Alapvonaljátékban elég hamar verhetetlenné vált. Nem hibázott, viszont mindent visszaadott, amit ember visszaadhatott.

Azért persze neki is, ahogy mindenki másnak, voltak és vannak gyengeségei is. A fonákját még nem is sorolnánk ide, noha a tenyereséhez képest az egy kétségtelenül kevésbé hatékony fegyver. De maradjunk annyiban, hogy a fonákját azért a mezőnyből majdnem mindenki elfogadná sajátjaként.

Gyenge pontja volt az adogatása, főleg a második szerva. Ugyan ma is ritkán nyer direkt pontot adogatásból, de vitathatatlanul nagyot lépett előre ezen a területen.

Amiben azonban a legtöbbet fejlődött, az a hálójáték. Hosszú éveken át dolgozott rajta, időnként erőltette a párost is, voltak is benne sikerei, a röptéi azonban mégis gyakran rozsdásak voltak, és akadoztak.

Erre jött az idei US Open döntője, és az alábbi elképesztő statisztikát produkálta. Lehet, hogy nem ezekkel a pontokkal nyerte meg a meccset, de a sikeréhez nagyban hozzájárultak. Hogy mást ne mondjunk, a hálónál húzta be az első szettet, és ott ütötte be a meccslabdát is.

Hiába, a legnagyobbak harmincon túl is képesek fejlődni.