Keys vagy Stephens: Ki lesz az új Grand Slam-bajnok?

A 22 éves Madison Keys és a 24 esztendős Sloane Stephens junior koruk óta ismerik egymást, kislányként kőhajításnyira edzettek egymástól Dél-Floridában. Nagyon fiatalon robbantak be az élvonalba, hiszen mindketten húsz évesen játszottak először Grand Slam-elődöntőt, majd az ezután következő, szinte törvényszerű hullámvölgyük is kísértetiesen hasonló volt.

A két nap múlva véget érő 2017-es Grand Slam-szezon elején, idén januárban mindketten nagyon messze voltak attól, hogy egyáltalán tétmérkőzésre gondolhassanak. Madison éppen akkor kezdett el újra ütögetni, néhány hónappal csuklóműtétje után, aminek idén júniusban volt még egy második felvonása is. Sloane pedig otthon feküdt a kanapén, hiszen felállni sem tudott néhány nappal korábbi lábműtéte után, amire tavaly nyári fáradásos törése miatt kényszerült.

Madison és Sloane az Ausztrál Open alatt egymást próbálták vigasztalni és felvidítani baráti telefonbeszélgetésekkel és sms-ekkel, és eszükbe sem jutott, hogy nyolc hónappal később egymás ellen játszhatják életük első Grand Slam-döntőjét.

A sérülések és a hosszú hónapos kihagyások faramuci módon mindkét lányt segítették abban, hogy jobb teniszező váljon belőlük. Keys a csuklóműtétet követő kínkeservesen hosszú tétlenség alatt jött rá, hogy valójában mennyire szeret versenyezni, ugyanakkor korábban túl sokat várt magától a pályán. Stephens pedig 11 hónapos kihagyása alatt döbbent rá, hogy korábbi érzéseivel ellentétben mégis a teniszpályán érzi otthon magát, és ekkor tanulta meg újra élvezni a játékot.

Visszatérésük, mint ilyenkor mindig, nem sikerült fényesre eleinte. Egészen a múlt hétig ketten együtt összesen öt GS-meccset játszottak le, ebből hármat elveszítettek.

Madison Keys a Roland Garroson kikapott a második fordulóban, mert nagyon fájt a bal csuklója. Jött a második műtét, majd a wimbledoni második körös kiesés. Azóta viszont tizenhárom mérkőzésből tizenkettőt megnyert.

Sloane Stephens Wimbledonban tért vissza és rögtön kikapott első meccsén, ezzel pedig a 957. helyre csúszott vissza a világranglistán. Azóta 14-2 a mérlege, és visszajön a legjobb 20 környékére a ranglistán.

Keys és Stephens pont abban az időszakban jelölte ki az amerikai női tenisz jövőjének útját, amikor minden jel arra utalt, hogy a jelenlegi generációnak sosem áldozik le a csillaga, hiszen a 37 éves Venus Williams élete egyik legjobb GS-szezonját futotta, míg lassan 36 éves húga még úgy is esélyesnek számít a jövő évi Ausztrál Openen, hogy néhány nappal ezelőtt szült.

Az idei US Open női döntője viszont tényleg megmutatja, hogy a jövő már jelen van, és szombat este egymással néz szembe az Arthur Ashe Stadionban.

A történeteik, életútjuk, karrierjük és visszatérésük közötti párhuzam nem megkerülhető, a ma esti döntőben azonban egyvalami nagyon is ellentétes lesz. A játékstílus.

Madison Keys természetétől fogva támadó teniszt játszik és kétféle alapvonal ütése van: nagyon gyors és irtózatosan gyors. Sloane Stephens villámlábú védekező játékos, akinek saját bevallása szerint is az a legfőbb célja, hogy minden labdába beletegye az ütőjét.

Amikor két ilyen játékstílus feszül egymásnak, általában az szokott lenni, hogy a meccs a támadó teniszt játszó teljesítményén múlik. Tud-e Keys olyan földönkívüli üzemmódban és sebességben teniszezni, mint Coco Vandeweghe ellen? Vagy Stephens vissza tud-e adni majd annyi labdát, hogy kizökkentse ellenfelét a támadózónából?

A női tenisz közelmúltja azt mutatja, hogy ha Grand Slam-tornáról van szó, a támadó tenisz általában győzni tud. A kérdés viszont ezúttal az, hogy tudnak-e egyáltalán a saját teniszükkel foglalkozni életük első Grand Slam-döntőjében abban a tudatban, hogy egyikük sem esélytelenebb a másiknál?

El tudják vagy el akarják-e felejteni, hogy hazai pályán nyerhetnek életükben először Grand Slam-tornát?

Mert ez az, amire nagyon rég senki nem tudott válaszolni.

Az elmúlt két évtizednek ugyanis mindössze három teniszezője akad, aki erre a kérdésre válaszolni tud: Serena Williams, Mary Pierce és Andy Roddick.

(részben via)