Kim Clijsters: A tenisz szép és jó, de nem minden

Most, hogy másodszor is abbahagyod, nyugodtan elárulhatom, hogy te voltál a kedvencem.

Bár ezt sohasem titkoltam.

Hogy annak idején miért lettél  kedvencem, azt még nem mondom el. Lehet, hogy sokan meglepődve megutálnának érte, és biztos te is megsértődnél. Meg hát az a sanda gyanúm, hogy rövid időn belül - hasonló apropóból - úgyis el fogom mondani, hogy miért lettél kedvencem.

De mindig is az maradtál. Pályán és azon kívül is. Amikor visszajöttél apukád halála és a kislányod születése után, és megcsináltad azt a US Opent, eltörölhetetlenül kedvencem lettél. Nem csak azért, mert a te győzelmed volt életem első Grand Slam döntő közvetítése, hanem azért is, mert ahogy ott álltál Jadával és a trófeával, az mindent elmondott rólad és erről  sportról.

Hogy a tenisz szép és jó, de nem minden. Hogy a győzelem szép és jó, de nem minden.

Hogy attól lesz valaki igazán profi, ha tudja, hogy a tenisz nem minden.

Hogy valaki azért szórja felszabadultan a fonák kereszt nyerőket, mert tudja, hogy nem ezen múlik minden.

Talán nem kellett volna még kikapnod Robsontól a második fordulóban.

De utolsó meccseden is megmutattad, megmutattátok Laurával, hogy nem szabad leállni pötyögni. Hanem ütni kell a labdát, és megpróbálni nyerővel befejezni.

Akkor is, ha bréklabdája van az ellenfélnek.

Akkor is, ha meccslabdája van az ellenfélnek.

Akkor is, ha ez életed utolsó meccse.

Mert nem számít, ha elhibázod.

Hazamész, és ott vár Brian és Jada, és nekiláthattok a második babának.

És neked ez a fontos.