Novak Djokovic vasárnap este elvesztette a US Open döntőjét, így nem lett meg a naptári Grand Slam, és egyelőre a 21. major sem. Bizonyos szempontból mégis győztesként távozhatott New Yorkból.

Valószínűleg sokan emlékeznek a 2015-ös Roland Garros döntőjére, melyet Djokovic vívott Stan Wawrinka ellen. Az akkori helyzet kísértetiesen hasonlít a mostanihoz. Leszámítva talán azt, hogy az a döntő egy lényegesen színvonalasabb meccs volt, de ez most itt a legkevésbé fontos.
2015-ben Djokovic a karrier GS-ért ment, hisz a másik három majort korábban már sikerült megnyernie. Legyőzte Rafael Nadalt a negyeddöntőben, igaz a spanyol akkor korántsem volt csúcsformában, egy sérülésekkel tűzdelt salakszezon végén érkezett meg Párizsba.
Australian Open
Tsitsipasra brutál nagy meccs vár, Čilić és Felix miatt pedig muszáj lesz hajnalban kelni
11 ÓRÁJA
Az elődöntőben Andy Murray-t is megverte öt játszmában, a döntőben pedig jött Wawrinka. Tudtuk, hogy a svájcinak embertelen, sőt, tán azt sem túlzás állítani, hogy verhetetlen tenisze van, ha ő legjobbját nyújtja. Akkoriban legalábbis feltétlenül ez volt a helyzet.
És Djokovic pechére Wawrinka a legjobbját nyújtotta, varázslatosan játszott, és négy játszmában győzött. A szerbnek tehát akkor még nem jött össze a karrier slam, amire annyira vágyott, amire annyira készült.
https://i.eurosport.com/2021/09/13/3218131.jpg
Kapott azonban helyette egy olyan elképesztő ünneplést, amilyet azelőtt még soha, és valószínűleg azóta sem. A Philippe Chatrier-pálya közönsége hosszú percekig ünnepelte őt felállva, Djokovicnak pedig potyogtak a könnyei.
Nem a vereség miatt sírt, hanem a meghatottságtól. Attól, hogy megérezte a közönség szeretetét, amire annyira nagyon vágyott már akkor is. Ebből a szeretetből pont akkor kapott egy jókora adagot, amikor talán a legkevésbé akarta. Amikor a legkevésbé tett érte tudatosan. Pont akkor sikerült közelebb kerülnie népszerűségben Federerhez és Nadalhoz, amikor nem is igazán akart.
Valami hasonlót láthattunk New Yorkban is vasárnap este. Ezúttal nem a karrier, hanem a naptári GS volt a tét, de ezúttal sem övé lett a győzelem. A közönség szeretetét – igaz, meccs közben néha unfair módon, de - ismét egyértelműen megkapta. A meccs utáni interjúban most hosszan ki is tért erre.

Djokovic elsírta magát, akkora támogatást kapott a közönségtől

Akkor is küszködött a könnyeivel, most is. Akkor is megkapott valamit abból, ami hiányzott a lelkének, most is. Ha ő győzött volna, ekkora tapsban és biztatásban nemigen részesült volna. Már csak azért sem, mert nem lett volna rá szüksége.
Akkor viszont az egója járt volna nagyon jól a 21. majorrel és a naptári GS-sel. És itt az egóra nem mint valami ördögtől való dologra gondolunk. Ne legyen ugyanis kétségünk a felől, hogy minden nagy bajnoknak nagy egója is van. Ez törvényszerű, nem lehet másképp. A nagy ego elengedhetetlen.
Nyilván minden porcikája örült volna a sikernek, a lelke is természetesen. De ez a lélek, mely mindig annyira szomjazta a szeretetet, az elfogadást, az elismertséget, győzelem esetén nem élhette volna át azt a tapsot és éljenzést, amit a világ legnagyobb stadionjától most buzdítás gyanánt megkapott.
Győztesként is megtapsolták volna természetesen. De az amolyan kötelező, rutinszerű taps lett volna. Ráadásul Djokovicot abban a pillanatban – eléggé el nem ítélhető módon - valószínűleg sokkal inkább az foglalkoztatta volna, amit elért. Nem pedig a taps.
A lelkének ez így valószínűleg sokkal többet jelentett, mint a győzelem jelentett volna. Erre a könnyei és a szavai egyaránt bizonyosságként szolgálhatnak.
https://i.eurosport.com/2021/09/13/3218132.jpg
Australian Open
Novak Djokovic visszatér! - Jövőre, Ausztráliába, a torna igazgatója szerint
16 ÓRÁJA
Australian Open
Két GS-győztesre, Čilićre és Swiatekre is komoly meccs vár az Ausztrál Open harmadik körében
21/01/2022 17:15