Djokovic csalódott, de megkönnyebbült a vereség miatt, Medvedev leszögezte: az oroszok nagyon tudnak ünnepelni
Publikálva 13/09/2021 - 11:13 GMT+2
A friss US Open-győztes bízik abban, hogy nem emiatt fog bekerülni a hírekbe.
Daniil Medvedev és Novak Djokovic
Fotó: Getty Images
Véget ért a US Open, méghozzá egy nem kimondottan színvonalas, ám a tét miatt így is izgalmas mérkőzéssel. Novak Djokovic a rá nehezedő nyomásról nyilatkozott, Daniil Medvedev pedig elárulta, miért úgy ünnepelte meg a győzelmét, ahogy.
A konklúzió: előbb-utóbb még a legnagyobb kaliberű sportolókról, a legnagyobb bajnokokról is kiderül, hogy ők is csak emberek. Akikre – még ha jócskán az átlag felett is állnak a nyomás alatti teljesítménykényszer terén – ugyanúgy képes bénítólag hatni a tét, ha egyetlen lépésnyire kerülnek pályafutásuk legnagyobb eredményétől. Láttuk megbillenni ilyen helyzetben Serena Williamset, talán nem is egyszer, és ez történt most Novak Djokovic esetében is.
A világelső az egész idényt a történelem legyőzésére tette fel: immáron ő a töltötte a legtöbb időt a világranglista élén, megverte Rafael Nadalt másodszor is a Philippe Chatrier salakján, ő lett az első játékos, aki az Open érában kétszer megcsinálta a karrier Slamet, majd Wimbledonban fellépett GS-győzelmek terén Roger Federer és Nadal mellé. A Flushing Meadowsban csupán győzelemre volt attól, hogy összehozza azt, amit jóformán lehetetlennek tartottak: a naptári Grand Slamet.
Utóbbi ténylegesen olyan tett, ami a két nagy rivális fölé emelte volna, reálisan ugyanis Federernek és Nadalnak sem volt esélye a naptári Grand Slamre, mert hiába volt olyan szezonjuk, amikor három majort is megnyertek egy idényen belül, mire a US Openhez értek, előtte valahol már kikaptak – rendszerint épp a másiktól. Az tehát, hogy Djokovic ezzel a lehetőséggel és teherrel érkezett meg, legfeljebb Rod Lavernek lehetett ismerős, aki 1963-ban és 1969-ben is besöpörte a négy Slamet.
A nyomás és Medvedev együttesen győzött, Djokovic a döntőben szinte egyetlen pillanatra sem tűnt önmagának, mintha csak felcserélődtek volna a szerepek. Bár a taktikája nem feltétlenül volt rossz – próbálta siettetni az oroszt, rövidíteni a labdameneteket -, a kivitelezésbe sok hiba csúszott, gyakran túlütötte magát, az adogatájátékaiba becsúszott egy-egy rövidzárlat, fogadóként pedig képtelen volt a szokásos nívója szerint kihasználni a lehetőségeit.
Sokatmondó, hogy Djokovic az első játszmában 40-15-ről nem tudott befejezni egy adogatójátékot (az orosz sorozatban négy fogadópontot megnyerve került brékelőnybe ellene), és nem nagyon tudta olvasni Medvedev szerváit sem. Amikor pedig a második szett elején az első két fogadójátékában ott volt a sansz Djokovic előtt, rendre rossz döntéseket hozott, hibázgatott, még akkor is, amikor Medvedev pocsék rövidítésekkel hívta be a hálóhoz.
Medvedevnek az első két szettben elég volt egy-egy brék, és ezúttal 0-2-es állásnál Djokovicon sem érződött a hit. Hiába támogatta őt a közönség, próbálta átlendíteni a holtponton, az ütései ugyanúgy pontatlanok voltak, Medvedev pedig egyre jobban érezte, hogyan akarja lerövidíteni a pontokat. Elsőre az orosz nem tudta kiszerválni a meccset, második nekifutásra azonban kizárta a szerváiba rendre belekiabáló közönséget, és egy pillanattal később már GS-bajnokként (és döglött halként) terült el a földön.
Djokovic próbálta magát kívülről erősnek mutatni, de a nyomás még a saját bevallása szerint is szinte elviselhetetlen volt. „Örülök, hogy vége van, mert a torna felvezetése, és mindaz, amit mentálisan, érzelmileg el kellett viselnem a verseny alatt az előző hetekben, nagyon sok volt. Sok volt, hogy ezt kezelni tudjam. Örülök, hogy ennek vége. Egyszerre van most bennem szomorúság, csalódottság, hála a közönség irányába, amiért különleges pillanatokat teremtettek a pályán.”
Utóbbi annyira meglepte, hogy a harmadik szettben, 5:4-es állásnál elsírta magát. „Nehéz elfogadni ezt a vereséget, ha figyelembe vesszük, mi volt a tét. Másfelől viszont soha nem éreztem hasonlót itt New Yorkban. Különlegesnek éreztem magam a közönség miatt. Kellemesen megleptek. Nem tudhattam, nem számítottam semmire, de ennyi támogatásra, energiára és szeretetre mindig emlékezni fogok.”
Djokovic elismerte, hogy az új generáció ott van a nyakukban. „De azért az öregebbek még kitartanak” – tette hozzá. „Még mindig próbáljuk a legtöbb figyelmet a teniszre irányítani. Persze a saját nevemben beszélek, igyekszem folytatni, Grand Slameket nyerni, a hazámért teniszezni. Ezek motiválnak leginkább. De az új generáció, ahogyan hívjátok őket, igazából nem újak, máris a jelenben vannak, letettek valamit az asztalra.”
„Nyilvánvalóan a fejlődés a célunk, mert a stagnálás ebben a kontextusban visszaesést jelent. Edzés nélkül nincsenek eredmények. Minél több idő telik el, nekünk, idősebb játékosoknak már kétszer olyan nehéz a csúcson maradni a fiatalabbakhoz képest és major-címekért küzdeni. Tisztában vagyok ezzel, de nem aggódom, ez az élet természetes ciklusa. Másfelől viszont nem érzem azt, hogy öreg lennék, vagy hogy a testem elhasználódott volna.”
Djokovic ugyanakkor arra is utalt, az életében már nem biztos, hogy a tenisz az elsődleges. „Természetesen én már egy egészen más életszakaszban járok, férj vagyok és apa, más prioritásaim vannak, ha az élet egészére pillantunk. Több időt szeretnék tölteni a gyerekeimmel, ezt megígértem magamnak. Az, hogy nem vagyok mellettük, nagyon is fáj” – mondta a világelső, aki ezen a ponton annyira elérzékenyült, hogy nem tudta folytatni a sajtótájékoztatót.
Medvedev a maga részéről közel tökéletes meccset hozott le, voltak ugyan pillanatok, amikor lehetőséget adott Djokovicnak a visszazárkózásra, de erős volt fejben, amikor nagy szükség volt rá. Nem maradt adós a medvedeves pillanatokkal sem, miután kiszerválta a mérkőzést, a földre vetette magát, és elvetődött akár egy döglött hal. Mint kiderült – és erre a pálya széli interjúban is utalt – az egyik focis játék gólörömét utánozta – L2 és bal gomb.
Az orosz azért mindenkit megnyugtatott, hogy alaposan meg fogják ünnepelni a győzelmet. „Mostanság nem jön igazából semmi, szóval tudom, hogyan kell ünnepelni. Ami azt illeti: az oroszok tudják, hogyan kell ünnepelni. Abban azért bízom, hogy nem kerülök be a hírekbe. Vagy ha igen, akkor az jó értelemben lesz. De az biztos, hogy a következő napokban ünnepelni fogok” – mondta Medvedev, aki a pályán elárulta, most van a házassági évfordulójuk a feleségével, és ha nem nyeri meg a US Opent, bajban lett volna az ajándékkal.
A találkozó vége felé egyébként fizikálisan problémái voltak, így gyors lezárásra törekedett. „5:3-nál görcsölni kezdtem, szerintem az egy játékkal korábban kihagyott meccslabdák miatt. 5:3-tól elmentek a lábaim. 5:4-nél szinte már sétálni sem tudtam. Ha megnézitek a felvételeket, csak húztam magam után a lábam, amikor a törülközőért sétáltam. Próbáltam nem kimutatni, mert az nem jó, ha Novak megérzi.”
„40-15-nél volt két meccslabdám. Rá akartam menni az ászra, de jött egy hatalmas kettős hiba, a második már a háló közepébe ment. Rendben, még egyszer. Csak jöjjön be az első szerva. Sikerült, és most boldog vagyok. Sosem tudjuk meg, mi történt volna 5:5-nél, őrületbe csapott volna-e át. Nem történt meg, így hát nincs miről beszélni. Tudtam, hogy magamra kell koncentrálnom, hogy mi kell a győzelemhez. Nem ellenem voltak, érte szurkoltak. Látni akarták, hogy megcsinálja a naptári Grand Slamet.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/08/30/3209630.jpg)
US Open Porsche 2021
Fotó: Eurosport
Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés