Úgy kell Nick Kyrgios a tenisznek, ahogy az eső kell most a szomjazó magyar földeknek

Nick Kyrgiosért rajongani egy kicsit olyan, mint klímaváltozás-tagadónak lenni. Az ember keresi, kutatja a bizonyítékot arra, hogy az uralkodó narratíva hibás. Tehát, hogy az ausztrál nem egy nagyra nőtt gyerek, nincsenek is komoly indulatkezelési problémái, és nem szokott bunkó állat módjára viselkedni.

A fellelhető bizonyítékok azonban sajnos javarészt ellenünk szólnak.

Aki kedveli az ausztrált, eléggé kellemetlen helyzetben találta magát ezen a héten is. A Jannik Sinner elleni meccsén előbb pontlevonást kapott káromkodásért, majd ütőtörésért egy egész játékot elvett tőle a székbíró, Carlos Bernarndes.

Ha szőrszálhasogatók akarnánk lenni, megkérdőjelezhetnénk, hogy Bernardes vajon a megfelelő időpontra időzítette-e az első nagyobb közbeavatkozását. A pontlevonáskor ugyanis az első szett rövidítésében jártunk, és 5-3 volt az állás Sinner javára, ami azt jelentette, hogy az olasz így a büntetés nyomán jutott három szettlabdához. Szőrösszívű ítélet, pontosabban szőrösszívű időzítés.

Mindez egy nyomdafestéket kétségtelenül nem igen tűrő Kyrgios-féle megjegyzés miatt, amit a pálya szélén ülő haverjának intézett a bíráskodás színvonalával kapcsolatban.

Persze, ha kicsit távolabb helyezkedünk az esettől, egyértelmű, hogy Kyrgios eddigre már egyre határozottabban kezdte elveszíteni a kontrollt az érzelmei felett. Folyamatosan dünnyögött magában, a pálya sebességét kritizálta, érezhetően nőtt benne a feszültség.

Annak ellenére, hogy néhány nappal korábban még arról beszélt, hogy megtalálta magában a békét a pályán és azon kívül is, rendkívül érzékeny volt a közönség soraiból érkező, rosszul időzített zajokra.

A 26 éves Kyrgios láthatóan mind a mai napig idegenül érzi magát a tenisz közegében, amelyben a hagyományos, arisztokratikus értékek mellett jól megfér a sör és az uborkásszendvics is. Pofátlansága, cinizmusa és arroganciája sokkal inkább egy bokszolóra vagy egy birkózóra hajaz, semmint egy teniszezőre.

Miközben a többiek próbálnak belesimulni a rendszerbe, ő sokszor egy légüres térben bolyong. Annak minden előnyével és hátrányával.

Kyrgios kirohanásai azért is idegesítőek, mert a tenisznek közben rettenetesen szüksége van az ő nyughatatlanságára, és a belőle áradó eredetiségre és karizmára.

Ezzel szemben ott van Sinner, aki klasszikus példája azon tehetséges játékosoknak, akik teljes mértékben belsővé tettek egyfajta megingathatatlan koncentrációt. Ez azt jelenti, hogy ők kínosan ügyelnek arra, hogy ne pazaroljanak energiát a közönséggel való interakcióra, szükségtelen megjegyzésekre vagy épp az ellenfelekkel való perlekedésre.

Mindebből az következik, hogy a tenisz közösségén belül Sinner egy közkedvelt figura, akiről a világ sportágon kívül eső része azonban szinte még nem is hallott semmit.

Ha a tenisz menő akar majd lenni a Federer, Nadal és Serena utáni időszakban is, egy kicsit olyanná kell válnia, mint Nick Kyrgios. Több provokáció kell, több szélsőség, ugyanis az uralkodó viselkedésmódok – az udvariasság, a szerénység, a konzervativizmus – előbb-utóbb nem hagynak mást nekünk, minthogy másról se beszéljünk, csak tenyeresekről és fonákokról.

A sportot az önazonos, valódi személyiségek adják el, nem a konformizmus által bedarált, ugyanazt a sémát követő játékosok.

Ráadásul, aki hosszabb ideje követi már Kyrgios ténykedéseit, pontosan tudja, hogy az ausztrál sokkal több, mint egy nagyra nőtt hisztis gyerek, aki képtelen szófogadó lenni. Hatalmas szíve van, amely olyankor is vezeti a kezét és a száját, amikor a többiek, a konformabbak még csendben vannak. Gondoljunk csak arra, ahogy aktivizálta magát az ausztráliai bozóttüzek, a tomboló covid idején megrendezett Djokovic-féle Adria Tour, vagy épp legutóbb, az Emma Raducanut ért támadások kapcsán.

Szükség van az éles nyelvére, a szarkazmusára, a pofátlanságára, a belőle áradó különös, egzaltált vibrálásra, a showmanségre. De ugyanilyen szükség van a lelkiismeretére is.

Úgy kell a NickKyrgios-ság a tenisznek, mint amennyire az eső kell most a szomjazó magyar földeknek.

Egy kicsit kellene csak állítani a potméteren, és megfelelő csatornába terelni az energiáit, és akkor példakép válhat belőle a következő generáció számára.

részben via smh