A sportszerűség győzelme – Magyar teniszező volt a 1966-os Roland Garros-döntő hőse

Amatőr és profi érákon átívelő pályafutása során Gulyás István 20 trófeát gyűjtött, de mégis egy elvesztett döntő miatt vált világszerte ismertté és elismertté. 1966 előtt a magyar teniszező tizenegyszer indult a francia nyílt teniszbajnokságon, és egyszer sem nyert két mérkőzésnél többet. Párizsi mérlege 6 győzelem és 11 vereség volt, ebből három alkalommal sérülés miatt lépett vissza. Az 1966-os Roland Garroson azonban megtört a jég: akkori bravúros menetelése egy későn jött, váratlan siker volt, mely nemzetközi karrierje csúcsát jelentette. A küszöbén állt annak, hogy 1947 és Asbóth József után ő legyen a második magyar Grand Slam-bajnok férfi egyesben.

A 34 éves Gulyás a 14 évvel fiatalabb ausztrál Tony Roche-csal találkozott volna a 65. francia nyílt teniszbajnokság június 4-ére tervezett fináléjában. Az összecsapás azonban veszélybe került, miután Roche egy előző nap lejátszott párosmérkőzésen csúnya bokasérülést szenvedett. A lesújtó orvosi diagnózis minimális esélyt adott az ausztrálnak arra, hogy a bokája rendbejön a szombati döntőre, így csak egyetlen opciója maradt, hogy elkerülje a visszalépést: ha a meccset egy nappal későbbre, vasárnapra halasztják. Ehhez viszont Gulyás beleegyezése is kellett. A válasz pedig sosem volt kétséges.

Gulyás István 1931-ben született Pécsen, pályafutását pedig jelentősen befolyásolta és késleltette a külföldi utazást csak korlátozottan engedélyező Rákosi-diktatúra. A Sztálin 1953-as halálát követő enyhülés tette lehetővé a sportolók számára, hogy a Vasfüggönyön túl is versenyezhessenek, így Gulyás 24 évesen, 1955-ben mutatkozhatott be Grand Slam-tornán, és további szezonok teltek el, mire le tudta tenni a névjegyét a nemzetközi mezőnyben. Versenytársai igazi úriembernek tartották, aki sosem kérdőjelezett meg egyetlen bírói ítéletet sem, és vita nélkül fogadta el a döntéseket. Ami nem azt jelenti, hogy közömbös lett volna, sőt: beszámolók szerint Gulyás folyamatosan beszélt a pontok között, és jól hallhatóan kért elnézést saját magától egy-egy rossz ütés után, amivel valamelyest össze is zavarta az ellenfeleit.

Gulyás 1957-ben szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, sportkarrierje pedig csak ezután bontakozott ki igazán. Első nemzetközi sikerét 1958-ban érte el, amikor a franciaországi Beaulieu-ben nyert meg egy salakos tornát. Eközben a Vasfüggönyön innen is gyűjtötte a trófeákat; a lengyel, a csehszlovák, a jugoszláv és a szovjet nyílt bajnokságokon is rendre remekelt. Nyugaton Franciaországban ment neki kifejezetten jól a játék, az 1960-as évek elején-közepén számos tornagyőzelmet ünnepelhetett itt.

Gulyás az 1966-os szezonban, 34 évesen produkálta legjobb eredményeit a Roland Garros előtti hónapokban; Mentonban, Aix-En-Provence-ban és Nizzában is ő lett a bajnok. Élete formájában érkezett meg Párizsba, ahol az egyik legveszélyesebb nem kiemelt játékosként tartották számon. Szüksége volt némi szerencsére, ami ezúttal mellé is állt: a tábla kinyílt, így csupán egy kiemelttel kellett megmérkőznie az elődöntőig.

Első körös ellenfele, az ausztrál Bob Howe hasonlóan régi motoros volt, hasonlóan negatív Roland Garros-mérleggel, és a nyitószettet leszámítva nem tudta megnehezíteni Gulyás dolgát, aki három játszmában nyert. A magyar teniszező a következő fordulóban ennél is simábban, mindössze 6 gémet veszítve gázolt át az ecuadori Miguel Olverán, jutalma pedig a 12. helyen kiemelt Thomaz Koch elleni mérkőzés volt. Koch erősebbnek számított kemény pályán és füvön, mint salakon, ennek megfelelően három évvel korábban, a US Openen a brazil győzött, míg az 1964-es Roland Garroson Gulyás bizonyult jobbnak. A borítás most is a pécsi játékosnak kedvezett, aki négy szettben harcolta ki a továbbjutást, beállítva ezzel élete legjobb eredményét GS-tornán.

A legjobb 16 között a papírforma szerint a nagyot szerváló John Newcombe jöhetett volna, de az amerikai Clark Graebner meglepetésre kiejtette az 5. kiemelt ausztrált, így egy kiegyenlítettebb csatára volt kilátás. Az első két szetten meg is osztoztak, de Gulyásnak végül sikerült felőrölnie ellenfelét, és a negyedik játszmában már csupán két játékot engedélyezett Grabnernek.

Gulyás az ellen az ausztrál Ken Fletcher ellen játszhatta pályafutása első Grand Slam-negyeddöntőjét, aki a harmadik körben a kétszeres Roland Garros-bajnok Nicola Pietrangelit búcsúztatta. A magyar teniszezőt azonban nem tudta meglepni, Gulyás könnyedén, háromszettes győzelemmel folytatta álomszerű menetelését. Az elődöntőben viszont a 8. kiemelt Cliff Drysdale komoly küzdelemre késztette; a dél-afrikai 2-1-es szettelőnyt szerzett, ráadásul a harmadik játszma 9-7-tel lett az övé. Ez végül Gulyás malmára hajtotta a vizet, hiszen Drysdale már az előző meccsén is szoros négy szettben verte az első kiemelt Fred Stollét. A dél-afrikai egyre inkább fáradni látszott, míg Gulyás emelni tudott a játéka színvonalán, és 6:2, 6:3-mal lezárta a mérkőzést.

Döntőbe jutásával sokkolta a teniszvilágot, és most csakis az ő kezében volt a döntés, adjon-e a fiatal Roche-nak egy nappal több időt a regenerálódásra. Ha Gulyás úgy dönt, szombaton legyen a bajnoki meccs, Roche jó eséllyel ki sem áll, ő pedig játék nélkül Roland Garros-győztesnek mondhatja magát. Ám Gulyás elsőrangú sportszerűségről tanúbizonyságot téve beleegyezett a halasztásba, hogy ellenfelét „össze tudják drótozni” legalább annyira, hogy képes legyen játszani.

A döntő aztán a 3. kiemelt ausztrál – akit erős fájdalomcsillapító injekciókkal kezeltek, hogy egyáltalán pályára léphessen vasárnap – egyértelmű fölényét hozta, 6:1 6:4 7:5-ös győzelemmel szerezte meg a trófeát. Ez volt Tony Roche első és egyetlen Grand Slam-bajnoki címe egyesben (párosban 15-öt nyert), mint ahogy ez volt Gulyás István első és egyetlen Grand Slam-fináléja is – igaz, rögtön a következő szezonban ismét elődöntőig jutott Párizsban, és még 39 évesen is játszott itt negyeddöntőt. A magyar teniszező nemcsak ellenfele és versenytársai tiszteletét vívta ki döntőbeli gesztusával („Mr. Fair Playnek” is nevezték), hanem 1967-ben megkapta az UNESCO Nemzetközi Fair Play-díját is.

Évekkel később Roche (aki edzőként együtt dolgozott Lendllel, Rafterrel, Federerrel és Hewitt-tal is) egy interjúban úgy fogalmazott,

Gulyás István 33 országos bajnoki címet szerzett, örökös magyar bajnok, 1966 őszén a világ 8. legjobbjaként jegyezték az amatőrök között. 1958 és 1971 között 37 alkalommal lépett pályára a magyar Davis-kupa-csapat tagjaként, visszavonulását követően pedig tíz éven át (1977-1987) volt a Magyar Tenisz Szövetség elnöke, 2000-ben hosszú betegség után hunyt el. 2007-től a magyar bajnokság férfi győztesei a róla elnevezett vándordíjat kapják.

részben via Europe Between East & West Blog/Chris Wilkinson