"Tele voltam kétségekkel" - Carlos Alcaraz a Roland Garros-győzelmére a legbüszkébb a Grand Slam-trófeái közül

A spanyol teniszező győzelmi esélyekkel, de rengeteg kétséggel utazott a Roland Garrosra. A tornát megelőző felvezetőversenyek közül csak egyet vállalt, a madridi 1000-esen pedig csak negyeddöntőig jutott. A felkészülése finoman szólva sem volt ideális, hiszen Monte-Carlótól kezdve egy kézsérülést kellett menedzselnie, ami az edzésmunkájára is hatással volt.

Alcaraz azonban a kihívások ellenére jó formába érkezett a Roland Garrosra, ahol – bár nem nyújtott egyenletes teljesítményt – a legfontosabb pillanatokban rendre megtalálta a legjobb játékát. A tornát megelőző hetek nehézségeiről, a verseny alatt megszerzett tapasztalatairól, valamint a további céljairól is nyilatkozott a L’Equipe-nek az immáron háromszoros GS-bajnok teniszező.

Szerintem az emberek gyakran megfeledkeznek arról, mennyire fiatal vagyok. 21 évesen még fejlődök, érettebb leszek, és mindenekelőtt egyre többet tudok meg magamról, ami talán a legfontosabb mind közül. Megtanultam kiszűrni azokat a dolgokat, amelyek illenek hozzám. Minden ember másképp működik, és egyénileg kell megtalálni a megoldásokat.

Nálam az volt a legfontosabb, hogy megtaláljam az egyensúlyt az edzések és a mérkőzések intenzitása között, valamint hogy mellette élvezni tudjam a barátaim, a családom, a szeretteim társaságát. Hogy megtanuljak egy kicsit lekapcsolódni a teniszről. Azt is tudatosítanom kellett, hogy ha megtalálom a helyes arányt, az segíteni fog abban, hogy 100%-ot adjak ki magamból a pályán.

Igen, volt már rá példa, hogy nem esett jól az utazás, vagy nehéz volt kimenni a pályára edzeni egyet. Ezek a meghatározó pillanatok, azt hiszem: amikor kétségek gyötörnek, nem játszol jól, amikor frusztrált vagy, mert nem jönnek a győzelmek. Ez aztán egyre nagyobb teret kap, de közben segít a fejlődésben is.

Indian Wells kulcsfontosságú pillanat volt, igen. Ott a pályán és azon kívül is minden remekül alakult. Sokat nevettünk a csapatommal a két hét alatt, így ki tudtunk szakadni egy kicsit a versenyből. Rengeteget segített, hogy visszajöjjenek az érzések, közel kerüljek a 100%-omhoz. Nagyon értékes tapasztalatokat gyűjtöttem.

Nem tudjuk megismételni mindenhol azt, amit Indian Wellsben, mert minden egyes verseny más, minden helyszínnek megvannak a jellegzetességei. Ott azonban rájöttünk arra, mennyire fontos, és mekkora hatással van a játékomra az, amit a munka mellett csinálunk. Miért nehezítenéd meg még jobban, amikor amúgy is messze vagy az otthonodtól? Miért ne kovácsolnánk előnyt abból, amire lehetőségünk nyílik a munkánkon keresztül? Egyszerűen nincs rá okom, hogy elveszítsem a védjegyemmé vált mosolyt. Nincs rá okom, hogy ne érezzem jól magam a pályán. Szerintem még tizenöt ilyen év tökéletesen megfelelő lenne.

Elég nehéz volt megemészteni, hogy képtelen voltam egy ennyire alap ütésre. Fájt, hogy vissza kellett lépnem. Barcelona ugyanez. Majd aztán Rómában is, miután négy meccset játszottam Madridban. Szokatlan salakpályás szezon volt. Közben viszont előnyt tudtunk kovácsolni ebből a nehéz időszakból, mert reflektálhattunk arra, amit sikerült elérnünk, és ez segített megtalálni a helyes ösvényt. Az a munka, amit azokban a hetekben elvégeztünk, valamint a rengeteg nehézség juttatott el odáig, ahova vasárnap megérkeztem.

Pontosan. Ha megnézzük, mi mindenen mentem keresztül az előző két hónapban, mekkora bizonytalanság vett minket körbe, mellette még azt is, hogy ritmustalanul, szinte meccsek nélkül, kétségekkel tele érkeztem meg a Roland Garrosra, büszkévé tesz, hogy képes voltam ilyen szintű játékra fizikális és mentális szempontból. Magamra és a csapatomra is büszke vagyok.

Annak ellenére, hogy egészen jól alakul a pályafutásom, tisztában vagyok azzal, hogy még sok területen kell fejlődnöm. Nem vagyok bolond: a tenisz folyamatosan fejlődik és megállás nélkül fejlődni is fog. Épp ezért neked is folyamatosan fejlődnöd kell, hogy tartsd a lépést a többiekkel. Jannik, Zverev és Djokovic egészen biztosan keresni fogják a módját, hogyan lehetnének még jobbak. Szóval nem ülhetsz a babérjaidon. Nekünk is tovább kell lépnünk.

Elég egyszerű. Leginkább a mentális és fizikális szempontból kell fejlődnöm. De a játékomban is találunk ilyeneket, mondhatnám a szerváim hatékonyságát, a védekezést, az első röptéimet, amikor felmegyek a hálóhoz. Nincs hiány projektekből.

Őszintén szólva, sokszor csinálom azt, amit Juan Carlos javasol. Kívülről sokkal könnyebb észrevenni, mire van szükség. Higgadtabb is vagy. Az edző azért van ott, hogy segítsen és a lehető legjobb tanácsokkal lásson el. Szóval alkalmazom ezeket. Sokszor előfordul, hogy tanácstalan vagyok a pályán. Máskor frusztrálttá tesz, hogy nem találom a helyes játékfelfogást. A tenisz azonban a lehetőségek sportja, amelyben gyakran apróságok döntenek. Pillanatok alatt domináns helyzetbe kerülhetsz.

Sajnos ez igaz, gyakran előfordul, de már dolgozom rajta. Emberek vagyunk. Jobb lenne természetesen, ha kisebb lenne a hullámzás. Ezen is próbálunk javítani az edzésekkel, nagyon hosszú etapokat tartunk, két és fél órát vagy még többet töltünk a pályán, hogy fenntartsuk a kiegyensúlyozottságot. Szeretnék megszabadulni ettől az ingadozástól.

Nem, egyből az olimpiára megyünk. Július végén valószínűleg csodás emlékek fognak bevillanni, amikor visszatérek a stadionba. Különleges verseny lesz, az első olimpiám, közvetlenül az első Roland Garros-győzelmem után. Az aranyért harcolhatok, párosban a példaképemmel, Rafael Nadallal játszhatok, szerintem ezeket csak azt követően fogom elhinni, miután étéltem őket.

(Nevet.) Az talán egy kicsit sok lenne, de ha az egyéniben vagy a párosban arannyal térnék haza Párizsból, az is megérdemli a saját tetoválását.