Nem temetjük Rafael Nadalt, csak aggódunk, hogy a nagyságához méltóan fejezhesse be

Kálmán Laci

Publikálva 23/04/2023 - 18:03 GMT+2

Rafael Nadal súlyos csípősérülést szenvedett az Ausztrál Openen, azóta nem is láthattuk játszani. Úgy volt, hogy már a keménypályás szezonban visszatér, azonban az állapota sajnos nem javul eléggé gyorsan, így most már ott tart, hogy veszélyben az indulása a kedvenc, egyszersmind legsikeresebb versenyén, a Roland Garroson.

Roland-Garros : Nadal 5 legszebb labdamenete

Rafael Nadal 18-szor indult zsinórban a Garroson, 14-szer győzött, az idén azonban lehet, hogy meg sem próbálhatja.

Már 2004-ben ott lehetett volna Párizsban, és ki tudja, akár meg is szerezhette volna első major-győzelmét, ha nem sérül meg néhány héttel korábban. Ez volt az eddigi utolsó alkalom, amikor nem tudott rajthoz állni a salakos Grand Slamen.

Ismerve Rafa játékstílusát, fogékonyságát a sérülésekre, figyelembe véve, hogy már 36 éves, tulajdonképpen az a csodával határos, hogy azóta mindannyiszor ott volt, mi több, 14-szer meg is nyerte a tornát.

Internazionali BNL d'Italia

Római vakáció kicsit másképp, Djokovic tényleg bajban van?

14/05/2024 - 09:43

Persze mivel mindig is a salakszezon volt számára az év legfontosabb időszaka, gondosan vigyáztak arra, hogy ekkorra, ha törik, ha szakad, rendben legyen. Az idei Ausztrál Openen azonban megsérült a csípője, ami sajnos makacsabbnak bizonyul, mint azt az első orvosi jelentések alapján gondolni lehetett.

Először lemondta az amerikai keménypályás szezon két legfontosabb 1000-es tornáját, majd sorra lépett vissza a salakos versenyektől is. Jelen állás szerint Rómában még ott lehet, illetve, a Garrost megelőző héten is rajthoz állhat egy kisebb tornán.

Czy Rafael Nadal zdąży na turniej Rolanda Garrosa?

Fotó: Getty Images

Az sincs azonban kizárva, hogy Párizsban látjuk majd először idén salakon, és sajnos az is előfordulhat, hogy ott sem.

Sőt, bevalljuk, bennünk már az a gondolat, vagy tán inkább érzés is átfutott, hogy többé már sehol sem. Legalábbis az erőtől duzzadó, igazán versenyképes, bárki ellen eséllyel pályára lépő Rafát már nem. Azt a Rafát, akit ismerünk, amilyennek ismerjük és szeretjük, már nem.

Igen, megvan nekünk is a mondás, miszerint ’Soha ne írj le egy nagy bajnokot!’. Úgyhogy nem, nem temetni akarjuk őt, egyszerűen csak aggódunk. És persze drukkolunk. Nagy erőkkel.

Tudjuk, az élet nem kívánságműsor, de mégis mit kívánhatnánk annak az embernek, aki az életét elég nagy részben a teniszre, a salakra, a Garrosra tette fel? Aki a sohafelnemadás egyik legemblematikusabb alakja és első számú művelője?

Azt, hogy a nagyságához méltóan fejezhesse be. Azt, hogy a drukkerei láthassák még úgy, ahogy az elmúlt húsz évben láthatták. Hogy tűzben égő tekintettel jöhessen ki a Philippe Chatrier salakjára, hogy a Salakkirály aurája áradhasson minden porcikájából. Hogy azt érezhesse, bárkit képes két vállra fektetni a számára legkedvesebb pályán.

Aztán hogy a végén, szokásához híven, ő esik-e majd hanyatt, miután beütötte az utolsó győztes pontot, az sok mindentől, az ellenfelektől is függ. De kívánjuk neki az érzést, a hitet, hogy úgy állhasson oda, megvan rá az esélye. Még egyszer, talán utoljára.

Persze minden sorozat meg kell, hogy szakadjon, minden pályafutás véget kell, hogy érjen egyszer valahogy. De hadd ne így! Hadd legyen a búcsú a saját döntése!

És ezt nem csak Rafának kívánjuk. Minden nagy bajnok, minden nagy karrier ezt érdemli.

Internazionali BNL d'Italia