Gasquet visszavonulása pont olyan lett, mint a pályafutása: Nadal ezt is elhomályosította
Publikálva 10/10/2024 - 22:02 GMT+2
Richard Gasquet a teljes pályafutását a Nagy Hármas (vagy Négyes) árnyékában töltötte, így valamilyen szinten sorsszerű, hogy a visszavonulását is aznap jelentette be, mint Rafael Nadal. A francia teniszező fejében a nyár végére állt össze, hogy itt az idő befejezni a karrierjét, miután nem sikerült visszaküzdenie magát a top 100-ba, az utolsó versenye a Roland Garros lesz.
Gasquet v Coric - Roland-Garros highlights
Videó forrása: Eurosport
Richard Gasquet bejelentette a visszavonulását – pont azon a napon, amikor Rafael Nadal.
Legalább három-négy teniszgeneráció nőtt fel abban a tudatban, hogy a legjobb esetben is csak a lepattanókra lehet esélyük a legnagyobbak mögött. A korszakot Roger Federer kezdte el, rövidesen Rafael Nadal is csatlakozott, végül Novak Djokoviccsal és Andy Murray-vel vált teljessé. 2003 és 2023 között a lehetséges 84 Grand Slamből 69-et ők nyertek, a maradékon tizenegy játékos osztozott. Közülük csak Wawrinka és Alcaraz nyert egynél többet.
Nem volt sokkal jobb a helyzet az 1000-es versenyek és a világbajnokságok szempontjából sem, a fentebb említett játékosok (és Wawrinka ezért nem került be abba a csoportba) az ATP Tour kiemelt tornáin is fullasztóan dominánsak voltak. A szórás valamivel nagyobb volt, többen kerültek a győztesek szűk táborába, de vagy nagyon extra teljesítmény kellett a sikerhez, vagy némi szerencse – sok esetben az esélyesek távolléte.
Richard Gasquet egyike volt azon játékosoknak, akik csak a morzsák összecsipegetésében bízhattak. A helyzet azért is érdekes, mert a valódi Nagy Négyes mellett a franciáknak is megvolt a saját aranygenerációjuk – pontosabban: az a generáció, amely egy másik érában aranyat érhetett volna. Közülük Tsonga járt a legközelebb a nagyokhoz – neki még GS-döntője is volt – de Monfils és Gasquet is játszott GS-elődöntőket, 1000-es döntőket.
Gasquet története azért is érdekes, mert őt már egészen fiatalon korszakos tehetségnek tartották, alig múlt kilenc, amikor a francia Tennis című magazin címlapján szerepelt. „A bajnok, akire Franciaország vár?” – vetette fel a kérdést a lap. Gasquet tulajdonképpen egészen jól megfelelt a csodagyerek státusznak, számos korosztályban ő számított a legjobbnak, a juniorok között pedig Roland Garrost és US Open is nyert 2002-ben.
Az 1986-os korosztálynak mégsem ő volt a legtehetségesebb játékosa, hanem Rafael Nadal. Némiképp ironikus, de az ifik között talán még a franciát tartották ügyesebbnek, egy 1999-es utánpótlásversenyen – egészen pontosan az U14-esek nem hivatalos világbajnokságán – Gasquet nyerte az egymás elleni meccsüket. A felnőttek között viszont nagyon más dinamika szerint alakultak a párharcaik: mind a 18 összecsapásukat Nadal nyerte.
Az utolsó nyolc találkozón még csak szettet sem fogott Gasquet.
A franciának természetesen a többiekkel szemben sem volt sokkal jobb a mérlege: Federer 19-2-re hozta a párharcaikat, Djokovic 13-1-re áll ellene, Murray pedig 9-4-gyel zárt. Hogy mi választotta el a két csodagyereket egymástól, azt Gasquet kíméletlen őszinteséggel foglalta össze: Nadal évről évre képes volt változtatni a játékán, 36 évesen már egészen más stílusban játszott, mint tinédzserként. Fejlődött, alkalmazkodott, sőt: trendeket diktált.
Talán ez magyarázza azt is, miért tudott eleinte relatíve szoros meccset játszani a spanyol ellen (az első öt találkozójuk döntő szettes volt), és miért váltak utána egyre és egyre simábbak a párharcaik. A két játékos pályafutása az idővonalat tekintve párhuzamosan futott, gyerekként hasonló versenyeken játszottak, szinte egyszerre kezdték el a profi pályafutásukat, így szinte úgy illendő, hogy egyszerre is fejezik be.
Az pedig már csak a hab a tortán, hogy szegény Gasquet épp aznapra időzítette a visszavonulásáról szóló bejelentést, amikor Nadal is közölte: befejezi a sportot. Gasquet egyébként egy kicsivel tovább folytatja, hiszen a 2025-ös Roland Garroson szeretné lejátszani az utolsó meccsét, ám ez csak részletkérdés. A karrierjének utolsó fejezetét pont úgy árnyékolja le Nadal alakja, ahogyan a teljes pályafutását – mintha így akarták volna megírni.
„Azt mondhatom, hogy a Roland Garroson fogom befejezni, jövőre. Szerintem ez a legjobb időzítés. Ez a legjobb verseny. Varázslatos torna, mi, franciák szerencsések vagyunk, hogy ilyen hihetetlen helyeken fejezhetjük be. A lezárás mindig nehéz, sokan mondták már nekem a korábbi nagyságok közül, hogy sosem könnyű bejelenteni. Sosem tudhatod, hogy hol, hogyan és merre. Ebben az esetben viszont nyilvánvaló.”
Gasquet a L’Equipe-nek azt is elmondta: sosem gondolta volna, hogy ennyire hosszú lesz a pályafutása. „A nyár végén vált nyilvánvalóvá, hogy be kell fejeznem, amikor rájöttem, hogy a top 100-ba való visszakerüléssel is küszködök. Majdnem 39 éves vagyok. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig húzom majd azok után, amilyen fiatalon kezdtem. 18-19 évesek ellen játszom, ami fura. 19 évvel fiatalabbak nálam!”
A francia teniszező elmondta: nyugodt szívvel fordít hátat a sportnak, mivel az előző 36 évben csak erről szólt az élete, és most már úgy érzi, képtelen lenne tovább folytatni. A nézők és a meccsekkel járó érzések hiányozni fognak neki, azonban tisztában van vele, hogy nem teniszezhet örökké, és kifejezetten szerencsésnek tartja magát, hogy ő szabhatta meg a búcsú időpontját, nem egy sérülés miatt kénytelen lezárni a karrierjét.
Gasquet idén még Antwerpenben, Bázelben vagy Bécsben, Párizsban és Metzben tervez játszani, és még a következő szezon elején is láthatják őt a szurkolók. Ha rajta múlik, a Roland Garrost követően sem távolodik el nagyon a sporttól, szívesen vállalna valamilyen szerepkört a francia szövetségen belül. Mint mondta: szeretne visszaadni valamit a hazájának a felhalmozott tudásból, és azt sem zárja ki, hogy a közeljövőben edzőként tért vissza a körforgásba.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés