Ons Jabeur: "Erős üzenetet szeretnék küldeni az egész arab világnak" - Players' Voice

Hároméves koromban kezdtem el teniszezni. Anyukám a helyi teniszklub tagja volt és egyszer elvitt magával, a többi pedig - ahogy mondani szokták - már történelem. Hat évesen kezdtem helyi versenyekre járni és tíz voltam, amikor először játszhattam nemzetközi színtéren is.

Nem volt egyszerű dolgom, hogy Tunéziában profi teniszező legyek, semmilyen példa nem volt előttem, amit követni tudtam volna. Emlékszem, hogy Andy Roddickot imádtam, mindig megnéztem ha tehettem. Nagyon inspirált a játéka és a hozzáállása is, ami a családom támogatása mellett az egyik legnagyobb ösztönzőm volt, hogy a világ legjobbjai közé eljussak.

Anyukám, aki először adott ütőt a kezembe mindig az egyik legnagyobb támogatóm volt. Nagyon erős jelleme van, imádom a személyiségét, mindig bízott bennem és önbizalmat adott, hogy egyre jobb és jobb legyek. Apukám és a testvéreim is mindig ösztönöztek és motiváltak, akármi történt mindig mellettem álltak.

13 évesen úgy döntöttünk, hogy egy sportiskolában folytatom, így egyszerre tudok a teniszre és a tanulmányaimra is koncentrálni. Elkezdtem az ITF junior tornáin szerepelni és amikor 3 év múlva megnyertem a Roland Garros juniorversenyét, az igazán nagyot szólt Tunéziában.

Az, hogy ennyien kezdték el követni a pályafutásomat, még akkor, amikor csak junior voltam, ráébresztett arra, hogy mekkora befolyással tudok lenni másokra is. Ezek után még büszkébben lépek pályára Tunézia színeiben. Azóta már tíz év telt el, de a szurkolóim száma egyre csak növekszik, főleg mióta az Ausztrál Openen negyeddöntőbe jutottam. Olyan, mintha Tunéziában a tenisz is lassan elérné a foci népszerűségét, folyamatosan kapom a videókat arról, ahogy a drukkerek a kora reggeli órákban kávézókban nézik a meccseimet. Úgy érzem, hogy nem csak nekem jut sokkal több figyelem az országunkban, hanem az egész sportágnak is. Sok híresség is megkeresett már; tavaly például Tunézia elnöke is, ami óriási megtiszteltetés volt. Folyamatosan érzem a szeretet, amit a hazámtól kapok és úgy érzem, hogy a győzelmeimmel egy kicsit mindig jobbá tudom tenni a hangulatot, ami főleg tavaly, a COVID miatt különösen fontos volt.

Hosszabb távon remélem, hogy egy még nagyobb folyamat részese lehetek; az az álmom, hogy egyre többen kezdjenek el teniszezni Tunéziában. Nem csak azt szeretném, hogy játsszanak, hanem, hogy egyre több meccset nyerjenek, bejussanak a világranglistán a legjobb 100-ba és végül Grand Slam-trófeákat is nyerjenek. Az utóbbi húsz évben ott volt Malek Jaziri (korábbi ranglista-42.) és Selima Sfar (a 75. helyig jutott), de jó lenne ha 2-3 arab játékos is el tudná érni a világelitet.

Nagyon jó látni, hogy Mayar Sherif is milyen sikeres mostanában. Régóta ismerem, hiszen fiatalabb korunkban sokszor játszottunk együtt különböző afrikai és arab tornákon. Mindig látom a francia és amerikai lányokat együtt a Touron és sokat gondolok arra, milyen jó lenne Mayarral együtt lenni, még ha nem is egy országból jövünk, de az anyanyelvünk közös. Remélem, hogy a következő generációkat mind a ketten inspirálni tudjuk, és meg tudjuk nekik mutatni, hogy igenis lehetséges eljutni egy Grand Slamig.

Szeretnék minden nő és gyerek számára egy nagyon erős üzenetet küldeni: ha én ennyi mindent el tudtam már érni a pályán, úgy, hogy egy kis országból jövök, ahol a sportágunk sem volt a középpontban, akkor bárki másnak is lehet rá esélye. Természetesen nagyon fontos, hogy minél több edzőterem és pálya legyen és tudom, hogy még most sem állunk túl jól. Nem vagyunk olyan jól ellátva, mint az USA vagy Európa, de próbáljuk a legjobbunkat nyújtani. A legjobb létesítményeid is lehetnek, de a mentalitás és a munkamorál a legfontosabb. Mondhatjuk, hogy 100%-osan tunéziai termék vagyok, itt nőttem fel és itt teniszeztem mindig is. Nem voltak a legjobbak a körülmények, de folyamatosan keményen dolgoztam, hogy a legjobbamat elérhessem. Szerintem fontos, hogy ne a pályákat hiányoljuk, hanem mindig magunkra koncentráljunk.

Nagyon fontos, hogy higgy magadban, és akkor már minden menni fog.

Az álmaim folyamatosan változnak, de az idei olimpiai a középpontban van, már régóta számolom a napokat. Már Londonban és Rióban is ott voltam, de nem voltam olyan jó, mint idén, ezért remélem, hogy sokáig eljuthatok. Az olimpia semmilyen más tornához nem hasonlítható; nem csak magadat, hanem az egész országodat képviselheted, ráadásul más sportolókkal is együtt lehetsz. Sok tunéziai sportolóval vagyok jóban, úgyhogy jó lesz közvetlen közelről követni őket, hogy ők hogyan készülnek és hátha el tudok lesni pár apróságot is tőlük.

Év végére szeretnék a top 10-15 közé kerülni, utána pedig a legjobb akarok lenni és Grand Slameket akarok nyerni. Sokszor játszhattam a legjobbak ellen és egyre nagyobb az önbizalmam, tudom, hogy képes vagyok felvenni velük a versenyt. Tudom, hogy most még egy kevés hiányzik hozzá, de ha megtalálom, mi az a kevés, amin még javítani tudok, akkor biztos vagyok benne, hogy el tudom érni a világranglista-elsőséget.