Tökéletes főpróba a Roland Garros előtt: Zverev újra nagy címekről álmodozik

A német teniszező szép emlékeket őriz Rómából, hét évvel ezelőtt ugyanis itt szerezte meg karrierje első igazán nagy címét. Az akkor 20 éves, még csak feltörekvő tehetségként számon tartott teniszező némileg szerencsés volt a sorsolással (a világelső, de már küszködő Andy Murray-vel került egy ágra, aki kikapott az első meccsén) ám ez semmit sem von le az érdemeiből. Főleg, hogy a döntőben azt a Novak Djokovicot győzte le, aki egy körrel korábban 6:0, 6:1-re búcsúztatta Dominic Thiemet.

Zverev rá egy évre is döntőbe jutott az olasz fővárosban, Rafael Nadaltól azonban csak egy szettet tudott elcsenni, a meccs a spanyolé lett. 2018 óta kevesebb sikerélményben volt része, idén viszont ismét ő volt az, aki kihasználta a topjátékosok hiányát/korai búcsúját. A legnehezebb meccse egyértelműen az elődöntőben volt, ahol a Djokovicot nagy meglepetésre legyőző Alejandro Tabilo 6:1-re besöpörte az első szettet, a második játszmát pedig rövidítésben kellett megmentenie a németnek.

Zverev azonban megoldotta, így bejutott a döntőbe, ahol egy másik chilei várt rá Nicolás Jarry személyében. Bár a chilei játékosok – többnyire Jarry és Garín – törtek már borsot a 2020-as US Open-döntős orra alá, ez most nem az a nap volt. Zverev makulátlan adogatójátékkal, a 95%-os hatékonyságú első szerváira építve 6:4, 7:5-re nyert a döntőben, és hét év után ismét magasba emelhette a trófeát.

A német játékos nem indított erősen a salakpályás szezonban. Monte-Carlóban a nyolcaddöntő és a remek napot kifogó, de a végén kis híján leolvadó Stefanos Tsitsipas volt a végállomás, a müncheni negyeddöntőben Cristian Garín állította meg, Madridban pedig – ami hagyományosan a legerősebb salakos tornája – szintén a nyolcaddöntőben kapott ki, ezúttal Francisco Cerúndolótól. A római győzelem tehát nem is jöhetett volna jobb pillanatban a németnek.

Különösen azt látva, hogy a férfi mezőnyben a sérülések és az aktuális formák miatt szinte megtippelhetetlen, ki emeli majd magasba a trófeát durván három hét múlva. Djokovic ezen a héten a genfi 250-es versenyen próbál formába lendülni, Carlos Alcaraz és Jannik Sinner csak nemrég álltak újra edzésbe a sérülésük után, Nadal pedig – bár lebecsülni nem szabad – aligha tudja felépíteni magát annyira, hogy egymást követően hét meccset megnyerjen három nyert szettre.

Az utóbbi időben kissé hátrébb szorult, de még fiatal játékosoknak ez egyértelműen lehetőséget jelent, a 2024-es salakos szezon elsősorban róluk szólt. Monte-Carlóban Tsitsipas győzött, Barcelonában Casper Ruud, Madridban a betegséggel is sikeresen megküzdő Andrey Rublev, Róma pedig Zverevé lett. Vajon ez a nagy esély a német számára, hogy sorozatban három elődöntő után ő legyen a Roland Garros férfi bajnoka? Zverev szerint igen is, meg nem is.

Zverevet érdekes viszony fűzi a Roland Garroshoz, hiszen amellett, hogy a győzelmek aránya alapján (78%) ez a legerősebb Grand Slam-tornája, sokak szerint van egy befejezetlen ügye a versennyel a 2022-es elődöntő miatt. Két évvel ezelőtt ugyanis egy elképesztően szoros és kemény mérkőzésen egy szerencsétlen lépésnél bokaszalag-szakadást szenvedett, így nem derült ki, képes lett volna-e legyőzni a küszködő Nadalt azon a nehéz, párás estén.