Matteo Berrettini és az újjászületés művészete – az olasz visszatért, és újra szárnyal

Matteo Berrettini a sokadik ATP-fináléjára készül, ez mégis egy nagyon fontos momentum a számára, hisz egy hosszú sérüléshullám után jutott újra döntőbe. Igaz, nem először fordul elő vele, hogy sérülések után viszonylag hamar sikerül jó eredményeket elérnie.

A cél most nyilván a folytonosság, az, hogy tartósan képes legyen hozni a jó eredményeket. Ha egészséges tudna maradni, gyorsan lépkedhetne előre a világranglistán, hisz alig van megvédendő pontja. Monte-Carlóban és Wimbledonban jutott el a legjobb tizenhatig, egyébként pedig vagy korán kiesett, vagy el sem tudott indulni az adott versenyen. Nem véletlenül csúszott vissza a 125. helyig az ATP-rangsorban.

Pedig amikor 2019-ban berobbant, azt lehetett gondolni, hogy mostanra már stabilan ott lesz legelöl. Ezt gondolta Szántó Petra is, aki az alábbiakat írta róla 2019 őszén. „Szépen csendben a világ egyik legjobb játékosává vált, kézzel, lábbal és fejben egyaránt.” A valóság azonban az lett, hogy a karrierje a sérülések miatt újra és újra megtörik.

A Gazzetta arról közölt egy írást a minap, hogy Berrettini mindig erősen tér vissza. Hogy minden bukását egy erős felemelkedés követi, hogy a nehézségek után mindig talál új energiákat, amelyekkel ismét elindul felfelé.

A pályafutása erősen emlékeztet egy hullámvasútra, komoly magasságokba is eljutott, de ijesztő mélységeket is megélt. És olyankor, amikor lenn van a gödör alján, valahogy mindig képes jelentős mennyiségű motivációt gyűjteni, összerakni a puzzle darabjait, és mindent elölről kezdeni.

Az, hogy döntőt játszik Marrákesben, karrierjének ismét a fényesebb oldalát mutatja azok után, hogy hosszú hónapokat a sötétségben volt kénytelen tölteni.

Lassan állandóvá válik tehát a pályafutásában, hogy jön egy hosszú kényszerszünet, aztán visszatér a mezőnybe, és szinte azonnal hozza is a jó eredményeket. Az hiányzik, hogy ezt az eredményes időszakot állandósítani tudja.

Többek között ezért is döntött úgy, hogy változtat az edzői stábján. Tél óta dolgozik együtt Francisco Roiggal, akinek a feladata többek között az, hogy stabilitást adjon egy olyan srácnak, akit gyakran sújtanak sérülések.

Berrettini nagyon jó abban, hogy a visszatérése után azonnal ráérez a meccsekre, a versenyekre, nem kell neki sok idő, hogy felvegye a ritmust. Így volt ez például 2021-ben is, amikor tornát nyert Belgrádban és döntőzött Madridban, nem sokkal azután, hogy megsérült az Australian Openen. 2022-ben pedig két versenyt is nyert füvön, Stuttgartban és Queen’s-ben, pedig előtte hónapokig nem teniszezett az Indian Wells-i tornát követően.

Sőt, valami ilyesmi volt tavaly is, amikor Monte-Carlo után dobnia kellett az egész salakszezont, és Wimbledonban egy nyolcaddöntővel tért vissza a semmiből.

Az, hogy mindig készen áll a visszatérésre, azt is jelenti, hogy kivárja a megfelelő pillanatot az újrakezdésre. A türelem az erős sportolók erénye. Gondoljunk bele, mi történt idén januárban. Úgy tűnt, képes lesz visszatérni Melbourne-ben, el is utazott Ausztráliába, végül azonban úgy érezte, hogy mégsem oké a dolog, és nem indult el a tornán. Hiába vágyott nagyon arra, hogy újra versenyezzen, úgy érezte, hogy túlságosan sokat kockáztatna vele, így el tudta engedni.

Így fél évre nyúlt a távolléte a tourtól. Ez viszont azt jelenti, hogy előnyt tud magának kovácsolni a védett ranglistából és a szabakártyákból, ez utóbbival van ott a Monte-Carlo Masters főtábláján.

Közben további változások történtek az edzői stábjában is. Elváltak útjai Vincenzo Santopadrétól, akivel pedig már hosszú ideje dolgozott együtt. Roig most nincs ott vele Marrákesben, ott van viszont Alessandro Bega, aki Alja Tomljanovic korábbi mestere volt, és a fizója, Daniel Pohl is.

A marokkói döntőt Roberto Carballes Baena ellen vívja. A visszatérése már így is sikeres, persze az öröme úgy lenne teljes, ha megszerezné a trófeát is. Berrettini salakos tenisze eléggé alulértékelt, noha ez már a hetedik döntője lesz ezen a borításon. Az eddigi hat fináléjából hármat megnyert.

A döntőig vezető útja viszonylag kényelmes volt és kiegyensúlyozott. Legyőzött jónevű salakosokat, mások mellett Lorenzo Sonegót és Jaume Munart, úgy tűnik, fizikálisan is rendben van, úgyhogy egy kifejezetten eredményes alakszezon is kinézhet neki.

Utána pedig jöhet a fű, ahol akár komoly álmai is lehetnek. Berrettini tehát ismét újjászületett, immár sokadszor. Kijárna már neki, hogy egész éven át egészségesen teniszezhessen.

Olyankor ugyanis szárnyal, és iszonyú nehéz őt megállítani.

via részben Gazzetta