Pörgetés és mozgás

Sokan sokféleképpen írtak már Nadal és Djokovic párharcáról, melynek esetleges újabb, vasárnapi fejezete sokak álma lenne. Mert mégiscsak úgy lenne az igazi az a kilencedik, ha Nolén keresztül van meg. Vagy épp mégiscsak úgy lenne az igazi az a karrier Grand Slam, ha Rafán keresztül van meg.

Ross Tucker, a Times tenisz szakírója legfrissebb írásában a legegyszerűbb, legtisztább módon hasonlítja össze a spanyol és a szerb játékát, erősségeit és gyengeségeit, méghozzá salakon. Tucker szerint már az önmagában kiemelendő faktor, hogy ezúttal Nadal annak ellenére nem számít egyértelmű favoritnak, hogy 34 mérkőzés óta veretlen a párizsi salakon. Ez azért következett be, mert a legutóbbi egymás elleni mérkőzések alapján Nadalnak kezd olyasvalaki lenni Djokovic, aki ő maga lett Roger Federernek. A szerb ugyanis az elmúlt négy alkalommal – köztük salakon – is legyőzte a spanyolt.

A teniszt évtizedek óta erőteljesen meghatározzák a nagy rivalizálások, sokkal inkább, mint bármelyik egyéni sportágban – leszámítva talán az ökölvívást.

Manapság azok párharcok a legfontosabbak, amelyek arról szólnak, hogy az egyik erőssége sebezhetővé teszi a másik gyengeségét, vagy az egyik erőssége kioltja a másikét.

Az elmúlt évtizedben Nadal játékának erősségei szépen lassan megtörték Federer játékának csekély számú, ámde kétségtelenül látványos gyenge pontjait. A Nadal-Djokovic párharcra egyelőre még nem húzható rá egyértelműen ez a tendencia, éppen ezért nehéz megmondani, hogy kinek a nevét fogják vasárnap felvésni a Muskétások Kupájára.

Azt tudjuk, hogy Nadal tenisze - különösen salakon – az erősen megpörgetett tenyeresen alapul, amelyet előszeretettel üt keresztbe, feltételezve, hogy a jobbkezes ellenfélnek a fonák a gyengébb oldala. Ez a taktika azért is annyira ütős, mert senki nem tud úgy pörgetni, mint Nadal.

Mérések kimutatták, hogy Nadal tenyereseinek több mint fele 3000 fordulat/perc környékén pörög, nem egyszer elérve a 3500 fordulat/percet. Ezzel szemben riválisai pörgetéseinek kétharmada átlagosan 1500 és 3000 fordulat/percet ér el.  Már csak az óriási fordulatszám miatt is esik minden ellenfélnek nehezére kontrollált formában visszaadni ezeket az ütéseket.

Ráadásul Nadal pörgetései statisztikák alapján 50-80 centiméterrel magasabbra (!) pattannak fel, mint az átlagos módon pörgetők ütései. Plusz, a pörgetés hatásait tovább növelheti meredekebb és sokszor kiszámíthatatlan felpattanó szöget generáló salak borítás is.

Ezek a borzasztó magasra és élesen felpattanó labdák Federer elegáns, de törékeny egykezes fonákjai  számára megoldhatatlan feladatot teremtettek, melyet bizonyít is Nadal 23-10-es (salakon 13-2-es) győztes mérlege.

Mindemellett Nadal balkezessége is komoly előnyt jelent a svájci ellen, hiszen balkezes szerváit oly módon tudja megnyesni, hogy az kifelé és magasra pattanva vagy hamar megtörje a 17-szeres Grand Slam bajnok fonákját, vagy a tenyeresre áttáncoló Federert kimozgatva kinyissa a pályát.

Ám míg Nadal önéletrajzi könyvében is elismeri, hogy a Federer elleni stratégia nagyjából kimerül abban, hogy „támadni a fonákját”, addig tudja, hogy Djokovic ellen máshogyan kell készülnie.

Novak Djokovicnak van két olyan erőssége, mely akár semlegesítheti is Nadal tenyeres pörgetéseit. Az egyik a kiemelkedően jó mozgásából eredő hihetetlen rugalmassága, amellyel az egész pályát le tudja fedni. Ezzel a hajlékonysággal eléri, hogy akár kinyújtott pozícióból, futtában vagy csúszva is vissza tudja adni az ütéseket. Ráadásul ne csak védekezve, hanem erőből, akár irányítva vagy támadva a labdát.

Tucker hozzáteszi, hogy egy nemzetközileg elismert teniszedző azt állította neki, hogy Djokovic egyenesen megváltoztatta a modern teniszt, mivel nem négy, hanem három lépésből képes elérni az alapvonal egyik végétől a másikig, valamint képes nem egyensúlyi helyzetből is támadni.

Másodszor, Djokovic képes hihetetlenül hamar, felszálló ágban megütni a kétkezes fonákját, mellyel egyrészt „kiveszi” Nadal ütéseiből a pörgetés okozta hatásokat, másrészt proaktívvá teszi a saját játékát, hiszen így át tudja venni az irányítást az alapvonal játék felett.

Djokovic félelmetes kétkezes fonák egyenest tud ütni, mely Nadal szokásos stratégiáját sebezhetővé teszi: a spanyol előszeretettel szokott letáborozni a saját tenyeres oldalán, pörgetéseivel egyre hátrébb szorítva az ellenfelét. Ez viszont veszélyes lehet a szabadon hagyott fonák oldal levédése szempontjából, hiszen Djokovic jól meghúzott fonák egyenesei pont ezt a védtelen területet támadják.

Nem véletlenül mondják tehát, hogy Djokovic játékában egyre inkább megfigyelhető az a taktika, mely Nadal jól bevált salakos stratégiáját hosszabb-rövidebb időre kioltja. Éppen ezért tartják sokan úgy, hogy előbb-utóbb Novak Djokovic lehet az, akinek ez a párizsi salakon is összejöhet.

Talán már most, talán később.

Rövidesen kiderül.