Djokovic? Federer? Murray?

Vasárnap kezdődik az ATP idényzáró világbajnoksága, sok nagy kérdéssel, bár talán nem akkorákkal, mint azt a párizsi 1000-es verseny előtt vártuk. Djokovic ottani győzelmével, és Federer Raonic elleni vereségével  a svájcinak pusztán matematikai esélye maradt a világelsőségre. Pillanatnyilag van közöttük 1310 pont, a veretlen világbajnoknak 1500 pont, míg egy győzelemért a csoportban 200 pont jár.

Tehát egészen extrém esetben még az is elképzelhető, hogy Federer megnyeri a vb-t, Djokovic kikap háromszor a csoportban, mégis ő marad az élen.

Igaz, még ott van akkor a Davis Kupa döntő...

Mégis szerencsésebb, ha a világelsőség helyett inkább a világbajnokságra koncentrálunk. Egyfelől elég nagy torna ez ahhoz, hogy ezt tegyük, másfelől ne feledjük: az lett volna az unikális, ha most a világelsőségért is ádáz harc folyik, ez általában nincs így. Abban mindenki egyetért, hogy egy világbajnoksággal igazából csak a Grand Slamek tudnak konkurálni, de akadnak, akik azt mondják, szakmailag bizonyos szempontokból ez a torna még GS-ek fölé is helyezhető. Itt ugyanis csak a 8 legjobb játékos lép pályára, így aztán értelemszerűen könnyű mérkőzés sincsen. Különleges a lebonyolítási forma is, hiszen - a csoportmeccseknek köszönhetően - nem ér véget a torna annak, aki elveszíti az első meccsét, ami merőben szokatlan egy teniszezőnek. Idén hárman vannak, akiknek mindez újdonságot jelent majd, hiszen Nishikori, Raonic és Cilic még sosem játszott világbajnokságon, közűlük kettőt, Nishikorit és Raonicot ráadásul egy csoportba sorsolták, melynek következtében akár még az elődöntő sem volna elérhetetlen számukra, ha nem kaptak volna meg maguk mellé kettőt a torna esélyesei közül.

Federer esélyességét az idei éve fényében nem kell magyarázni, annak ellenére élete egyik legjobb szezonját futotta, hogy végül nem nyert Grand Slam tornát. Nyerhet viszont még vb-t és Davis Kupát mintegy megkoronázva - nem a pályafutását, mert azt nem kell már - hanem a harmadik életét. Ne feledjük, hol tartott tavaly ilyenkor, és mit gondolt róla szinte mindenki, és az már a második alkalom volt, hogy ők jóformán el is temették Rogert.

Murray más tészta. Őt azért talán bátorság esélyesnek nevezni, ha abból indulunk ki, hogy amióta megműtötték a hátát, nem verte meg sem Djokovicot, sem Nadalt, sem pedig Federert, és még a részvételért is nagyot kellett hajráznia az idei őszön. Viszont ebben a nagy rohanásban nyert három tornát, és kismillió meccset, ami nagyot lendített az önbizalmán.

Andy Murrayt, azt hiszem ismét Andy Murrayként kell kezelni, ha pedig Andy Murrayként kezeljük, akkor igenis favorit, és igenis megnyerheti a világbajnokságot is.

Mint ahogyan nyilván megnyerheti a másik csoportból Novak Djokovic is, mégpedig zsinórban harmadszor. Ilyesmire utoljára Ivan Lendl volt képes még 85 és 87 között, Federer hiába hatszoros győztes, mindig csak duplázgatni tudott. Igaz azt háromszor is. Szóval Nole nyerhet nyilván, mint ahogyan nyert Párizsban is, a kis Stefan születése utáni első tornáján. Itt azonban úgy hiszem, nehezebb meccsekre számíthat, mert bár Párizsban is legyőzött három vb résztvevőt (Murrayt, Nishikorit és Raonicot, a másik csoport háromnegyedét) azt látni kellett, hogy egyfelől mindhárman hulla fáradtak voltak, másfelől pedig pont az elöző meccsükön érték el kitűzött céljukat a vb-indulást, Nole ellen tehát picit jóllakottan léptek pályára. Djokovic csoportbeli ellenfelei közül talán Cilic lehet a legnehezebb rivális, de azt is el kell mondani, hogy nem csak ő, hanem Berdych is kiváló fedettpályás játékos, ha olyan napjuk van, akkor bárkit megverhetnek. Ráadásul mindketten úgy játszhatnak a szerb ellen, hogy nincs veszíteni valójuk, akár a vereség is beleférhet, hiszen két győzelemmel simán tovább lehet jutni.

Ha pedig egy Cilic vagy egy Berdych elkezd gátlástalanul játszani a teremben, ott akármi is lehet.

Mint ahogyan akármi lehet Stanislas Wawrinkával is. Tavaly, élete első vébéjén elődöntőbe jutott, most ugyanez meglepetés lenne. És nem azért mert ebben a csoportban játszik majd az összes idei Grand Slam győztes, aki indul, ettől még simán tovább mehetne megint, a gond Stan lelkével van. Amióta elbukta a Nishikori elleni US Open negyeddöntőt - azt a meccset amit egyébként nagyon nem szabadott volna elbuknia - mindössze két mérkőzést tudott nyerni. És nyilván nem repítette az egekbe az önbizalmát az sem, hogy Párizsban döntő szett tie breakben kapott ki Andersontól.

Ha nyitómeccsén megveri Berdychet, akit egyébként meg szokott verni, különösen az utóbbi időben (az utolsó nyolc meccsükből hetet ő nyert), akkor talán jó világbajnoksága lehet.

Ha nem akkor aligha.