Női döntő elé

Annyi mindent leírtunk már erről a két lányról az elmúlt két hétben, hogy már semmi újat nem találunk a nap alatt.

Tudjuk, hogy mindketten mennyi küzdelmen mentek át, hogy itt legyenek.

Tudjuk, hogy honnan jutottak el a döntőig.

Tudjuk az eddigi eredeményeiket, és azt hogyan alakultak a korábbi egymás elleni mérkőzéseik.

Tudjuk, hogy hová lépnek előre a világranglistán, és hogy potenciálisan mindketten világelsők lehetnek rövid időn belül.

Valahol mélyen azt is sejtjük, hogy a Grand Slam döntő-beli tapasztalataik alapján akár túl egyoldalú is lehet a finálé. Ugyanakkor reméljük, hogy még Sharapovának is jobban esne a győzelem, ha azt nem könnyen, hanem nehezen szerezné meg.

Róluk már mindent tudunk, és azt is, hogy ha Sharapova nyer, szombat este mindketten boldogok és elégedettek lesznek.

Ha Halep győz netalántán, akkor ez egyáltalán nem biztos, de erre kevesebb az esély.

Szóval mindent tudunk már róluk, úgyhogy most inkább gondolkodjunk el azon, hogy milyen szép és kiszámíthatatlan is ez a sport.

Hogy az unalmasnak tűnő eredmények között azért mégis ott van a meglepetés, a váratlan, a fordulat, és az, hogy hűha, ezt azért tényleg nem hittük volna.

Mert tegye fel a kezét az, aki gondolta volna egy évvel - vagy akár fél évvel - ezelőtt is, hogy a világranglista harmadik helyezettjét Simona Halepnek fogják hívni hétfőn, aki már túl lesz addigra egy Grand Slam döntőn.

Tegye fel a kezét az, aki gondolta volna két hete, hogy az első három kiemelt egyike sem éli túl az első három fordulót.

Tegye fel a kezét az, aki gondolta volna, hogy Genie Bouchard salakon és Andrea Petkovic a tavalyi selejtezője után elődöntőt fog Párizsban játszani.

Tegye fel a kezét az, aki gondolta volna, hogy Maria Sharapova a vállműtét és a nyolc hónapos kihagyás után újra eljut a legjobbakig.

Tegye fel a kezét, aki gondolta volna, hogy Maria Sharapova legsikerebb Grand Slam tornája a Roland Garros lesz.

Nem sok kezet látok.

De hát pont ettől szép ez a sport.

Jó szórakozást a döntőhöz!