A férfi döntő elé - Párizs dönt?

A 42. mérkőzésükre készülnek egymás ellen, soha még két teniszező ennyiszer egymással nem találkozott. Sem Federer Nadallal, sem Agassi Samprasszel, sem Becker Edberggel, sem McEnroe Conorsszal. A 42 tétmeccs az rengeteg. Szerintem még nem tétmeccsből is sok, de tétre menő találkozóból szinte feldolgozhatatlan mennyiség. Pláne ha figyelembe vesszük, hogy leszámítva a világbajnoki csoportmeccseket és a Davis kupát, szinte mindig a végjátékban találkoztak. 2006-ban és 07-ben még volt három negyeddöntőjük - igaz mind Grand Slam vagy 1000-es verseny - azóta azonban csak elődöntőt vagy döntőt játszottak.

Mint tavaly meg tavalyelőtt itt a Garroson. Két éve Nole ugye azért játszott a döntőben, amiért előtte két alkalommal Federer is, tudniillik hogyha megveri Rafát, akkor ő lesz Lever után az első teniszező, aki mind a négy Grand Slamen címvédőnek mondhatja magát. Ő sem verte meg, ahogyan Roger sem, bár a körülmények a kezére játszottak, hiszen hűvös, esős idő volt, az pedig az ő játékára jótékony hatással van Párizsban, Nadalnak pedig inkább hátrány. Az volt az utóbbi évek egyetlen kétnapos döntője, ahol a szerb egy játszmát fogott, a harmadikat. Tavaly az elődöntőben már messzebb jutott, akkor kiharcolta a döntő szettet, miután a negyedikben a spanyol nem tudta kiszerválni a mérkőzést. Az ötödikben ráadásul break előnye volt, amikor egy kritikus lecsapásnál beleesett a hálóba.

Elbukta a szerváját, majd a meccset, és ezáltal a Garrost, amit nyilvánvalóan ő is megnyert volna, akárcsak Nadal, hiszen a döntőben Ferrer várt az akkori győztesre.

Egy ilyen párharc nem létezhet lélektani fordulatok nélkül. És a lélekkel kell kezdenünk, annak ellenére, hogy az az egyetlen teniszező lesz majd Nadal ellenfele a párizsi döntőben, aki teniszszakmailag is árthat Rafának a Garroson. Ebben a mondatban egyébként minden szó hangsúlyos, az egyetlen is, a teniszszakmai is, meg a párizsi is. De kezdjük azért a lélektannal. A fordulatokat kettejük párharcában onnan érdemes vizsgálni, hogy Nole úgymond odaért. A 2010-es szezon végén az egymás elleni mérleg 16-7 volt Nadalnak, annak ellenére, hogy 2009-ben a szerb már három egymást követő meccsen meg tudta verni a spanyolt, sejtetve mintegy ezzel azt, ami majd következik. Djokovic a 2011-es szezontól az, aki és - nem elhanyagolható módon - azért az aki, mert hét (!) egymást követő alkalommal meg tudta verni Rafael Nadalt. Ráadásul a hetediken, az Ausztrál Open döntőjén, minden idők leghosszabb Grand Slam döntőjén, úgy, hogy utána én azt hittem a spanyol már sosem lesz a régi. Így utólag visszagondolva, neki az a fonák ott a döntő játszmában, break előnyben, hat óra játék után az volt a "hálóba beesése". De Nadalt nem lehet átlagteniszezői vagy átlagemberi léptékkel mérni. Hogy honnan szedte az erőt, hogy hét vereséget követően, a következő nyolc találkozóból hetet behúzzon a szerb ellen, nem tudhatom, de gyanítom, rajta kívül nem tudhatja senki sem. Tavaly a US Open döntője után azonban, úgy tűnik megfordult megint minden. Az utolsó négy meccsük megint Djoko-é lett, ráadásul úgy, hogy ezen a négy meccsen Nadal mindössze egy játszmát tudott nyerni.

Azonban most úgy érzem, hogy ez minden, ami Nole mellett szól. Ez persze nem kevés, a lélektan igen fontos része a tenisznek, pláne akkor ha két ekkora egó lép pályára. Persze teniszszakmailag is lehet érveket sorakoztatni Djokovic mellett, de azért itt már nehezebb. Mondjuk úgy, hogy több érvet lehet felhozni egy esetleges győzelme mellett, mintha bárki mással játszana a spanyol, de azért az ő játékát sem lehet úgy szemlélni ezúttal, mint általában. Hogyha ezt, meg ezt, meg ezt megcsinálja, akkor nyer. Csak úgy lehet, hogyha ezt, meg ezt, meg ezt megcsinálja akkor megnehezítheti Rafa dolgát. Megnehezítheti esetleg annyira, hogy abban már a győzelem is benne van.

Djokovichoz hasonló kétkezes fonákot senki nem tud ütni fejmagasságból, de nem is kéne, ha Nadal labdái nem pattannának fel odáig. Nole fegyverei ezúttal válaszok, ami nem kevés, mert másoknak még válaszai sincsenek.

Úgy fest tehát, hogy a lélektani és a szakmai kérdések kiegyenlíthetik egymást. Akkor mi dönthet?

Én azt hiszem a helyszín.

Párizs.

A Chatrier.

Az, amekkorát ott a labdák pattannak. Az, hogy ott Nadal jószerivel verhetetlen. Ha süt a nap akkor szinte biztosan az.