Ferrero: „Alcaraz nagyban gondolkodik, hajtja előre, hogy megdöntse Djokovic rekordjait”

Ezt a kérdéskört járta körül Carlos Alcaraz edzője, a 2003-as Roland Garros-bajnok Juan Carlos Ferrero a Clay-nek adott interjúban. A kétszeres Grand Slam-bajnok az elődöntőben búcsúzott Buenos Airesben, néhány nappal később pedig sérülés miatt visszalépett Rióban.

Ferrero maga is megsérült nemrég, meg is kellett műteni, így nem lehetett ott az Australian Openen a tanítványával, aki a negyeddöntőig jutott a tornán.

Voltak meccsek, amelyek spanyol idő szerint hajnali 4-kor kezdődtek, de voltak olyanok is, amelyek reggel 9-kor. Nagyon rosszul kezeltem a helyzetet, mert nagyon szerettem volna ott lenni. Carlos nagyon komoly munkát végzett a télen, hihetetlenül elszánt volt és motivált. Samuel Lopez segített sokat, benne maximálisan megbízom. A meccsek előtt beszéltem Carlosszal és Samuellel is, de meccs közben már nem nézegettem a telefonom. Samuel tudott mindent, nem kellett mondanom semmit.

Egy kicsit mindenben, hisz még mindig nagyon fiatal. Érnie kell még, hogy jó döntéseket hozzon kinn a pályán. Taktikailag fejlődnie kell, hogy egy kicsit jobban tudja olvasni a meccseket. Ez a tapasztalattal is jön, ahogy megismeri a riválisokat, kiismeri, hogy melyiküknek mi az erőssége. A legnagyobb ellenfeleitől, Janniktól, Medvedevtől, Novaktól, Tsitsipastól és Zverevtől is sokat tanulhat. Egy 20 éves játékos fejlődése, bármilyen magas szinten is van, nem állhat le.

Folyamatosan fejlődik a szervája. Amikor 15-16 éves volt, nagyon nem adogatott jól, ezért biomechanikai változtatást hajtottunk végre. Ez egy olyan része a tenisznek, amit nagyon nem könnyű fejleszteni annál, aki eredendőden nem adogat jól. Egy olyan játékos, mint Andy, aki egy születetten jó adogató, nagyon könnyen tudott fejlődni ebben a játékelemben. Ez olyan, mint Carlosnál a tenyeres, azon könnyen tud javítani, mert az számára egy természetes ütés. A szerva viszont más, abban csak apránként tud fejlődni.

Igen, megvan a sebesség, megvan az irány, úgyhogy most azon dolgozunk, hogy konzisztens legyen az első szervájával. És haladunk is lépésről-lépésre.

Könnyű kritizálni valakit valami miatt, ami neked a legnagyobb erősséged, és mindent nagyon egyszerűen látsz. Tiszteletben tartom a véleményét, de csak részben értek vele egyet. Carlos sokkal jobban adogat, mint három éve.

Ilyen a stílusa, a magas intenzitás, a robbanékonyság látványos pontokat eredményez. És valóban, szereti, ha az embereknek tetszik a játéka. De ez nem vonja el a figyelmét a taktikáról, és a kiegyensúlyozottságra való törekvésről.

Ő egy nagyon extrovertált karakter a pályán, hihetetlen kisugárzása van, nem véletlenül követik őt ennyien. Meglep és lenyűgöz a természetessége, hihetetlen helyzeteket teremt a semmiből, és csodálatosan játssza le a pontokat. Gyakorlatilag feltalál ütéseket, amelyeket utána használ a meccseken. Például ott az az emlékezetes elütés, amit De Minaur ellen ütött Barcelonában.

Megérteni azt, hogy mit jelent profinak neki, hogy mikor kell keményen dolgozni, mikor kell pihenni, és mikor kell igazán fókuszáltnak lenni. Ez ma egy rendkívül összetett feladat a fiatalok számára, mert nagyon nehéz abban a valóságban létezni, ami körülveszi őket. Utaznak a világban, mindenhol jól bánnak velük, és így nem látják a valóságot. Ebben szerintem folyamatosan fejlődik, a körülötte lévő emberek segítik őt a földön tartani.

Egyik sem. Ez egy hosszú távú cél, és neki olyan a karaktere, hogy nagyban gondolkodik. Tisztában vagyunk ennek a nehézségével, de az, hogy képes lehet ennek az elérésére, hajtja őt előre mentálisan. Nem tudom, hogy el fogja-e érni, de benne van, hogy igen. Persze itt vannak a többiek is és a köztük lévő verseny. Sokat számít, hogy az hogyan alakul.

Persze. Jelenleg nyugodt, fiatal, nem siet semmivel. De eljön majd az idő, amikor majd kapcsolatot szeretne, ahogy mindannyiunknál eljött ez a pont.

Csodálatos. Sokat elmond az ő karakteréről, hogy mennyire ambiciózus még mindig. És szeretné a lehető legjobban befejezni. Brisbane-ben látszott, hogy a tenisze nagyon magas szinten van, az pedig, amire ő fejben képes, mindig is lenyűgözött. Azt viszont nem hiszem, hogy őt még motiválná a GS-verseny Djokoviccsal. Annyi, hogy nem sérüléssel szeretné befejezni, és még szeretné jól érezni egy kicsit magát a pályán. Ezt meg is érdemli maximálisan.

Ha fizikálisan és mentálisan is 100 százalékos állapotban van, ő mindig esélyes Párizsban.

Továbbra is azért edz, hogy nagy tornákat nyerjen, hogy újabb rekordokat döntsön meg. Elképesztően profi, borzasztóan tisztelem ezért. Szeretem nézni, ahogy játszik, ahogy edz, ahogy koncentrál. Ilyen szempontból jó példa lehet Carlos számára. Ahogy jó példa lehet Rafa és Sinner is.

Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy egy olyan országról van szó, amelyik nagyon nem bánik jól a nőkkel. Remélhetőleg a jövőben olyan változások indulnak el, amelyek nagyobb nyitottságot eredményeznek, és boldogabb életet hoznak el mindenkinek.

Nem, nem igazán.

Az olimpiai arany minden játékos számára fontos, hisz arról van szó, hogy a hazájuk színeiben szeretnének érmet nyerni. Bármikor felteszik neki az erre vonatkozó kérdést, ő mindig az olimpiát fogja fontosabbnak tartani.