„Ez a vereség nagyon fájt” – Carlos Alcarazt zavarja, hogy nem fejlődött tavaly óta

Kár volna tagadni, hogy ez a szezon nem pont úgy indult, ahogyan azt Carlos Alcaraz szerette volna. Az Australian Openen kiváló játékkal jutott negyeddöntőbe, ott viszont váratlanul gyengén teljesített, 0-2-ről pedig már nem tudta visszahozni a meccset a remek napot kifogó Alexander Zverevvel szemben. A múlt héten pedig Buenos Airesben állt rajthoz címvédőként, de az elődöntőben 7:6, 6:3-ra kikapott Nicolás Jarrytól, aki tavaly Rióban is megszorongatta salakon.

A kétszeres Grand Slam-győztes Wimbledon óta egy kicsit elveszítette a fonalat. Cincinnatiben még döntőt játszott, és ott is meccslabdája volt Novak Djokovic ellen, de kikapott döntő szett tie-breakben. A US Openen címvédőként elődöntős volt, Daniil Medvedev hiperagresszív teniszére azonban nem volt válasza, és négy szettben búcsúzott. A világbajnokság elődöntőjében pedig teljesen esélytelen volt Djokoviccsal szemben, és legfeljebb öt-tíz perce volt a meccsnek, amikor próbára tette a szerb tudását.

Önmagában ezek szép eredmények egytől egyig, de Alcaraz magasabbra tette a lécet az átlagnál. A mérkőzései szinte mindig szórakoztatóak, a nézők abban a tudatban vesznek jegyet, vagy ülnek le a tévé elé, hogy valami különleges biztosan történni fog a pályán. Egy-egy hot shot azonban a nagy egészet figyelembe véve semmit sem ér a győzelmek nélkül, márpedig az utóbbi hónapokban kevésbé tűnik kiegyensúlyozottnak a spanyol.

Buenos Airesben többször felhívta a figyelmet arra, mennyire bosszantják azok a hullámvölgyek, amelyek sokszor teljesen megmagyarázhatatlanul törnek rá meccsek közben. A világranglista 134. helyén álló Ugo Carabellit például visszaengedte 5:2-ről a második szettben (ez egyébként csak szimpla brékelőny volt), és három különböző játékban eljutott mérkőzéslabdáig, mire sikerült lezárnia a meccset.

Nyilván nem a világvége, és korábban is jellemző volt rá, hogy hajlamos volt veszíteni a fókuszból, a gondot az jelenti, ha ezek gyakoribbak és rosszabb pillanatban jelentkeznek. Alcaraz esetében mindkettő megvan, de főleg utóbbi a látványos: a rövid pályafutása alatt is hozzászoktunk, hogy az igazán nagy egyéniségekre jellemző módon, a legfontosabb pillanatokban veszi elő a legnagyobb teniszét. Jól tudjuk, nincs veszélyesebb a sarokba szorított vadnál.

Valahol persze törvényszerű, hogy jönnie kellett egy hullámvölgynek. Alcaraz mostanáig mindent természetellenes könnyedséggel vett. Nem jelentett neki gondot a top 100, a top 50, a top 30, de ugyanolyan gyorsasággal robbant be a top 10-be, vagy épp a top 3-ba is. Hasonlítsuk össze Jannik Sinner fejlődésével: az olasznak évekig tartott elérni azt a kiegyensúlyozottságot, amit Alcaraz már tinédzserként is megvillantott.

Nagyon korai lenne azonban temetni, és már most kijelenteni, hogy sosem ér a Nagy Hármas nyomdokaiba. A 20 éves Roger Federer még közelében sem járt a Grand Slam-győzelemnek, Rafael Nadalt salakspecialistaként tartották számon (igaz, salakon sokkal magasabb volt a plafonja, mint Alcaraznak bárhol), Djokovicnak pedig az első Grand Slam-győzelme után három évbe telt megszerezni a következőt.

A kulcs leginkább az önbizalom lehet. Medvedev tavaly már fejtegette, hogy Alcaraz kevésbé bízik az ütéseiben, lassabban játszik, több lehetőséget ad az ellenfeleinek, akik ezt nyilván megérzik. Arról pedig épp Medvedev edzője beszélt tavaly, mennyire könnyedén át tud billeni az önbizalom egyik vagy másik oldalra. Az orosz például nagyon maga alatt volt az Australian Opent követően, Rotterdamban azonban magára talált, és karrierje egyik legjobb sorozatát produkálta.

Juan Carlos Ferrero nemrég adott egy interjút a La Naciónnak, amelyben hosszasan beszélt az Alcarazzal elvégzett munkájáról. Az edző elmondta például, hogy Alcaraz zsenialitását tartja a legnagyobb kihívásnak, mivel egy olyan játékost, aki a pálya bármely pontjáról képes nyerőt ütni, nehezebb megtanítani az egyszerűbb megoldásokra. Ferrero azonban úgy látja, jó úton jár a tanítványa, hogy ezt az oldalát is megtanulja a tenisznek.

Ferrero szavai alapján is nyilvánvaló, hogy Alcaraz minden korábbi sikerével együtt is még javában tanulja ezt a játékot. A képességeinek köszönhetően nyert két Grand Slam-tornát, de a következő nagy lépés még előtte van: olyan teniszezővé kell válnia, aki tisztában van a saját képességeivel, és a megfelelő pillanatban a megfelelő ütésekre támaszkodik. Edzője nem aggódik azon, hogy sikerrel jár-e, szerinte a mentalitásában kódolva vannak a nagy eredmények.

Alcaraz „fájdalmas vereségként” jellemezte a Jarry elleni találkozót, ezzel együtt elismerte, sokkal jobb teljesítményre lesz szüksége, hogy utolérje a mezőny legelejét. „Van miben fejlődnöm. Jól játszottam, de emelnem kell a szinten, messze vagyok a valódi önmagamtól” – magyarázta. „Nehéz hét volt, sok dologban kell fejlődnöm. 2023-hoz képest nem fejlődtem. Pedig számomra ez nagyon fontos.”

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!