Rafael Nadal szívszorító harca azért, hogy sokadszor is bizonyítsa: a lehetetlen létezik

Kálmán Laci

Frissítve 16/04/2024 - 12:25 GMT+2

Bár Rafael Nadal egy év kihagyás után a szezon elején megpróbálkozott a visszatéréssel, lényegében majdnem másfél évig volt távol a tourtól, a versenyszerű tenisztől. Barcelonában végre újra tétmeccset játszik, és bízhatunk abban, hogy egy közel teljes salakszezont össze tud majd rakni, és talán abban is reménykedhetünk, hogy a párizsi olimpián is ott lehet majd.

Netflix Slam: Nadal és Alcaraz bemutatójáról senki nem ment haza csalódottan

Rafael Nadal nem búcsúzni jön vissza. Rafael Nadal nem lenne Rafael Nadal, ha nem járna valami más is a fejében. Vagy inkább a szívében.

Az ókori Rómában tevékenykedtek a haruspexek, egyfajta jósok, jövendőmondók, akik a feláldozott állatok belső szerveinek vizsgálatából igyekeztek következtetéseket levonni a jövőre nézve.

Ilyesféle látnokok ma már nem léteznek, pedig lehet, hogy hasznosak tudnának lenni most Nadal esetében. Vagy ki tudja?!

Mutua Madrid Open

Nadal parádés, maratoni csatában jutott tovább Madridban

23 perce

Néhány meccset leszámítva a spanyol közel másfél éve nem teniszezett versenyszerűen, a héten azonban újra pályára lép Barcelonában. A visszatérését feszült figyelem övezi, rengeteg az ellentmondás, a bizonytalansági tényező, ő ugyanakkor maximálisan elszántnak mutatkozik. Úgy tűnik, kész harcba szállni azért, hogy igazán nagy dolgokat vigyen véghez.

Vajon mit olvasna ki ma egy haruspex egy feláldozott állat belső szerveiből? Aligha lenne könnyű dolga, ugyanis Rafa hétfői bejelentéséből, miszerint vállalja a játékot Barcelonában, számos, egymásnak ellentmondó következtetést is levonhatunk. Nézzük, melyek voltak ezek a többféle értelmezésre is okot adó mondatok!

„Ezt a szezont az utolsónak tekintem.”

„Nem tudom, mit hoz a jövő, de ma úgy gondolom, most veszek részt utoljára ezen a tornán.”

„Addig megyünk előre, amíg úgy nem érezzük, hogy nem éri már meg csinálni azt, amit csinálok.”

„Nem kell titkolnunk semmit, tisztában vagyunk a gondjainkkal. Van ugye a hasfalprobléma, amelyről azért beszélek, mert a nagybátyám már utalt rá.”

„Nem adok meg egy konkrét határidőt, mert végül az élet úgyis kijelöli az utat. Én próbálom tenni a dolgom a saját munkamorálomnak megfelelően, a lehető legészszerűbb módon.”

A kép, amire egyelőre várni kell: Rafael Nadal salakon küzd - fotó: Valery Hache

Fotó: AFP

Ha egy haruspex megvizsgálná egy feláldozott mallorcai állat szerveit, talán az alábbi következtetésekre juthatna.

Nadal nem tudja, hogy a teste miként reagál majd a sorozatterhelésre.
Nadal nem akar visszavonulni.
Nadal arról álmodozik, amiről 2023 májusában is, hogy szeretne még 2024 után is játszani, ha a dolgok jól alakulnak az idén a számára.
Nadalnál a feladás nem opció, el sem tudja képzelni, hogy befejezze egészen addig, amíg a valóság már olyan ellentmondást nem tűrően jön szembe, hogy muszáj visszavonulnia.
Toni bácsi többet mond, mint amennyit Rafa és a csapata szerint kellene, ezért ezt ő igyekszik ellenpontozni.

Nadal sokkal többről álmodik, minthogy részt vegyen a Roland Garroson

A spanyol lassan betölti a 38. életévét, közben folyamatosan azt látjuk tőle, hogy megszállottan vissza akar térni. Ráadásul nem csak úgy tessék-lássék módra, hanem maradéktalanul versenyképesen.

Azt tudjuk, hogy egy ideje már képes (lenne) játszani és versenyezni, azonban valószínűleg nem azon a szinten, amire ő vágyik. Vannak persze fizikális gondjai, de a legnagyobb előtte tornyosuló akadály az, hogy akkor akar visszatérni, amikor úgy érzi, valami fontosat, valami igazán nagyot tud véghez vinni.

A csapata valószínűleg feltette már neki azt a tanácsnak álcázott kérdést, hogy ’Nem gondolod, hogy elég lesz már, Rafa?!’ És erre az ő válasza alighanem még mindig az, hogy ’Nem, még nem az.’

Csakhogy neki soha, semmi nem volt elég, amikor versenyzésről volt szó, mindig is a maximum maximumára törekedett. És a visszatérésekre ugyanez volt igaz: vagy erősen tért vissza, vagy várt, amíg készen áll, hogy erősen térjen vissza.

Meglep bárkit is, hogy most sem csak azért jön, hogy egy búcsúturnéval levezessen?

Rafael Nadal

Fotó: Getty Images

Az, amit a közösségi médiában kommunikál, a sok spontán, néha egymásnak is ellentmondó megnyilvánulás egyértelmű képet fest arról a számunkra fel sem fogható kihívásról, amivel ő most szembenéz.

Egyrészt ott vannak azok a mondatok, amelyek azt sugallják, hogy talán eljött a búcsú ideje. Ezek mellett azonban ott láthatóak azok a videók, amelyek arról tanúskodnak, hogy maximális erőbedobással tolja az edzéseken.

Nagyon sok ember van körülötte. Nagyon sok olyan ember, akik jól ismerik, és szeretik őt. De a végső döntéssel mégiscsak egyedül van. A legvégén mégiscsak neki kell kimondania az utolsó szót.

Ugye nem csodálkozik senki az érzelmi hullámvasúton, az ellentmondásos megnyilvánulásokon, a bizonytalanságon?

És talán azon sem, hogy Nadal most sokkal inkább Nadal, mint valaha. Élvezi, hogy van valami, ami most lehetetlennek tűnik, és hogy ő talán változtatni tud a dolgok menetén. És így az a valami egyszerre csak lehetséges lesz a számára. Ahogy oly' sokszor korábban.

Úgy érzi, képes lehet még győzni.

Ha pedig ő úgy érzi, akkor az összes jós meg jövendőmondó is elhúzhat. Rájuk itt semmi szükség.