Az estorili siker oázis volt a sivatagban – Ruud 2023-as szezonja csak nem akar beindulni

Nyers fordításban így hangzik az a dal, amit az Ylvis nevű együttes (lásd még: What does the fox say?) írt a Roland Garros- és US Open-döntős teniszezőről. A szöveg tartalmaz örök érvényű igazságokat – ki ne tartaná kedves fickónak a norvég teniszezőt? – a dalban említett sikerek azonban 2023-ban elkerülték Ruudöt. Egy tornát ugyan megnyert Estorilban, azon kívül viszont minden egyes versenyén korán kiesett, ráadásul kellemetlen, de verhető ellenfelekkel szemben maradt alul.

Ruud az előző két szezonban egyike volt az ATP Tour legkiegyensúlyozottabb teniszezőinek; ritkán kapott ki olyan játékostól, aki mögötte állt a ranglistán, és rengeteg pontot gyűjtött 250-es (túlnyomórészt) salakpályás versenyekről. Ez a stabil padló egészen a top 10-ig juttatta, ahol 2021 szeptemberében debütált, majd az év végi világbajnokságra is kvalifikálta magát, és első nekifutásra elődöntőig jutott, jelezve ezzel, hogy a megállja a helyét az idény legjobbjaival szemben is.

2022-ben magasabbra emelte a lécet: a 250-es tornák kisebb szerepet játszottak a sikereiben (már „csak” hármat nyert), cserébe viszont négy nagy döntője is volt. A norvég teniszező két Grand Slamen finálét játszott, bejutott az év végi világbajnokság döntőjébe, a kemény pályás áttörést pedig Miamiban sikerült megalapozni. Ez volt az előrelépés másik kulcsa: kitört a salakspecialisták skatulyájából, és jelentős kemény pályás versenyeken szállított figyelemreméltó eredményeket.

A menetelések részleteit vizsgálva az is látszik, Ruud előrelépése elsősorban annak köszönhető, hogy sikerült kiterjesztenie a stabilitását a fontosabb eseményekre is. Párizsban a döntőig vezető úton a salakkal ambivalens viszonyt ápoló Hubert Hurkacz (13.) volt a legmagasabban rangsorolt ellenfele, New Yorkban pedig Matteo Berrettini (14). Az érdemeiből persze semmit sem von le, hogy mindkét versenyen kinyílt a tábla, a lehetőség mások számára is adott volt, mégis ő jutott döntőbe, ami nem véletlen.

2023-ra nézve fontos tanulságai voltak a 2021-es és főleg a 2022-es szezonnak: Ruud az előrelépés érdekében rengeteg meccset játszott, két év alatt 149-szer lépett pályára az ATP Touron. Ezzel a 3. legtöbbet játszó teniszező volt Cameron Norrie (151) és Stefanos Tsitsipas (160) mögött, Ruud pedig az előző szezon után azt érezte, hosszú távon nem fenntartható ez a terhelés, és át kell alakítania a versenynaptárát, amiről a norvég Eurosportnak nyilatkozott a szezon elején.

„Egy átlagos tenisznaptár, ha minden hónapban játszol valahol, 10 és fél hónapig tart. Ez egyáltalán nem egészséges a test számára. A változtatásokkal együtt 8 és fél hónapra fog csökkeni, szerintem ez is épp elég hosszú” – mondta Ruud. A szűkítés áldozatai a kisebb versenyek lettek. „Sokat segítettek a 250-es tornák a karrieremben. Önbizalmat gyűjtöttem, pontokat kaptam, és a nagyobb tornákon jobb kiemeléssel indulhattam. Ez a stratégia jól működött, meglátjuk, hogyan alakul a következő.”

Ruud az Australian Openen még nem várt magától kiugró eredményt, mivel a felkészülése sokkal rövidebb volt az ideálisnál. A világbajnoki döntőt követően pihenés helyett Dél-Amerika felé vette az irányt, ahol Rafael Nadallal játszott bemutatómeccseket, az utolsó összecsapásra december elején került sor. Ezt kompenzálandó, Ruud kihagyta a dél-amerikai salakpályás versenyeket februárban, és ebben az időszakban pótolta az alapozó edzéseket – számára tehát márciusban kezdődött az idény érdemi része.

„Megfelelő, de nem optimális az állapota” – mondta még az Australian Open előtt Marcel da Cruz, Ruud erőnléti edzője. „A februári edzőtábor előnye, hogy kevésbé kell leállnod a tenisszel. Ezzel a módszerrel az a célunk, hogy jobban megtartsuk a tenisz színvonalát. Kevesebbet kell kihagyni, mint amikor egy hosszú előszezont vállalsz, ezért könnyebb ritmusban maradni. Erőnléti szempontból viszont kevésbé ideális, ráadásul a sérülések kockázata is nagyobb.”

Acapulcóban győzelemmel tért vissza Ruud, noha a világranglista-342. Gudio Andreozzit csak döntő szett tie-breakben tudta felülmúlni. Taro Daniel viszont – egy újabb döntő szett tie-breakes meccsen – már kifogott rajta, amit a fáradtságra és a klímára vezetett vissza. „Ha négy-öt héten át edzőtáborozol, talán nem jönnek azonnal az eredmények. Egy hét, de akár egy hónap is eltelhet, mire frissnek érzed magad erőnlétileg. Lassan eljutok idáig” – magyarázta a norvég.

Indian Wellsben a chilei Cristian Garíntól kapott ki két szettben, a várt formajavulás pedig Miamiban sem következett be: Ilya Ivashkát könnyedén legyőzte, Botic van de Zandschulp azonban szetthátrányból felállva búcsúztatta a tavalyi döntőst. Estoril volt az első olyan verseny, amelyen egynél több meccset meg tudott nyerni 2023-ban, innentől pedig meg sem állt a győzelemig: egy újabb 250-es siker, pályafutása során a 10.

Az a győzelem azonban csak oázis volt a sivatagban: Monte-Carlóban Jan-Lennard Struff győzte le, Barcelonában pedig Francisco Cerundolótól kapott ki. Vagyis ott tartunk, hogy vészesen közeledik a május, vele a salakpályás szezon legfontosabb versenyeivel, Ruudnek pedig csak Estorilban sikerült egynél több meccset megnyernie. Pánikra még nincs ok, tavaly is hasonlóan indult az év, de egyértelműen látszódik, jelenleg sem játékban, sem önbizalomban nem tart ott, ahol szeretne.

2022-ben Monte-Carlóban a 3. forduló, Barcelonában és Münchenben a negyeddöntő, Madridban pedig a 2. forduló jelentette a végállomást Ruud számára, vagyis Rómába (a dél-amerikai eredmények nélkül) 4-4-es salakos mérleggel érkezett meg. Rómától kezdve 13 megnyert mérkőzés mellett csak kétszer kapott ki (a római elődöntőben Novak Djokovictól, a Roland Garros döntőjében pedig Rafael Nadaltól), a formáját tehát ezúttal is erre az időszakra kell kihegyeznie.

Ruud gyengébb teljesítményére van egy másik magyarázat is az erőnléttel és a formaidőzítéssel kapcsolatos kérdések mellett: a játék mentális aspektusa. A norvég teniszező a karrierje során először szembesül azzal, hogy a nagy tornákon elért sikerek – már csak a ranglistán elfoglalt helyéből kifolyólag is – elvárásként tornyosulnak előtte. Ehhez minden játékosnak hozzá kell szoknia: egyeseknek gyorsan megy, másoknak több időre van szükségük.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.