Djokovic és a majdnem lehetetlen dupla

Ha csak a számok nyelvén nézzük a dolgokat, Novak Djokovic előtt egy sokkal nagyobb feladat is áll az idei Roland Garroson, mint a karrier Grand Slam: míg ezt hét embernek sikerült már elérnie (Fred Perry, Don Budge, Rod Laver, Roy Emerson, Andre Agassi, Roger Federer, Rafael Nadal), addig az egy éven belüli ausztrál-francia GS-duplát mindössze háromnak - Rod Lavernek 1969-ben, Mats Wilandernek 1988-ban és Jim Courier-nek 1992-ben.

Évenkénti bontásban eddig ezek a GS-duplák születtek. Fotó: sportskeeda.com

Amint az a fenti grafikából is látszik, a legkönnyebben elérhető duplának a Wimbledon-US Open kettős számít - ezt összesen 14 alkalommal érték el a teniszezők, köztük Roger Federer négyszer, Jimmy Connors, John McEnroe és Pete Sampras pedig két-két alkalommal. A US Open-Ausztrál Open dupla kilenc alkalommal jött össze valakinek (Sampras, Agassi és Federer fejenként kétszer csinálta meg), a Channel Slamnek is nevezett, legnehezebbnek tartott Párizs-London dupla hétszer sikerült, igaz, ebből ötöt két teniszező birtokol (Björn Borg zsinórban háromszor csinálta meg 1978-1980 között, míg Nadalnak kétszer jött össze, 2008-ban és 2010-ben).

De még ehhez képest is nagyon kevés a ausztrál-francia három alkalma.

Nézzük, mik lehetnek ennek az okai.

Bár 1969-től kezdve (open era) mindenki számára nyitva állt a lehetőség arra, hogy Ausztráliában is pályára lépjen, az akkor még Brisbane-ben megrendezett tornát 1982-ig nagyon sokan kihagyták a legjobbak közül, mivel a pénzdíj alacsony volt, az időpont pedig egyenesen katasztrofális (karácsony és újév környéke). Björn Borg például mindössze egyszer, 1974-ben lépett pályára Ausztrál Openen a karrierje során. A torna időpontja folyamatosan változott (1977-ben például két AusOpent is rendeztek, hiszen az egyik az év januárjában ért véget, utána viszont előbbre hozták a kezdést, így decemberben is véget ért egy), 1982-85 között december közepén rendezték a versenyt, ezt követően döntöttek a januári kezdés mellett (1986-ban épp ezért nem is rendeztek AusO-t). 1987 óta rendezik a tornát stabilan január közepén, ám a mostani éljátékosok közül Federer és Nadal is panaszkodtak már korábban, hogy a verseny túl közel van a karácsonyi ünnepekhez, így nem feltétlenül tudnak csúcsformában teljesíteni Melbourne-ben, így jó lenne, ha februárra tolnák azt. Ez viszont már kívül esne az ausztrál iskolaszüneten, ami vélhetően nem lenne túl jó hatással a nézőszámra, ezért ez az ötlet egyelőre nem valósult meg.

A tornát 2007-ig a létező leggyorsabb borításokon játszották (1905-1987 között füvön, utána 2007-ig a Rebound Ace nevű kemény borításon, amit azonban igen sok kritika ért, mondván, a nagy melegben tapadóssá válik, és emiatt nagyon sérülésveszélyes - más kérdés, hogy ezt több vizsgálat is cáfolta), ezt követően váltottak az azóta is használt Plexicushionre, amin a labdák kevésbé pattannak magasra, és kiszámíthatóbbak is. Ez a váltás egyébként Novak Djokovicnak tette a legjobbat, hiszen azóta ötször (2008, 2011, 2012, 2013, 2015) nyert Melbourne-ben. Talán a nehéz körülményeknek is köszönhető, hogy a szerb az egyetlen, aki egymás után háromszor tudott nyerni Ausztráliában - a többieknek maximum a dupla jött össze. Ezzel szemben a többi GS-en van legalább egy zsinórban ötszörös győztes (Nadal a Garroson, Federer és Borg Wimbledonban, Federer a US Openen).

Azt is látni kell, hogy míg a Garros és a US Open között összesen négy hónap telik el, addig Melbourne és Párizs között szintén majdnem négy. Aki nyer Ausztráliában (ahol azért nincs mindig mindenki csúcsformában), az könnyen lehet, hogy mire átérnek Párizsba, már rég nem lesz a topon. A két nagy verseny között van egy amerikai kemény pályás, valamint egy európai salakos időszak rengeteg ezres versennyel, amin szintén nem árt jól szerepelni a legjobbaknak, ez pedig mind fizikálisan, mind mentálisan igen megterhelő.

Így teljesítettek a melbourne-i bajnokok az azévi Garroson. Fotó: sportskeeda.com

Amint az a grafikából látszik, az aktuális AusO bajnok hatszor vesztett a párizsi fináléban (1978: Vilas, 1983: Wilander, 1993: Courier, 2006 és 2007: Federer, 2012: Djokovic), és bár a Federer-Nadal-Djokovic trió majdnem minden teniszrekordot átírt az elmúlt tíz évben, ebbe a Melbourne-Párizs duplába egyelőre nekik is beletört a bicskájuk (a spanyol csak 2009-ben tudta megnyerni az AusOpent, de akkor szenvedte el egyetlen eddigi párizsi vereségét...). Persze ez valahol érthető, hiszen nem túl gyakori, hogy aki kemény pályán nagyon jó, az salakon is nagyon jó legyen - és fordítva. Persze, Federer és Djokovic is nagyon jól tud salakon játszani, és Nadal is kemény pályán, de mégis, mindenkinek megvan a maga felségterülete.

Könnyen lehet, hogy Djokovic ezt a rekordot is átírja, és negyedikként összejön neki ez a dupla.

Ma egy lépéssel közelebb kerülhet hozzá.

(A cikk a Sportskeeda írása alapján készült.)