Djokovic lehet, nincs beoltva, lehet, hibázott, de ezt biztosan nem érdemelte

Jó, persze mindkét oldal érvényes még valamelyest, csak aztán – ahogyan a vicc is mondja – jött a csősz, és hazazavart mindenkit a ’csába. Craig Tiley ettől persze tényleg tette a dolgát, ahogyan kell, Novak Djokovic viselkedése egészen a repülőgépre szállásáig finoman szólva is véleményesnek volt mondható, de ez már nem számít.

A Djokovic stáb nyilvánvalóan hosszasan egyeztetett az Ausztrál Open szervezőivel, és amikor azt mondták neki, hogy jöhet, akkor elindult.

Ebben a dimenzióban ez egészen egyszerűen nem történhetett másként. Viszont, ha ezt a tételt elfogadjuk, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy innentől kezdve, minden felelősség az ausztrál hatóságokat, és a szervező bizottságot terheli. Azt ugyanis lehet mondani, hogy Novak Djokovic butaságot csinál akkor, amikor nem oltatja be magát, jelen állás szerint azonban azt a jogát, hogy ezt megtegye, elvitatni semmiféleképpen sem lehet.

A szervezők, az ausztrál hatóságok biztosan tudtak Novak Djokovic kondíciójáról. Ezek ismeretében adtak neki speciális engedélyt, csak nyilvánvalóan megrémültek akkor, amikor érzékelték azt a hatalmas felháborodást, amit a döntésük okozott. Aztán visszakoztak.

És azt hiszem, itt most nem a világméretű felháborodás volt a lényeg, hanem az Ausztrálián belüli. A hazai reakciókat valahogy nagyon elmérték alighanem. És mivel politikusok hozták meg a végső döntést, a választóik akarata sokkal fontosabb volt, mint a világelső hogyléte.

Ettől még, vagy talán éppen ezért, ami történt, felháborító. Ilyet senkivel nem lehet megcsinálni, még egy átlagemberrel sem, nemhogy a világ legjobb teniszezőjével. Lehet mondani, hogy Novak te nem léphetsz így be Ausztráliába, lehet mondani, hogy te csak akkor jöhetsz, ha be vagy oltva, de azt senkivel sem lehet eljátszani, hogy megadom neki az engedélyt, majd összecsinálom magam a népharagtól és hazazavarom.