„Murray kész volt meghalni a pályán” – befejezi a srác, aki sokkal jobb bármelyikünknél

Andy Murray kedden bejelentette, hogy az olimpia lesz az utolsó tornája, és a párizsi játékok után befejezi a pályafutását. A skót hosszú utat járt be addig, míg a közvélemény végre megtanulta, megértette és elfogadta őt. Sőt, meg is szerette. Pedig ő sosem küzdött azért, hogy szeressék, egyszerűen csak tette, amit helyesnek tartott, és amit a szíve diktált.

Andy Murray ugyanolyan ember, mint mi. Csak épp sokkal jobb bármelyikünknél.

Akadnak jócskán teniszdrukkerek, akik képesek vérre menő vitát folytatni arról, hogy Nagy Négyes volt-e vagy Nagy Hármas. Ha pusztán a számokat nézzük, nyilván hármas, de az ember nem a számokért néz teniszt, mi legalábbis biztosan nem. Úgyhogy szerintünk négyes.

Fontos kontextusba helyezni a három Grand Slam-címét, köztük a két wimbledonit, a két olimpiai aranyérmét és azt a 41 hetet, amit a világranglista élén töltött. Ezt tette Szabó Gábor is néhány héttel ezelőtt, az írást itt olvashatjátok.

Tenisz

Andy Murray snookerezés közben mesélt riválisairól

22/12/2025 - 19:55

Akárhogy is, Andy Murray egy veszedelmesen jó játékos volt, egy brutális harcos, aki egyszerre szállt szembe Roger Federer zsenialitásával, a Rafael Nadal szemében égő olthatatlan tűzzel és Novak Djokovic fejével. Közben pedig eleget kellett tennie az ólomsúlyként ránehezedő brit elvárásoknak is.

Nevezetesen annak, hogy ha már olyan jól ütögeti a labdát, mint ahogy, akkor ugyan nyerjen már végre egy wimbledoni címet a briteknek. Őt megelőzően ugyanis legutóbb Fred Perry győzött britként férfi egyesben az All England Clubban, még 1936-ban.

Mindezt ráadásul úgy, hogy Murray ízig-vérig skót volt, aki nem ment a szomszédba, ha gúnyolódni támadt kedve az angolokon. A múlt idő, hogy ’skót volt’, annyiban indokolt csak, hogy mára a benne égő forradalmi hevület megszelídült, és most már sokkal inkább összeköti a két nemzetet, mintsem elválasztja.

„Nem szabad elfelejtenünk, hogy Andy skót” – idézi a L’Équipe az év elején elhunyt szakírót Mike Dicksont. „A tenisz pedig nem rögbi, itt a legtöbb játékos angol. Ő pedig egy olyan helyről származik, ahonnan nemigen számíthattunk egy világklasszis játékos érkezésére. Ez fontos része az ő identitásának, egyszersmind rávilágít arra, hogy a csúcsra vezető út nagyon nem volt könnyű a számára."

Andy Murray

Fotó: Getty Images

Míg Tim Henman az ideális vő megtestesítője volt a britek számára, addig Murray nem akart megfelelni nagyjából senkinek. A pályafutása elején a karaktere nagyban hozzájárult ahhoz, hogy komoly szakadék jöjjön létre közte és a britek között.

„Andy személyisége elképesztően összetett. Az agya teljesen atipikus, nagyon nehéz jellemezni őt. Borzasztóan intelligens, és nagyon érdekli őt a körülötte lévő világ. Ugyanakkor, ahogy minden bajnok, ő is önző. Ez a kettősség sokáig alapvetően meghatározta a róla kialakult képet.”

A 2008-ban megjelent Hitting back című önéletrajzi könyvében kompromisszumok nélkül írt. A politikai korrektséget olyan messzire elkerülte, amennyire csak tudta.

„Ez valószínűleg hiba volt a részéről” – fogalmazott Dickson. „A könyv azt sugallta, hogy a szerzője tele van haraggal, mert nem úgy bánnak vele, ahogy ő azt megérdemelné. Nem csoda, hogy az emberekből mindez ellenérzést váltott ki.”

A megítélésének enyhén szólva az sem tett jót, hogy Henman, akivel Murray egyébként nagyon jóban van, egyszer megkérdezte tőle, hogy a foci-vb-n kinek drukkolna.

– vágta rá Murray.

„Bár a cikk, ahol ez a sztori anno megjelent, megfelelő kontextusba helyezte Murray kijelentését, az emberekben csak a fenti mondat maradt meg” – tette hozzá Dickson.

A britek a 2012-es wimbledoni döntő után enyhültek meg Murrayvel szemben, mely döntőt a skót szettelőnyből elvesztette Federerrel szemben, és mely döntő után a könnyeivel küszködött a centerpálya gyepén. Ez a jelenet meghatotta a briteket, és valahogy emberivé tette őt a szemükben.

„Idővel rájöttem, hogy ő egy nagyon érzelmes ember” – mondta Dickson. „Könnyen tud sírni, rendkívül szenvedélyes. Az emberek gyanakvóak voltak vele szemben, ő volt a tipikus skót férfi szükségszerűen negatív megtestesítője. Aztán szépen lassan a britek megtanulták tisztelni a tudatosságát, az elszántságát. A fordulópont egyértelműen a 2012-es wimbledoni veresége utáni őszinte, érzelmes reakciója volt. Az emberek elkezdték őt jobban érteni és elfogadni.”

Andy Murray Rio Olympics

Fotó: Getty Images

Aztán amikor néhány héttel később ugyanazon a pályán olimpiai bajnok lett, végképp elnyerte a britek szívét. Arról nem is beszélve, amikor egy évre rá wimbledoni bajnok is lett.

A BBC 1954 óta minden évben megszavaztatja az olvasóit, nézőit hallgatóit arról, hogy ki volt az adott Év sportolója. Murray háromszor is nyerni tudott, 2013-ban, 2015-ben és 2016-ban. Nála többször senki sem kapta meg a díjat, ami sokat elmond arról, mennyire megszerették őt szerte Nagy-Britanniában.

„Nagyot fordult vele a világ. A feleség, Kim nagyon angol. Surreyben élnek, London déli részén. A gyerekeik itt nőnek fel, a csapata is angol. Most már semmiképp sem lehet azt mondani, hogy ellenérzései lennének az angolokkal szemben. Manapság talán azt tisztelik benne leginkább, hogy a sérülései után sem adta fel.”

„Nagyra értékelik továbbá azt az értékrendet, amit képvisel, amennyire nyitott és ahogy reflektál a világ dolgaira. Rengeteg pénzt adományozott például ukrán gyermekek számára. Ahogy a háborúról beszélt egy 2022-es interjúban, tapintható volt az őszintesége, még könnyek is megjelentek a szemében.”

Szántó Petra és Takács Márton kollégánk is többször írt arról, mekkora dolog volt, milyen forradalmi húzás Murray részéről, hogy 2014-ben Amélie Mauresmót nevezte ki edzőjének. A korábbi wimbledoni bajnoknő szerint Andy egy hihetetlen srác, aki mindenre figyel.

Nem csodálkoznánk, ha Andy Murray a föld felett járna két centicel Katie Boulter szavait olvasva

Fotó: AFP

„Rendkívül nyugodt, minden helyzetet alaposan kielemez” – mondta Mauresmo a L’Équipe munkatársának. „Tudatában van az erősségeinek és a gyengéinek is, nagyon tisztán lát a pályán és azon kívül is.”

„Rendkívül jól és egyenesen kommunikál, ami zökkenőmentessé tette a köztünk lévő munkakapcsolatot. Sokat követel mindenkitől. Saját magától és a csapatáról is 100 százalékot vár el, sőt, még annál többet is.”

„Rengeteg gondolta volt, edzőként én jórészt ezekre támaszkodtam. Az volt például az egyik vezérmotívuma, hogy agresszívebbé tegye a teniszét, ebben kérte a segítségem, de nagyon sokat beszéltünk a taktikáról is. Rengeteget beszélgettünk, ez volt az alap.”

Gilles Simon, aki most Daniil Medvedev edzői teamjét erősíti, jól ismeri Murrayt. 19 meccset vívtak egymás ellen, melyek közül a francia csak hármat nyert meg.

„Ő az a srác, aki leginkább elgáncsolta a pályafutásom” – kezdte viccesen Murrayvel kapcsolatos emlékei felidézését Simon. „Ellene vesztettem el az első 1000-es döntőmet, de egy nagyon fontos Davis-kupa-meccset is. Így aztán őt akartam leginkább megverni, úgyhogy alaposan tanulmányoztam a játékát. Nem csak a teniszével bántott, a hozzáállásával is. Egymás idegeire mentünk.”

"Elképesztő versenyző volt, talán még inkább, mint Federer, Nadal és Djokovic. Mindent és annál többet is megtett a győzelemért. Ráadásul az, ha jobban játszottál nála, egyáltalán nem garantálta a győzelmet. Módosította a játékát, és ellened fordította. Egy meccsen legalább háromszor kellett őt megverni.”

„Mindent értett, ami a pályán történt. Tényleg mindent. Ez magyarázza a frusztrációját is, pontosan tudta ugyanis, hogy mit kellene csinálnia, de volt, hogy nem tudta azt végrehajtani. Sok nehéz meccse volt, nem hengerelt úgy, ahogy a másik három nagy, de a meccsek végére szinte mindig megtalálta a megoldást. Bármi mellett is döntött, mindig pontosan tudta, hogy mit csinál.”

Andy Murray és Amélie Mauresmo

Fotó: Imago

„Elképesztő keze van, ezt sokan nem is gondolnák. Ő az egyik legtehetségesebb játékos, akit valaha láttam. Sokan nagy melósként kategorizálják őt be, de itt fontos hangsúlyozni, hogy a tehetséget gyakran összekeverjük a színpompás tenisszel. Bárhonnan képes átemelni úgy, hogy a labda tíz centivel a vonal előtt essen le. Brutáljó keze van.”

És hogy miért jobb bármelyikünknél? Mert az egyenlőség és az igazságosság oldalán áll. Mindig megszólal, amikor meg kell szólalni, és ki kell állni egy ügy vagy egy társadalmi csoport mellett. És mindezek tetejébe még kétszeres wimbledoni és kétszeres olimpiai bajnok is.

És legfőképpen azért, mert jó ember. Nem szerintük az, hanem azok szerint, akik valóban ismerik őt.

Tenisz

Andy Murray: Federer, Nadal és Djokovic mellett szinte jelentéktelennek tűntek az eredményeim

05/12/2025 - 09:25

Tenisz

Agassi egy zseni, Marozsán és Fucsovics keleten kapna új erőre

30/09/2025 - 14:54