Andy Murray az egész karrierje során próbált kitörni Federer, Nadal és Djokovic árnyékából, de a visszavonulása után rájött, hogy rosszul gondolkodott
Publikálva 05/12/2025 - 09:25 GMT+1
Andy Murray a Tennis Podcastnél járt, ahol bő másfél órán át beszélt a visszavonulásáról, az azóta eltelt időszakról, valamint a Novak Djokoviccsal végzett munkájáról. A skót azt is elmondta, hogy aktív játékosként szinte jelentéktelennek érezte magát a Federer, Nadal, Djokovic-érában, ma már azonban egészen mást gondol a pályafutásáról..
Murray v Popyrin - Queen's highlights
Videó forrása: SNTV
A skót manapság sokkal jobban élvezi az interjúkat, mint aktív játékosként, amikor újra és újra ugyanazokra a kérdésekre kellett válaszolnia. Az szinte magától értetődik, hogy a médianyilvánosságot egyáltalán nem hiányolja az életéből, az talán egy fokkal érdekesebb, hogy a tenisz sem hagyott tátongó űrt maga után.
"Nem tudtam, milyen lesz. Nem tudtam, hogy élvezni fogom, vagy hiányzik majd a tenisz, és hogy milyenek lesznek a napjaim. Kicsit ideges voltam, de tudtam, hogy ez a helyes döntés, amit nem bántam meg. Végül nagyszerűen alakult. Szeretek apa lenni, otthon maradni a gyerekekkel, együtt csinálhatunk mindent, ami egy nagyon szerencsés helyzet. Nemrég reggel tíztől kint voltam a lányom hokiversenyén, ami három órán át tartott. Esett az eső, de zseniális volt."
Murray a 2024-es olimpián játszotta le az utolsó tétmeccsét – a sérülése miatt csak párosban vállalta a játékot – de nem töltött sok időt távol a tenisztől, az év végén csatlakozott Novak Djokovic csapatához. A skót elmondta: egyáltalán nem hiányzott neki a tenisz, nem követte a meccseket, az ütőjét is letette, és örült annak, hogy végre kiszakadt az évtizedes rutinból. A szerb hívásának azonban nem tudott ellenállni, túlságosan jó lehetőségnek érezte.
"Mindig is azt gondoltam, hogy egyszer szeretnék edző lenni, mert valószínűleg élvezném. Azt éreztem, hogy ha visszautasítom, később úgy érzem, érdekes lett volna, sokat tanulhattam volna, és talán meg is bánom a döntést. Szerencse, hogy a feleségem beleegyezett, és elengedett."
A háromszoros Grand Slam-bajnok skótot nem érte váratlanul, hogy milyen munkamorállal készült a szerb a 2025-ös szezonra. Az Australian Openen nyújtott játékával kimondottan elégedett volt, a sérülése azonban megakadályozta abban, hogy elérje a kitűzött célokat. Bár az együttműködésük végül nem tartott sokáig – májusban megállapodtak, hogy nem dolgoznak tovább – úgy gondolja, hat hónap alatt is sokat tanult, és megérte belevágni.
"Novak személyisége önmagában is kihívást jelent. A tenisze nagyon megterhelő. Pontosan erre számítottam. Örülök, hogy elvállaltam, fantasztikus tapasztalat volt. Sajnálatos, ami Ausztráliában történt a sérüléssel, de úgy láttam, hogy nevetségesen jól teniszezett azon a tornán. Elképesztő volt, nagyon-nagyon jó, lenyűgöző volt, amit csinált.
A sérülése után nehéz hónapjai voltak, de szerintem ez az egész csapatról elmondható. Nagyon csalódott voltam. Nem sikerült elérni olyan eredményt, amit szerettem volna neki. Arról viszont sokat tanultam, hogy mi is az az edzősködés. Ha egyből a mély vízben találod magad, sokat tanulsz az erősségeidről és a gyengeségeidről, és arról, hogy miben kell fejlődnöd."
Murray teljesen komolyan vette a feladatot, és olyan alapossággal készült, mint ami játékosként is jellemző volt rá. Gondoskodott arról, hogy Djokovic ütői rendben legyenek, pályákat foglalt, edzőpartnereket szerzett, és videókat vágott a szerb ellenfeleiről. Bár Djokovic sosem kérte tőle, hogy ő felügyelje az ütők húrozását, úgy érezte, edzőként kötelessége mindent kézben tartani.
"Fontosnak tartom, hogy egy edző jó energiát hozzon magával. Nem akarsz olyan csapatot, ami egy fontos napon teljesen lapos, de idegességre sincs szüksége a játékosnak egy Grand Slam-elődöntőre készülve. Energiát és magabiztosságot kell sugároznod, hogy a játékos azt érezze, bízol benne. Tisztában vagyok azzal, hogy ez mennyire fontos pszichés szempontból. Amennyiben újra edzői munkát vállalnék, dolgoznék azon, hogy jobb munkát végezzek ezen a téren."
A skót azt is elárulta, hogy az előszezonban dolgoztak olyan ütéskombinációkon és taktikai elemeken, amelyekkel kimondottan a Carlos Alcaraz és Jannik Sinner elleni meccsekre készültek. Murray ezt azért tartotta fontosnak, mert a mérkőzések között limitáltak a lehetőségeik, legfeljebb egy napjuk van összerakni az ideális stratégiát. Onnan már minden a játékoson múlik – Djokovic pedig hibátlanul végrehajtotta, amit a spanyol ellen kitaláltak.
"Elég egyértelműnek gondoltam, hogy mit kell játszania. Viszont más észrevenni a helyes stratégiát, és úgy végrehajtani a pályán, ahogyan azt ő megtette. Véleményem szerint csak nagyon kevesen képesek erre. A világranglista-50. teniszezőnek kitalálhatod a világ legjobb stratégiáját Alcaraz ellen, de valószínűleg így is a spanyol nyeri a meccset."
Novak képes tökéletesen megvalósítani a taktikát, mert ő ennyire jó. Úgy éreztem, hogy jó volt a stratégiánk, és ő is nevetségesen jó meccset játszott. Ezért nyerte meg azt a találkozót.
Murray-t a szerb munkamorálja sem lepte meg, az viszont lenyűgözte, mennyire más módszerekkel készültek. A skót inkább a klasszikus munka híve volt, vagyis monoton edzéseket végzett az edzőteremben, a szerbet viszont minden nap újfajta kihívás elé állította az erőnléti edzője: egyszer úszott, másnap biciklizett, a harmadik napon kosárlabdázott. Murray szerint ezzel a változatossággal is stimulálják a 24-szeres GS-bajnokot.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/01/21/4087792-82893488-2560-1440.png)
Djokovic v Alcaraz - Australian Open highlights
Videó forrása: Eurosport
A közös felkészülésnek voltak viccesebb pillanatai is, mint például, amikor Djokovic arra kérte, menjen el vele kocogni az egyik edzés után.
"Nagyjából 25 éves korom óta nem futottam. A pályán sokat, de amúgy nem volt benne az edzésprogramomban. Én úgy voltam vele, hogy nem mondhatok nemet az első napomon. Azt sem árt figyelembe venni, hogy a visszavonulásom után nem voltam csúcsformában. Edzettem egy keveset, de azért nem vittem túlzásba, amit mondtam is neki. Tök oké, laza futás lesz – válaszolta.
Szóval elmentem, nagyjából ötven percet futottunk a parkban, volt pár emelkedő. Nagyon lassú tempóban mentünk, de öt-hat perc után a bal vádlim elkezdett görcsölni. De nem mondhattam semmit, mert úgy éreztem, megalázó lenne. Be is fejeztem az ötven percet, ami után komoly fájdalmaim voltak. Utána kértem a csapatot, hogy segítsenek, mert negyvenöt percet futottam görcsölő lábbal."
Menet közben úgy éreztem, hogy nem állhatok meg. Nem akartam, hogy azt gondolja, itt van valaki, akivel sokáig versenyeztem, most pedig öt perc edzés után szenved. Összeszorított foggal végigcsináltam, de elég megalázó volt.
Murray nem teniszpótléknak szánta az edzősködést – a versenyzés iránti vágyát és a fejlődésre való elhivatottságát manapság a golfpályán kamatoztatja – és nem is hiányzik neki a profi sport. A karrierjével tökéletesen elégedett, mivel mindent kiadott magából, amit csak tudott, a visszavonulását követően pedig egészen az eredményeit is egészen máshogy értékeli.
"Az egész pályafutásomat Federeréhez, Nadaléhoz vagy Djokovicéhoz hasonlították. Őket kellett volna lenyomnom, és velük kellett volna egy szintre kerülnöm, vagy akár túl is szárnyalni őket. Ha rájuk nézel, és látod, hogy 10, 15, 20 Grand Slemet nyertek, a te eredményeit menet közben szinte jelentéktelennek tűnnek. Miután visszavonultam, egy hét vagy talán 10 nap elteltével már teljesen máshogy tekintettem a karrieremre."
"Aktív játékosként azt érzed, hogy a harmadik és a negyedik hely pocsék. Vagy ötödször jutsz az Australian Open döntőjébe, és pocsék eredménynek érzed. Miután visszavonultam, elmentem megnézni a lányomat egy futóversenyen, ahol hetedik lett, és azt éreztem, hogy hihetetlen volt, micsoda eredmény. Teniszezőként pedig katasztrófaként éltem meg, hogy második helyen végeztem a világ egyik legnagyobb versenyén.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/08/01/4015761-81452868-2560-1440.png)
Így ért véget Andy Murray pályafutása a párizsi olimpián - Videón a búcsúmeccs legjobb pillanatai
Videó forrása: Eurosport
Nem jó így tekinteni erre, mert ezzel a gondolkodásmóddal nehéz megtalálni az örömöt és az élvezetet a sportban. Szerintem sok sportoló szenved ettől. Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hol állok a sorban, tudom, hogy messze vagyok azoktól a srácoktól a teniszpályán elért eredményekben. A karrierem középső részében azonban volt egy időszak, amikor a nagyobb versenyeken, a Slameken, a Masterseken, az olimpiákon, a Davis-kupákon ez a négyes nyert. Büszke vagyok, hogy a részese lehettem."
Bár a karrierjével elégedett, akad néhány dolog, amit ma már másképp csinálna.
"Több szünetet tartanék, jobban kiélvezném a sikereket. Amikor megnyertem az olimpiát (2012-ben, Londonban), másnap Kanadába repültem, hogy játsszak a Mastersen. Borzalmas döntés volt. Az első meccsemen a testem romokban volt, másik borításon játszottunk, és semmi előnyöm nem származott belőle, akkor meg miért nem élveztem ki egy kicsit jobban a legjobb hetet, amit a pályán töltöttem?
Ugyanezt csináltam Riót követően is, még aznap este felszálltunk egy Cincinnatibe tartó repülőre, és játszottam a tornán. Ezeket biztosan másképp csinálnám. Nem volt szükségem arra, hogy elinduljak Cincinnatiben, egyszerűen csak versenyezni akartam. Ez mindig is vonzott, és néha nehezemre esett nemet mondani."
2016-ban elképesztő évet futott a skót, az olimpia előtt Wimbledont is megnyerte, a US Opent követően pedig sorozatban öt versenyen győzött, a világbajnokságon az év végi világelsőséget is bebiztosította. Az elképesztő menetelés ellenére már a viharfellegek is gyűltek Murray körül, a csípője ugyanis egyre rosszabb állapotban volt, ami a hosszabb mérkőzéseken már komoly problémát jelentett.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/07/04/3998080-81137308-2560-1440.jpg)
Tökéletes búcsú egy hőstől: így köszönt el Andy Murray-től Federer, Nadal és Djokovic
Videó forrása: Eurosport
"2015 végére már elég rossz állapotban volt a csípőm, sokat szenvedtem a hosszabb, ötszettes meccseken. A találkozók végére már nagyon küszködtem, különösen az adogatásaimmal. Egyre inkább problémává vált. Ha megnézitek, egészen addig nagyon ritkán kaptam ki 2-1-es előnyről a Grand Slameken, a következő hónapokban pedig többször is megtörtént.
Nem tudtam rendesen adogatni, a csípőm nagyon fájt a hosszabb meccseken, és lehetséges, hogy ha kevesebbet teniszezek, akkor egy kicsivel jobb állapotban lettem volna a US Openen, de nem hinném. Akkor már közel volt a végéhez, és többször kikaptam 2-1-ről, például Nishikoritól (a US Open negyeddöntőjében), del Potrótól (a Davis-kupán) és Stantől (a 2017-es Roland Garroson."
Az volt az a meccs, ahol a csípőm végleg megadta magát.
Nem véletlenül Murray az egyik kritikusa a versenynaptár bővítésének. A skót fenntarthatatlannak tartja az 1000-es tornák meghosszabbítását, a versenynapok emelkedésével ugyanis tovább csökken a felkészülésre fordítható idő, ami a sérülések és a kiégés kockázatát is növeli.
"Ott ültem az ATP Játékostanácsában, amikor szavaztunk a versenyek meghosszabbításáról, és teljes mértékben elleneztem. Az ATP azt gondolta, hogy kevesebb lesz a sérülés, mert több idő jut a meccsek közötti regenerálódásra. Én ellenben úgy voltam vele, hogy a kéthetes versenyekkel csökkenni fog a regenerálódásra fordítható idő.
Nincs semmi, ami arra utalna, hogy többen sérülnek meg, mint korábban. Viszont azt gondolom, hogy a játékosok fáradtabbak, elsősorban mentálisan, mert többet vannak úton, és fáradtabban érzékenyebb vagy a fájdalomra és a kényelmetlenségre. Nem gondolom, hogy a meccsek megterhelőbbek lennének, mint 10-15 évvel ezelőtt voltak. A versenyzéssel töltött idő azonban valódi probléma."
Ez is érdekelhet:
- Andy Murray szerint a Nagy Hármas egy külön kategóriát képviselt, ő csak a plusz fő volt a csapatban
- "Végre rendes edződ van, újra tornákat nyersz" - üzente Murray a 100. címét megszerző Djokovicnak
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés