Akarod egy robotnak kiabálni, hogy hajrá Fradi? Ez lesz a sport új nagy dilemmája

Jómagam Opál Róberttel együtt 2019-ben tartottam erről egy előadást, amely akkor nagy visszhangot keltett. Eltelt öt év, és a VI. Sárközy Tamás Sportjogi Konferencián több előadó is foglalkozott ezzel a témával – és a hallgatóknak, résztvevőknek már a szemük sem rebbent ettől.

A mesterséges intelligencia, a robotika, a biomérnökség (genetika) és az információ-kommunikációs technológia időközben annyira beépült a sportba, hogy lassan már el sem tudjuk azt képzelni nélküle.

A szédítő iramú változásokat követni nem kis feladat. Szerencsére a Testnevelési és Sporttudományi Egyetem szervezésében (a Károli Gáspár Református Egyetem, a Magyar Jogász Egylet és a Magyar Jégkorong Szövetség társszervezésével) és helyszínén megtartott konferencián kiderült, hogy több tudományterület (közgazdaságtan, jog, történelem, sporttudomány, jégkorong) képviselői is képben vannak.

Számomra különösen izgalmas volt a sportjogi előadássorozat, amely a fenti téma mellett foglalkozott például a sportban megjelenő versenyjoggal, a mesterséges intelligencia hatásaival és szabályozásával, a Sporttörvény változásaival, a sportolói baleseteknél megjelenő sérelemdíjjal, a játékvezetés politikai gazdaságtanával (nem, nem befolyásolhatók a focibírók, de…) arról, hogy a politikai korrektség milyen hatással van a sport hagyományos értékeire (támadja (?)) és az egyik legújabb őrülettel, az Enhanced Gamesszel, amelyről elég annyit tudni, hogy állítólagos orvosi ellenőrzés mellett lehetővé teszi a doppingolást - egyszóval, aki ott volt, képet kaphatott arról, hogy hol tart most a sport világa.

A konferencia jelentőségét mutatja, hogy 150 fő vett részt rajta - ezt a számot sokan megirigyelhetnék. A siker egyértelmű és az előadók mellett elismerés illeti a TF Sportjogi Tanszékét is – a program alighanem Sárközy professzor tetszését is elnyerte volna.

Apropó, Sárközy Tamás. A sport ma már olyan bonyolult, hogy csak kevesen képesek több területhez is érteni és szakértőként azokra hatást gyakorolni – de ő ezen kevesek közé tartozott.

Nemcsak a jog különböző szakterületein alkotott maradandót, tanárként és sportvezetőként is a magyar sportkultúra kiemelkedő alakja volt. A vele kapcsolatos történeteknek se szeri, se száma, én most csak egyet idéznék fel, amit még hallgató koromban hallottam tőle az egyik óráján.

Hajdanában, danában, amikor az egyik FTC férfi sakkozó játszott a magyar bajnoki címért, az akkor még ifjú sportkedvelő Sárközy a barátaival az utcán hangosan és a teremben is jól hallhatóan szurkolt: „Hajrá Fradi!”, és ez a váratlan közjáték annyira megzavarta az ellenfelet, hogy az aranyérem a fradista sakkozóé lett.

Ma már persze ő is csak jót mosolyogna ezen a fiatalkori csínytevésen, de hogy visszakanyarodjunk a bevezetőben említett témához, biztos, hogy nagy figyelemmel követte volna például a robotsporttal kapcsolatos fejleményeket.

Idézet a Dr. Fejes Péter által a konferenciára írt anyagból: „ A sport világában pedig már vannak robotsportolók: TaekwonV (75 cm magas) alpesi síelő, Jennifer (közel 50 cm magas) jégkorongozó, ELDRIC (embernagyságú) golfozó, Toyota Cue 3 (208 cm magas) kosárlabdázó (amely 62,5 % pontossággal dobálja 7,24 m-ről a hárompontosokat – összehasonlításul Michel Jordan karrier átlaga 32,7 %), Forpheus (ötödik generációs) asztaliteniszező (öt kamerával ellátva), Sumobot szumós, BotBoxer interaktív bokszedzőpartner, de vannak egymással bokszoló, magyar fejlesztésű (40-50 cm magas) robotok is, amelyeket internetes összeköttetéssel a világ bármely más-más helyéről vezérelhetnek a mérkőző felek, robot(teve)zsokék és természetesen robotsakkozók is; robotversenyek: Roborace (robotpilóták közötti autóverseny), HuroCup (robot-tízpróba), RoboCup (robot-labdarúgó világbajnokság), RoboGames (robotolimpia); robotedzők; robotjátékvezetők; „robotdopping” (meg nem engedett tuning); „robot(ra)sportfogadás” (virtuális sportfogadás); robot(sport)újságírók; és minden bizonnyal lesznek robotnézők is.

No, de ne fessük az ördögöt a falra.

Egyelőre az is elég, ha tudunk ezekről a  dolgokról, bár, ha a saját szakmánkat, a sportújságírást, sportkommentálást nézzük, elég ijesztő, hogy a mesterséges intelligencia helyettünk ír cikkeket, vagy hogy egy idei nyári kísérletről szóljak: a limai U20-as atlétikai vb-n kipróbálták és működtették azt a mesterségesintelligencia-programot, amely a francia nyelvű kommentátorok közvetítését azonnal portugálra fordította - az indoklás szerint azért, hogy a sportkedvelőknek még nagyobb élményt adjanak a saját anyanyelvükön.

Ahelyett, hogy kiküldtek volna portugál vagy brazil kollégákat is a helyszínre. Úgy látszik, a mesterséges intelligencia olcsóbb, mint a kommentátor… bele sem merek ebbe gondolni. Ha már bennünket, hivatásos sportrajongókat is megpróbálnak mesterséges intelligenciával helyettesíteni – és valamennyire ez sikerülni is fog, biztosak lehetünk benne -, akkor egy nagyon fontos emberi dimenzió szép lassan kikophat a sportból.

A kommentátor, a sportoló, a csapat és a néző egysége.

És innen már tényleg csak egy lépés, hogy a kedves néző és akár mi magunk is robotsportolóknak, önvezető autóknak stb. szurkoljunk, de hogy ez jó-e, afelől vannak kétségeim. 

Mit tegyünk hát? Jöhetnek az ötletek.

Egy nekem is van. Kérem a jogalkotókat, hogy védjenek bennünket embereket és úgy szabályozzák a robotsportot, a mesterséges intelligenciát és minden egyebet, hogy az emberiség egyik legszebb játékát, a sportot, ne írja felül a technológiai vállalatok anyagi érdeke.

Lehet, hogy maradi vagyok, de nem szeretném egy robotnak sem azt kiabálni, hogy "Hajrá Fradi!" - vagy kinek mi tetszik.

Ha a sportjogi konferencia csak erre felhívta a figyelmet – és mivel ott voltam, tudom, hogy ennél többről is volt szó – már megérte megrendezni.

Várom a folytatást.

Mert érdekel, hogy sport, quo vadis?

Írta: Várhegyi Ferenc