Remek döntést hoztak a Nemzet Sportolói: Monspart Sarolta lehet az új tag

Ma Balczó András, Hammerl László, Ivánkay Mária, Kamuti Jenő, Kárpáti György, Keleti Ágnes, Magyar Zoltán, Portisch Lajos, Rejtő Ildikó, Schmitt Pál és Varga János döntöttek arról, hogy ki kerüljön a nemrégiben elhunyt Székely Éva helyére, ki legyen a továbbiakban velük együtt a Nemzet Sportolója.

Talán a fenti névsor is mutatja, hogy azért nem mindig sikerült a választás tökéletesen, akadtak olyan hatalmas sportolói ennek az országnak, akik sohasem kerültek be ebbe a meglehetősen elit klubba, és akadtak olyanok is, akikről a mai napig nem érti senki, hogyan kerültek oda.

A Nemzet Sportolója kitüntetést a 2004. évi I. törvény (ismertebb nevén Sporttörvény) hozta létre. A díjat azok a hatvan éven felüli, kimagasló eredményeket elért magyar sportolók kaphatják, akik aktív sportpályafutásuk befejezése után is meghatározó szerepet játszanak a sportéletben. A Nemzet Sportolója cím egyéni vagy csapatsportágban nyújtott teljesítményért egyaránt odaítélhető.

Ezzel szemben Monspart Sarolta úgy lesz a Nemzet Sportolója, hogy még csak olimpián sem járt sohasem. Egy olyan országban, ahol nemhogy olimpiai éremben, hanem olimpiai aranyéremben mérnek szinte mindent, ami sporttal kapcsolatos.

Monspart Sarolta úgy lesz a Nemzet Sportolója, hogy egy olyan sportágban szerzett világbajnoki címet, melyről az ország java része azt sem tudja, micsoda. Tízpontos kérdés lenne szinte minden sporttörténeti vetélkedőn, hogy nevezzük meg a tájfutás másik magyar világbajnokát. (Oláh Katalin az egyébként – 1991, Marianske Lazné és 1995, Detmold), de pontot kaphatna az is, aki el tudja mondani, hogy mit is csinál egy tájfutó pontosan.

És nem azért, mert egy ország izgult az életéért akkor, amikor egy kullancscsípés okozta betegséggel az enkefalitisszel küzdött, és még csak nem is azért, mert egyike volt az első nőknek, akik lefutották a maratont, sőt az első európai nő volt, aki mindezt három órán belül tette. Monspart Sarolta nem ezekért tökéletes választás.

Már akkor mozgásra biztatott mindenkit, amikor sokan tömegsportról még csak nem is hallottak, ott volt már az első Futapest versenyen valamikor a nyolcvanas évek elején, és azóta sem rendeztek talán egyetlen tömegfutóversenyt se az országban úgy, hogy ő ne lett volna ott az út szélén valahol és ne biztatott volna mindenkit - de tényleg mindenkit - az elsőtől az utolsóig, hatalmas lendülettel.

Könyveket írt - első kötete a Miltényi Mártával közösen 1990-ben (!) írt AFutás csodálatos világa, a mai napig kötelező olvasmány mindenkinek, aki ilyesmire adja a fejét -, gyakorlatilag az egész életét arra tette fel, hogy a futást, a mozgást, az egészséges életmódot népszerűsítse. Saját ismertségét, elismertségét soha nem arra használta, hogy önmagának helyezze előtérbe, hanem arra, hogy azt az ügyet, ami számára igazán fontos, ami talán mindennél fontosabb, a lehető legjobban szolgálja.

A sportoló magyarok számát ma össze sem lehet hasonlítani a nyolcvanas években sportoló magyarok számával, a tömegsport életünk része lett, hogy mást ne mondjunk, egy karanténtörvénybe bele kell írni, hogy ki lehet menni futni, mozogni, túrázni.

Ez Monspart Sarolta életműve. Sokkal több egy világbajnoki címnél, sőt sokkal több még egy olimpiai aranyéremnél is.