A vagány mellett, kérjük, vigyázzanak! - Régi csibészek Farkastól Cantonán át Ibrahimovicig

11 külföldi és 11 magyar labdarúgó portréját olvashatjuk a kötetben, ahogy az előszót jegyző Murányi András megfogalmazta: "tűpontos képet kapunk a 'csibészek' életét, szakmai előmenetelét meghatározó eseményekről; a korról, amelyben éltek és alkottak, az emberekről, akik segítették vagy hátráltatták őket... Hol együtt nevetünk az alannyal, hol sírunk vele, hol pedig azon csodálkozunk, hogy mennyi mindent nem tudunk ezekről a korántsem átlagos, a feszültséget, a tréfát, a gaget, na meg, persze a tragédiát bevonzó zsenikről."

Lakat T. Károly és Dénes Tamás is rengeteg könyvet írt és szerkesztett már, előbbitől az Apám regénye lenyűgöző olvasmány minden idők egyik legnagyobb magyar edzőjéről, az olimpia válogatott szövetségi kapitányaként két arany- és egy ezüstérmet nyerő Lakat Károlyról. Ahogy a Varga Zoltánról szóló Requiem a nagy 8-asért – a fradisták vargazolija c. kötetét is szerettük. Dénes Tamást pedig megemlítettük a Johan Cruyff önéletrajzáról írt cikkünkben, miszerint "az InfoRádió sportújságírója az agyában több gigabájtnyi adatot és focimeccsek ezreit tárol".

A mű első felében a külföldi sztárok (Eduard Streltsov, Mané Garrincha, George Best, Paul Breitner, Diego Maradona, Romário, René Higuita, Paul Gascoigne, Eric Cantona, Mario Balotelli, Zlatan Ibrahimovic) szerepelnek, az utolsó kettő, Balotelli és Ibrahimovic jelenti a kakukktojást, mert ők ketten még bőven aktívak, rájuk inkább az alcím, a nagy vagányok, nagy futballisták vonatkozik, bár Balotelli esetében nem egészen, ő inkább csak vagány. Azok a legjobb történetek, melyekben személyes élményeiket osztják meg velünk a sokat látott szerzők. 

A zseniális képességekkel megáldott, de idegileg teljesen labilis, az alkoholizmusba menekülő Paul Gascoigne-t  ("akinek szülei Paul McCartney és John Lennon tiszteletére választották" a John Paul nevet) például élőben látták a nagyszerű 1996-os Európa-bajnokságon, pont azon az angol-skót mérkőzésen, melyen Gascoigne egy elképesztő esernyőcsel után rúgott varázslatos gólt. Sőt, a két újságíró még 1990-ben, egy angol-magyar meccs után találkozott is a Wembley-ben a Spurs klasszisával, "reakcióként kinyújtotta a nyelvét, két kezével szamárfület mutatott, aztán kezének mutató és középső ujját jellegzetesen begörbítve tett egy olyan mozdulatot, mint aki meg akarja csavarni a szemben álló orrát." Azok már nem azok az idők voltak, amikor Gascoigne a Newcastle-nél kezdetben heti 120 fontot keresett. 

Olvashatunk a valaha volt legjobb orosz játékosnak tartott, a Gulágot is megjárt Streltsovról, akitől Mészöly Kálmán egyszer megkérdezte, mitől olyan izmos, a csatár így válaszolt: "Ha te ott lettél volna öt éven keresztül, ahol én, te is ilyen erős lennél". Közel nyolc évet hagyott ki emiatt, de ilyen megpróbáltatások után is bajnok lett a Torpedóval. 

A futball, ital, nők hármast kedvelők táborát erősítette a brazil Garrincha, akinek egyik lába hat és fél centivel rövidebb volt, mint a másik. Éppen az 1966-os magyar-brazil vb-meccsen volt utoljára válogatott. Ebbe a sorba tartozik az aranylabdás, életvitele miatt májátültetésen is átesett George Best is, aki gúnyos humorral rendelkezett. "'1969-ben felhagytam a piálással és a csajozással. Az volt életem legrosszabb húsz perce..." Gascoigne-ról: "Egyszer azt mondtam, Gazza hétén kisebb szám van, mint amennyi az IQ-ja. Erre megkérdezte: De mi az az IQ?" David Beckhamről: "Nem tud rúgni a bal lábával, nem tud fejelni, képtelen szerelni, s alig néhány gólt szerez, amúgy tényleg rendben van." Arról, hogy miért nem ment el soha a Névtelen Alkoholisták közé: "Elmehettem volna, de azt hiszem, nehéz lett volna névtelennek maradnom."

Romáriót ki nem állhatták a PSV-nél a csapattársai, szinte minden edzőjével összeveszett, Johan Cruyffal és Luiz Feliper Scolarival is. De óriási tehetség volt, még 35 évesen is gólkirály lett a brazil Serie A-ban. Most meg parlamenti képviselő. A kolumbiai René Higuita az egyetlen kapus a könyvben a külföldiek közül, védett a Fáy utcai Vasas-pályán is válogatott meccsen a '90-es vébé előtt. Jól védte és rúgta is a büntetőket, hét hónapot ült börtönben.

Romário és Higuita mellett Eric Cantonát is láttuk futballozni, zseni volt. Minden idők egyik legjobb reklámszövege volt "a Nike éppen a torna (a '96-os Eb - a szerk.) idejére időzített kampánya, amelynek plakátjain öles betűk hirdették: 66 was a great year for english football. (1966 nagy év volt az angol futball számára.) De aztán Cantona fényképe és a következő mondat (Eric was born, Megszületett Eric) helyretett mindent."

A napokban véget ért labdarúgó-világbajnokság levezetéseként kiváló választás lehet ez a néha, itt-ott kissé túlírt könyv, amelyből több eddig már ismert részlet mellett sok újdonsághoz jutunk, ez főleg a magyar focistákról szóló második részre igaz, ott több bennfentes információt is megtudhatunk a 11 klasszisról, akik ráadásul nem mind tartoznak a mainstream-hez (Schlosser Imre, Cseh II László, Nagymarosi Mihály, Kotász Antal, Kisuczky Róbert, Mészöly Kálmán, Farkas János, Kocsis Lajos, Becsei József, Mészáros Ferenc, Törőcsik András). 

Személyes sztorikat kapunk Kotász Antalról, aki Albert Flórián szerint a legjobb futballista volt, akivel együtt volt a pályán. Megismerhetjük a tragikus sorsú Kisuczky Róbert történetét, Mészöly Kálmánt és a róla készült elhíresült filmet inkább védi a könyv, de nem hallgatja el - igaz, csak utalással - a bundabotrányát és egyéb balhéit. Talán ő az első és utolsó, akit nem játékoskori, hanem edzői időszaka alá tartozó történeken keresztül mutat be a könyv. "Miközben futballistaként szinte csak és kizárólag felsőfokban lehet róla írni, beszélni, a pályán kívül mindig csak a bajt hozta a saját fejére" - ezt már Farkas Jánosról írják, aki "szinte semmiben sem érezte a mértéket".

A Kocsis Lajosról szóló fejezet talán a legjobban megírt, legérzelmesebb, egyben legszomorúbb. Egy zseniről, aki "szenvedélyes totózó és lottózó volt", és akit az Internazionale az edzőjével, Lakat Károllyal együtt szerződtetett volna. Kutas István MLSZ-elnök vágta el a karrierjét, amiután a Lehel piacon vállalt rakodói munkát, 53 évesen halt meg. A Becsei Józsefről írt rész végén szerepel a kötet egyik kulcsmondata, amely a legtöbb szereplőről elmondható: "Csak nagyon sajnálom, hogy a személyében is egy olyan futballistát veszített el a magyar labdarúgás, akiért sok ország a teljes válogatottját odaadta volna". Ehhez hasonló tételmondat a Mészáros Ferenc kapcsán megfogalmazott szöveg: "Azt azonban tudtam, hogy abból a könyvből, amely a világ és Magyarország egyszerre legtehetségesebb és legvagányabb, talentumukat két kézzel szanaszét szóró, ám mégis abszolút szerethető, felelőtlen, de mégis kedves, a szurkolók által körberajongott, viszont hihetetlen népszerűségükkel mit kezdeni nem nagyon tudó futballistáit veszi lajstromba, egy valaki nem maradhat ki."

Nos, róluk szól a Régi csibészek. Ahogy az Omega énekelte ugyanezt a címet viselő dalában: "Közel volt egy grund, mindig ott voltunk". Na, ők tényleg.