10 szuper sportos könyv a karanténra, amelyekkel elviselhetőbb a bezártság

Arról mindig is vita lesz, ki a valaha volt legjobb labdarúgó - mintha össze lehetne hasonlítani különböző korszakok klasszisait -, de hogy ki határozta meg két klub, az Ajax és a Barcelona és egy nemzet, a holland foci DNS-ét leginkább az elmúlt 40 évben - ahogy a vb-t és Eb-t nyerő spanyol szupercsapat stílusa sem alakulhatott volna ki nélküle -, az már kevésbé lehet kérdéses. 

A Totális foci című könyv Johan Cruyff életének, 68 évének összefoglalása az ő szemszögéből, a saját szavaival. Betekintést kapunk nehéz gyermekéveibe, édesapja korai haláláról és Johan számokhoz fűződő szenvedélyes viszonyáról is megtudhatunk részleteket, hogy kik voltak azok a meghatározó személyek, akik a korai éveitől kezdve végigkísérték életét. Kiderül, szerinte mi volt a korszakalkotó, '71 és '73 között zsinórban három BEK-et nyerő Ajax titka, Hangsúlyos és rendkívül érdekes részt kap a könyvben Cruyff Amerikában töltött időszaka, és kiderül az is, hogy bár Cruyff nagyon szerette volna leigazolni a Barcához '95-ben Zinedine Zidane-t, a vezetőség tagjai "nem láttak benne fantáziát, és nem tettek erőfeszítéseket a megszerzése érdekében."

Andrés Iniestáról, a Zinedine Zidane utáni éra egyik, ha nem a legjobb középpályásáról olyan önéletrajzi könyv született, amilyen ő maga. Szerény, visszafogott és a legmagasabb minőségű. Nem E/1. személyben íródott, hanem Marvos López és Ramon Besa közreműködésével E/3. személyben olvashatjuk ennek a kivételes játékosnak és embernek a történetét a La Masiától a Barcelona és a spanyol válogatott sikerein át majdnem napjainkig, személyes sztorikkal gazdagon. Amiben nagyon elüt a többi, ilyen típusú könyvektől, ahogy Iniesta alig szólal meg benne, inkább játékostársai, edzői, barátai, csodálói mesélnek róla csodálatos történeteket. Az emberről, akit korábban már a Real Madrid, az Atlético Madrid és az Espanyol stadionjában is fogadott standing ovation, és akit a Juventus tábora is vastapssal díjazott lecserélésekor.

Mindannyian emlékezhetünk, hogy 2010-ben ő döntötte el a spanyol-holland világbajnoki döntőt. A gólöröme közben levette a mezét, ami alatt, a pólóján a következő felirat állt: “Dani Jarque, mindig itt leszel velünk”.  Jarque Iniesta közeli barátja, az Espanyol csapatkapitánya volt, 2009. augusztusában, 26 éves korában szívroham okozta a halálát a barcelonai csapat edzőtáborában. Ebben a nagyszerű könyvben több részletet is megtudhatunk erről a szívet melengető gesztusról.

A mindössze 32 éves angol focirajongó, Dominic Bliss másfél éven át utazgatott Egri-Erbstein Ernő életének fontos állomáshelyei között, beszélt magyar és olasz futballtörténészekkel, levéltárakban kutakodott, és többször is találkozott a két Erbstein-lánnyal, Susanával és Mártával. Nincs kötődése se Magyarországhoz, se a Torinóhoz, mégis elvégezte azt a munkát, amit illett volna egy magyar szerzőnek elvégeznie. Egri-Erbstein Ernő ugyanis talán a valaha volt legnagyobb magyar futballedző – erre egy angol ír róla könyvet. A dolgozat sokáig nem több egy egyszerű életrajznál, ám amikor 1939-ben kiutasítják az Egri-Erbstein családot Olaszországból, egy szempillantás alatt olyan háborús regénnyé változik, hogy a fotelbe szögezi az embert. 

A könyv alcíme igencsak találó, hiszen Egri-Erbstein Ernő nevével ritkán találkozik az ember. Úgy látszik, az Aranycsapat mítosza nemcsak a jelenre telepszik rá, de a Puskásékat megelőző legendákat is elhomályosítja. De talán más oka is van, hogy így alakult. Egri-Erbstein Ernő története a sors groteszk, morbid tréfája: hol egészen elképesztő mázlival, hol jóakarói halált megvető bátorságának köszönhetően, máskor saját leleményességével olyan helyzeteket úszott meg, amik már önmagukban kitennének egy regényt, hogy aztán négy évvel a háború vége után egy repülőgép-szerencsétlenségben haljon meg. A kötet központjában természetesen maga a legendás edző, a Grande Torino atyja, Egri-Erbstein Ernő kalandos élettörténete áll.

Rendkívül szórakoztató módon kapjuk meg Jamie Vardy meseszerű pályafutásának bemutatását. Vardy a foci mellett egykor egy gyárban dolgozott, alacsonyabb osztályban szerepelt, 25 esztendősen lett csak profi futballista, vezére volt a Leicester City 2016-os hihetetlen bajnoki címének és bekerült az angol válogatottba is, amelyben már Európa-bajnokságon és világbajnokságon is pályára lépett. Már az előszó beszippant, sokszor volt olyan érzésünk, mintha egy Guy Ritchie -filmbe csöppentünk volna. 

A Leicestert óriási meglepetésre bajnoki címig kormányzó menedzser, Claudio Ranieri nagyon szép szavakat kap Vardytól, ahogy az azóta a labdaszerző középpályások egyik legjobbjává váló N'Golo Kanté is. Legkeményebb ellenfelének az MU védőjét, Chris Smallingot nevezte meg. Első kézből tudhatjuk meg, hogyan lett bajnok a Leicester 2016-ban, Vardy úgy foglalta össze a lényeget, hogy a jó csapatszellem és az önbizalom volt a sikerük kulcsa. "Egyszerűen csak kimentünk a pályára, élveztük a játékot, és hogy úgy mondjam, magasról tettünk rá, ki is éppen az ellenfél."

Joey Barton az elmúlt 20 év labdarúgásának egyre kevesebb számú egyéniségeinek egyike, aki profi karrierje alatt főleg botrányos viselkedésével, verekedéseivel, börtönbüntetésével hívta fel magára a figyelmet. A Cser Kiadó jóvoltából magyarul Semmi duma címmel még 2018 elején megjelentetett nagyszerű önéletrajzi kötete alapján viszont egy sokkal árnyaltabb képet kapunk róla. 

Nem tipikus felnövéstörténet Joey Bartoné, aki elképesztően plasztikusan, szenzációs mondatokkal, popkulturális utalások özönével meséli el E/1. személyben - Michael Calvin sportújságíró segítségével - saját életét, kendőzetlen őszinteséggel és nyíltsággal, magával ragadó lendülettel, már-már szépirodalmi igénnyel. Az egész könyv olyan, mint egy jobb Guy Ritchie-film. Záporoznak az emlékezetes mondatok és a sarkos megfogalmazások a kitűnő fordításnak is köszönhetően, tele van akcióval, bunyókkal és humorral, egy kőkemény élet minden előnyével és hátrányával. Briliáns olvasmány a Semmi duma, ha Barton nem is volt kiemelkedően jó focista, önéletrajzi könyve a műfaj legjobbjainak egyike, méltán van kitüntetett helye a polcon Zlatan Ibrahimovic, Andrés Iniesta és Andrea Pirlo kötetei között. 

Numero 1  címmel jelent meg Gianluigi Buffon  önéletrajza, melyet a Jaffa Kiadónak köszönhetően magyarul is forgathatunk. A labdarúgás történetének talán legjobb kapusáról szóló kötet annak ellenére tartalmas mű, hogy mindössze 200 oldalon keresztül olvashatjuk a Roberto Perronéval közösen írt történeteket. Valamennyi edzőjéről, szövetségi kapitányáról igen jó véleménnyel van, a könyve alapján senki nem fog megsértődni rá, az egyszer biztos. A Parma mesterei, Scala, Ancelotti, Alberto Malesani, Arrigo Sacchi, Renzo Ulivieri is jó minősítést kap tőle, Lippivel való jó kapcsolatát is kiemeli, Didier Deschamps-ról is csak jót tud mondani, Claudio Ranierivel sem volt soha problémája. Nagyon bízott Antonio Contéban, tetszett neki, amit edzőként csinált a Juventusnál. 

2008-ban ér véget a könyv kéziratának első része, egy függeléket találunk még a 2013-ig történt eseményekről. A számára 45 percig tartó 2010-es vébé, a porckorongsérv miatti operációja és a visszatérése leírása, a 2012-es Eb szerepel itt. A kötet listákkal zárul, amelyek Buffon választásait tükrözik. Hősünk legnagyobb védéseit, legszebb kapott góljait, legfélelmetesebb ellenfeleit, kedvenc kapusait, legkedvesebb szurkolótáborait, a legforróbb hangulatú stadionokat, kedvenc sportolóit, és azon klubok lajstromát találjuk itt, amelyekben szívesen szerepelt volna.

Csepelyi Adrienn Belemenése "egyszerre futballkönyv és látlelet a szenvedélyről" -  ahogy az Európa Könyvkiadó fogalmaz. "Így jöttem"-könyv, felnövéstörténet és road movie egyben, amelyben a szerző elmeséli, hogy lett belőle 12 éves korában, az ukrán és a román határ menti kis faluban, Penyigén felnőve elhivatott futballszurkoló, és hogy alakult fociláza az azóta eltelt két évtizedben.

Az egész könyv nagyon filmszerű, jelenetekbe, epizódokba sűrített kalandregény, melyben különböző falvakban, városokban, stadionokban megesett sztorikat kapunk. Mintha ott lennénk mi is a szerzővel együtt Tarpán, Budapesten, Debrecenben, Gyirmóton, Krakkóban, Wrocławban, Eindhovenben, Marseille-ben, Londonban, Stoke-on-Trent-ben, Liverpoolban, Sheffieldben. Manchesterben, Ashbourne-ben, Stockholmban, Solnában, Zágrábban, Frankfurtban, Berlinben, Abu-Dzabiban, Dunaszerdahelyen, Szkopjéban, vagy éppen a fővárosból Nyíregyházára tartó éjjeli postavonaton. Minden szinten szinte minden van: mennyei megyei, U17-es Eb, válogatott meccsek, Premier League, Bundesliga 1., 2., Európai Szuperkupa, Eb, BL, UEFA-kupa. Az eddig említett világsztárok listája kiegészül Puskás Ferenccel, Grosics Gyulával, Törőcsik Andrással és a Budapesten született, német válogatott Marozsán Dzseniferrel, aki 26 éves korára mindent megnyert, amit ebben a sportágban lehet

Ennek a könyvnek az író és egyben elbeszélő, Csepelyi Adrienn a főszereplője. Meg az angol, a magyar labdarúgó-válogatott, és a Liverpool. És mi, akik magunkra ismerünk történeteiben. Mi, akik benne vagyunk ebben a világban. (Az ajánlásként olvasható "nektek, akik benne vagytok" -nak megfelelően.)

A közel 300 oldalas szöveg Peter Sagan zsinórban szerzett három világbajnoki győzelmére koncentrál, annak előzményeit, magát a richmondi, a dohai és a bergeni versenyt mutatja be elképesztően plasztikus, izgalmas és élményszerű módszerrel. Megismerhetjük a szlovák eddigi bringás csapatait, csapatfőnökeit, közvetlen társait, az úgynevezett Peter-csapat  tagjait, akik a hozzá legközelebb álló ügynökéből, menedzseréből, Juraj nevű testvéréből - aki szintén kiváló kerékpáros - és másokból áll. Vagyis tulajdonképpen egy családregényt kapunk szűkebb és tágabb értelemben is, amely betekintést nyújt egy széles körben kedvelt sportág kihívásaiba, és egy világhírű sportoló mindennapjaiba, örömeibe, gondjaiba, sikereibe és kudarcaiba. 

„Talán inkább veszítek el egy fantasztikus versenyt, minthogy megnyerjek egy unalmasat!”  - szól Sagan ars poeticája, és gyakorlatilag ennek szellemében hullámvasutazunk a könyv lapjain. „Nem abban tévednek, hogy van narratíva, hanem abban, hogy csak egy van, méghozzá az enyém. Mind a 100 srácnak megvan a saját története, és mindegyik különbözik a többiekétől. Én csak az enyémet tudom elmondani.”  - így hangzik Az én világom  egyik bekezdése, mely Sagan látásmódjára is egy kiváló példa. Megtudhatjuk, miért szereti annyira Szlovákiát, hogy mennyi előnye van Monte-Carlóban élni: „A Monaco-hatás. Kis hal vagyok, ha a szomszédban él Lewis Hamilton és Ringo Starr.”  Megmagyarázza, hogyan váltott „újfajta, tökmindegy üzemmódra” , mindezt humorral és kendőzetlen őszinteséggel, lazán. Beszél a tetoválásairól, bulikról, egyedi esküvőjéről, feleségéről - akiről tavaly nyáron, a Tour de France-on jelentette be, hogy elválnak -, kisfiáról,  arról, hogy imádja a tűzoltó készülékeket.

A kortárs magyar irodalom hemzseg a futballhoz kötődő, és a sportágat a műveikben gyakran szerepeltető íróktól. Csillag Péter:  Ady stoplisban  című remek kötete viszont nem az ő, hanem 25 klasszikus magyar író focimániáit tartalmazza. A tavaly nyáron a Jaffa Könyvkiadó  gondozásában megjelent mű a szerző Nemzeti Sport ban megjelent cikksorozatának átdolgozott, bővített kiadása. Kultúra és sport nagyszerű találkozásának lesz szemtanúja, aki elolvassa ezt a szép könyve. 

Az NS újságírója rendkívül alapos, irodalomtörténészi rangú és értékű kutatómunkát végzett, az eredmény pedig tartalmas, olvasmányos, és fontos információkban gazdag lett. Megismerhetjük Ady Endre, Csáth Gáza, Krúdy Gyula, Móra Ferenc, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, József Attila, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Rejtő Jenő, Radnóti Miklós, Szabó Dezső, Kőhalmy József, Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, Szabó Lőrinc, Németh László, Kormos István, Örkény István, Zelk Zoltán, Pilinszky János, Márai Sándor, Ottlik Géza, Karinthy Ferenc és Mándy Iván benyomásait, utalásait, véleményeit, kötődéseit, verseit, novelláit, regényeit a futballról. 

"Elképesztő szenvedély, humor és önirónia árad a történetekből. Az 50 focisztori 30-asoknak  kitűnő ajándék minden fociszeretőnek. "Megígérte anyu is, hogy megkapod" -   ahogy a Kispál és a Borz  énekli a Húsrágó, hídverőben , ha már '90-es évek. "Sokkal jobb hely lenne a világ, ha mindenki a 90-es évek focijával foglalkozna!" -   szól a Jó estét! Jó szurkolást Facebook-oldalának  mottója. A három szerző már sokat tett ezért. Várjuk a folytatást!" - írtuk 2018 decemberének elején az első, 50 focisztori 30-asoknak  című könyvről szóló cikkünkben. 

12 hónap elteltével megkaptuk és van olyan jó, mint a Vissza a jövőbe  után a Vissza jövőbe 2 . Itt is gyakorlatilag egy tömbnyi listát kapunk a válogatott B-csapatoktól kezdve a nagy kiscsapatokon (Valencia, Leeds, Deportivo, Arsenal) és egycsapatos legendákon (Francesco Totti) át az olyan fantáziacsapatokig, mint a börtönválogatott és a séróválogatott. Találkozhatunk majdnem legendákkal (Váczi Zoltán, Sebastian Deisler, Freddy Adu), korunk Széchenyijeivel, vagyis azokkal a hídembereknek számító játékosokkal, akik több korszakot is összekötnek, például Paolo Maldini, Gianluigi Buffon, Hernan Crespo, Cristiano Ronaldo vagy Ryan Giggs. 

A kötet egyik legerősebb fejezete a Nagy kiscsapatok, olyan klubokkal, mint egy generáció kedvence, a Valencia. Vagy ott van a 2000-es évek elejéről a pazar Leeds, melyet élvezet volt nézni, olyan szép focit játszottak Harry Kewellék. Végigfutott rajtunk a libabőr a 2001-es olasz bajnok AS Roma felidézésével. Csillagos ötöst érdemel A gigászok mögött  fejezet, ahol a legjobb férfi mellékszereplők között a középpálya motorjai kapnak helyet Tacchinardi, Makélélé, Cambiasso, Parlour, Frings és Jeremies személyében, vagy az olyan elfelejtett gólvágókról szóló rész, ahol Les Ferdinand, Pierre van Hooijdonk és Ulf Kirsten szerepel. Dwight Yorke-ról, Alexander Hlebről, George Weahról, Goran Pandevről olvashatunk a kis országok nagy emberei alfejezetben.