Mit adhat a Shoot Out megnyerése egy középszintű játékosnak?

Jimmy White és Reanne Evans a részvétel mellett szakértőként is szerepeltek (vagy fordítva) a Shoot Outon. A sokak által bohóckodásnak tartott verseny óriási előnye, hogy ranglistapontokat lehet vele szerezni, nem is keveset, ha valaki messzire jut. A győztes 50.000 pontot és ugyanennyi angol fontot tett zsebre, ami mindenképp motiváló hatású, elsősorban persze a mezőny második és harmadik harmadában tartózkodó játékosok számára.

Így hát nem csoda, hogy egy abszolút középmezőnyös játékos, Chris Wakelin nyerte meg a versenyt. Akinek valóban sokat jelent ez a siker, hiszen a hivatalos (kétéves) ranglistán a 47. helyről a 33. pozícióba lépett előre. És ami ennél is fontosabb, az egyéves ranglistán a 91. helyről a 14. pozícióba ugrott, ami azt jelenti, hogy jó eséllyel ott lehet a Players Championshipen, amit a szezon 16 legjobb játékosának rendeznek. Bár ez még nem biztos, mert a German Masters és a Welsh Open során még megelőzhetik őt hárman, de persze Wakelin is gyűjthet még pontokat. Az utóbbi három Players Championshipen egyébként ott volt a Shoot Out bajnoka, de mérkőzést egyikük sem nyert...

Szintén fontos Wakelin számára, hogy kvalifikált a jövő szezonbeli Bajnokok Bajnokára, hiszen ott minden tornagyőztes helyet kap. Más kérdés, hogy a Shoot Out győztesei összesen két meccset nyertek a Bajnokok Bajnoka történetében. Viszont ott még kikapni is érdemes, mert per pillanat 12.500 fontot ér az első körös búcsú is. Magyarán a Shoot Out megnyeréséért nem "csupán" 50.000 fontot kap a győztes, hanem legalább 62.500-at.

Wakelin egyébként tíz éve profi, és korábban nem került tornagyőzelem közelébe. Az English Openen és három kisebb versenyen negyeddöntőt játszott, de ennél tovább egyszer sem jutott.

De vajon mennyi esélye van arra, hogy mostantól fogva eredményesebb legyen a pályafutása? Nyilván minden ember, minden játékos, minden sztori más és más. Az eddigi győztesek Shoot Out utáni életéből azonban látható valamiféle tendencia, ami persze nem szükségszerűen lesz érvényes Wakelinre is.

A 2017-es bajnok, Anthony McGill volt az első, aki ranglistapontokat is szerzett a győzelemmel. Ő akkor ezzel az eredménnyel kvalifikált a világbajnokságra, ahol aztán 10-2-re kikapott az első fordulóban. A skót mindössze egy pontszerzőt nyert a Shoot Out mellett, az Indian Opent, azonban 2020-ban világbajnoki elődöntős volt, és néha bekerül a világranglista első 16 helyezettje közé. Jelenleg éppen a 19. helyen áll. Tehát nem lehet azt mondani, hogy egy elveszett játékos lenne.

Mint ahogy a 2021-es bajnokra, Ryan Dayre sem. A walesi snookeres négyszeres pontszerző győztes, a világranglista 16. helyezettje. Ő és McGill már a Shoot Out megnyerése előtt is ismertek voltak, és utána sem változott sokat a karrierjük. Hossein Vafaei is hasonló, már ami a ranglistás helyezését illeti, bár ő az idei szezonját eddig ellazsálta. Hármuk életén nemigen változtatott a Shoot Out, hacsak nem negatív irányba az iráni esetében.

Ott van azonban Michael Georgiou és Michael Holt, akik a Shoot Out megnyerése óta már nem is tagjai a profi mezőnynek. Róluk tehét mindenképp elmondható, hogy egy kicsit sem indította be a karrierjüket a Shoot Out-győzelem, sőt, éppen ellenkezőleg. Thepchaiya Un-Nooh is majdnem kiesett a Main Tourról a 2019-es sikere után, de megkapaszkodott az elitben, és már feltornázta magát a 43. helyre.

Röviden összefoglalva tehát mondhatjuk persze, hogy beindulhat egy pályafutás akár a Shoot Out megnyerésétől is, de az eddigi bajnokok példája azt mutatja, hogy ilyesmi még nem történt meg. Konkrétan senkivel sem. Hallott valaki például Robin Hullról? Ő volt a 2016-os győztes...