Marco Fu maximummal robbantotta fel az arénát

Marco Fu a Selby elleni negyeddöntő megnyerésével gyakorlatilag visszatért a profi snooker vérkeringésébe, és azon belül is a top játékosok közé, ahova ő való. A négyszeres világbajnok Selby óriási skalp volt Fu számára azok után, hogy az utóbbi három évben alig-alig játszott meccset. A fanyalgók arra a győzelemre még mondhatták, hogy Selby elég gyengén játszott, és a hongkongi nem remekelt - és ez így is volt, Fu maga is elismerte.

Az elődöntőben, Higgins ellen viszont csodát vitt véghez. Az elejétől fogva a skót vezetett, Fu csak próbálta tartani vele a lépést. A skótok négyszeres világbajnoka az első négy frame-ben egyaránt lökött félszázas breaket, de az egyik, egy kerek 50-es nem volt elég a boldogsághoz, azt a frame-et Fu nyerte. A többi Higginsé lett, aki így 3-1-re vezetett. A szünet után Fu felzárkózott, 4-4-nél érte utol esélyesebb ellenfelét. Fu három, Higgins öt nagy breaket lökött az első nyolc frame-ben. Aztán egy százassal megint a skót vezetett, de Fu kiharcolta a döntő frame-et egy 72-es breakkel.

És ekkor következett a csoda. Nem is maga a maximum volt annyira érdekes, mert azért láttunk már ennél bravúrosabb 147-es breaket is. Igazából egyetlen nehezebb lökés volt, az utolsó piros, ami a hosszú fal közelében állt, és egy szigorúbb asztalon valószínűleg be sem esett volna. De nem ez a lényeg. Hanem hogy Fu döntő frame-ben lökött maximumot, ami meglehetősen ritka. Mindössze hetedszer történt meg, és az eddigiek közül három is a Championship League-ben esett meg, ahol mindössze három frame-et kell nyerni, ott nem annyira különleges teljesítmény. 1997-ben Stephen Hendry a Charity Challenge döntőjében, Ronnie O'Sullivan a 2007-es UK elődöntőjében és Tom Ford a 2019-es English Open nyolcaddöntőjében vitt véghez hasonló bravúrt.

Ez volt Fu ötödik hivatalos maximuma, amivel feljött a 147-es ranglista nyolcadik helyére, holtversenyben Forddal és Robertsonnal. És még egyvalami tette különlegessé és felejthetetlenné ezt a breaket: az ováció, amit a helyi nézőseregtől, illetve -tömegtől kapott. A hatalmas Hong Kong Coliseumban ugyanis mintegy 6000 néző ünnepelte a hazai játékos csúcsteljesítményét - már csak az elképesztő hangzavar miatt is érdemes visszanézni ezt a maximumot, mert ilyet snookermeccsen még nem tapasztalhattunk. Nagyon érdekes, amit Higgins mondott a veresége után, miszerint valószínűleg meg fogja nézni a döntőt, mert ilyen hangulatot még sehol sem tapasztalt. Márpedig vereség után az ilyesmi nagyon ritka, a játékosok ilyenkor inkább azonnal hazautaznak.

És ezek után jött az esti, az elvileg még jobban várt O'Sullivan - Robertson rangadó, a legutóbbi, 2017-es döntő párosítása. Az első frame-et az uralkodó világbajnok hozta egy 72-es breakkel, de innentől fogva az ausztrál dominált. A második frame-et szoros csatában hozta, aztán két százassal száguldott el a szünetig. A pihenő után odatett még egy százast, és ezzel már 4-1-re vezetett. A következő frame-ben is Robertson indult meg, de 27-nél rontott, és O'Sullivan egy 93-assal 4-2-re szépített. A hetedik frame kiváló biztonsági csatát hozott, amit O'Sullivan nyert, akinek így maradt esélye a győzelemre. Hát még, amikor egy százassal kiegyenlített, majd egy újabb százassal átvette a vezetést. A tizedik frame szoros küzdelmet hozott, melyet végül a világelső nyert, aki 6-4-re hozta a meccset. Egy olyan meccset, amelyen zsinórban négy frame-et bukott.

A döntőben tehát Marco Fu és Ronnie O'Sullivan csap össze. Többnyire az angol szokott győzni ebben a párharcban, de eddigi egyetlen döntőjüket, a 2007-es Grand Prix-n, Fu nyerte.