Amikor a győztes és a vesztes is boldog

Sokkal érdekesebb, és utólag sokkal emlékezetesebb lesz ennél az, amit Marco Fu nyújtott a versenyen. És persze a 9000 fős nézőtér, amit a győztes is kiemelt:

Egyébként maga a döntő egy kicsit elmaradt a két elődöntőtől, ami nem csoda, mert szombaton nagyon magasra tették a lécet a játékosok. Úgy tűnt, hogy O'Sullivan sima 6-2-vel behúzza a mérkőzést, de egy piros belökésénél kicket kapott, és nem maradt pozíció a következő színesre. A rózsaszínt azért megpróbálta, de nem sikerült. Fu letakarította golyókat, a végén egy kockázatos, és gyönyörű egyfalas kéket is megoldott.

O'Sullivant láthatóan megzavarta, hogy egy már megnyert meccset engedett ki a kezei közül, és a következő frame-ben sokat rontott. Fu feljött 5-4-re.

Ezután következett a csoda, de legalábbis egy abszolút klasszisteljesítmény a hétszeres világbajnoktól. Úgy lökött ugyanis total clearence-t, azaz úgy pucolta le az összes golyót az asztalról, hogy a fekete játékon kívül volt az egyik falon, és a rózsaszínt sem használta. Majdnem az összes piros után kéket lökött, néha kisebb pontértékű színest is. Ezzel a szuper breakkel zárta le a mérkőzést, melyet 6-4-re megnyert. Ezzel 100.000 fontot kasszírozott.

Fu 50.000-et kapott a második helyért, plusz 10.000-et a maximumért. Ő már azzal rendkívül elégedett volt, hogy bejutott a döntőbe. MInt elmondta az elődöntő után, pályafutása legjobb momentuma volt, amikor maximumot lökött a döntő frame-ben John Higgins ellen. Nemcsak lelkileg lehetett ez élete legfontosabb sikere, de pénzügyileg sem volt sok alkalom, amikor ennél többet keresett.

A 2007-es Grand Prix megnyeréséért és a 2011-es Masters döntőért kapott 75.000 fontot, a 2016-os Scottish Openért 70.000-et, a 2013-as Australian Open trófeája mellé pedig 70.000 dollárt.