Mennyi értelme van manapság 17 évesen profi snookeressé válni?

Stan Moody úgy lett profi, hogy Ausztráliában megszerezte a World Snooker Federation junior világbajnoki címét.

Ez csodásan hangzik, viszont hozzá kell tenni, hogy a teljesen lehetetlen helyszín miatt mindössze 27 játékos indult azon a versenyen. Nyilvánvalóan ez nem Moody hibája. Ő akkor remek formában volt, legyőzte a hozzá hasonló korú és tudású játékosokat, és megkapta a két évre szóló profi tagságot.

Kvalifikálni sem egyszerű a profi mezőnybe, nagyon nem. De ha már sikerült, akkor ott a következő kérdés, hogy mit ér el az ember a Main Touron. Nem is az a fő gond, hogy Moody még csak 17 éves. Emlékezhetünk a szélsőséges példára, Ronnie O'Sullivanre, aki első profi szezonja elején, még csak 16 évesen, megnyert 74-et a 76 selejtezős mérkőzése közül. Eszméletlen mutatvány volt. De össze lehet hasonlítani a mai helyzettel?

A válasz egyértelmű: nem lehet. Akkoriban, tehát 1992-ben még nem volt 128 főben limitálva a profi mezőny. Ezért is kellett nagyjából tíz versenyre ennyi selejtezőt játszani: sokkal nagyobb volt a merítés. És ugye selejtezőkről van szó, tehát valójában O'Sullivan ugyanúgy amatőrökkel, amatőr szintű ellenfelekkel játszott, mint a korábbi éveiben. Amikor az első szezonjában a főtáblákon profikkal került szembe, akkor már nem sok sót evett meg; többnyire az első vagy a második körben búcsúzott.

A mai újonc profiknak nincs lehetőségük hozzájuk hasonló szintű játékosokkal versenyezni. Bekerülnek a mélyvízbe, és mint tegnap szegény Moody, simán kaphatnak az első körben top 16-os ellenfelet. Ami szinte biztosan azonnali búcsút jelent. Nem véletlen, hogy nemrég két évre módosították a profi tagságot, hiszen egy szezon alatt borzasztó nehéz beverekedni magad a legjobb 64 közé a világranglistán, hogy megmaradhass profinak.

De bizony két év alatt sem sokkal könnyebb. Mert most például mihez kezdjen Moody? Kiesett, hazamegy, és? Malmozhat. Gyakorolhat. Egyvalamit nem tehet, amitől pedig fejlődhetne, nem tud hozzá hasonló tudású snookeresekkel versenyezni. Hiszen ő már profi! És mint ilyen, nem indulhat amatőr tornákon...

Paradox módon tehát azzal, hogy profinak állt, jócskán csökkentek a versenyzési lehetőségei. Persze gyakorolhat, amennyit csak akar, de tétmérkőzés is kellene ahhoz, hogy fejlődni tudjon.

És itt jön be a másik kérdés: elég jó Moody ahhoz, hogy profi legyen? Nyilván ezt nem lehet három verseny után eldönteni, majd az idő megmondja. De talán nem is ez a fő kérdés. Hanem hogy van-e lehetősége arra, hogy megfussa azt a fejlődési ívet, amire szüksége lenne ahhoz, hogy helytálljon a jóval magasabban rangsorolt játékosokkal szemben is. És a válasz egyértelműen az, hogy nincs.

A mai világ nem kedvez az amatőr szcénának. Őszintén szólva nem tudom, hogy a '80-as, '90-es években kinek volt érdeke annyi amatőr versenyt szervezni (Nagy-Britanniában), nyilván akkor sem a profi szervezet foglalkozott ezzel. Csakhogy akkoriban egyfajta divat volt a snooker, egyszerűen sokkal többen szerették és játszották, mint manapság, és ez a "tömeg" magával hozta a versenyek tömkelegét. Ronnie O'Sullivan bármelyik önéletrajzában sokat olvashatunk arról, hogy mennyi verseny volt akkoriban az amatőröknek. Gyakorlatilag minden hétvégén utazhattak valahová, hogy megmutassák, mit tudnak.

Úgy nézhetett ki ez akkoriban, hogy volt egy rakás klub, és mindegyiknek az volt az érdeke, hogy versenyezzenek a srácok. Manapság az akkorinak a töredékére csökkent a versenyzési lehetőség, és ennélfogva valószínűleg nem is olyan jók a mai fiatal játékosok.

Hogy Moody mennyire jó, mennyire alkalmas profinak, az majd később dől el. Profiként joga van egyszer-egyszer a tévés asztalra kerülni, nincs ezzel gond, elvégre az előző verseny győztesével játszott. Ennek ellenére voltak, akik támadták a döntést, hogy ez a meccs került a tévés asztalra, hiszen vele egyidőben játszott Mark Selby, valamint a címvédő Ryan Day is. Ez is védhető álláspont, de semmi köze Moody tudásához.

Mark Joyce, sokszoros negyeddöntős profi megvédte Moodyt egy facebookos kommentben. Azt írta, szoktak együtt gyakorolni, és egyáltalán nincs messze a profi szinttől. Meglátjuk, hogy ebből mennyit tud majd kihozni az előtte álló másfél évben. Mindenesetre a rendszer nem igazán segíti.