Közeleg az utolsó határidő, drámai helyzetbe kerülhet a norvég síugrás

Azok, akik az elmúlt 15-20 év során végig követték a síugró sport eseményeit, jellemzően nem bírnak nem elszomorodni, ha eszükbe jut Finnország története. Az egykor nagyhatalomnak számító skandináv országban a síugrás drámai visszafejlődésen ment keresztül: a legendás Janne Ahonentől mára odáig jutottak, hogy egy pontszerzés a világkupában már tisztességes eredménynek számít tőlük. De mi van, ha azt mondjuk, egy másik nagy országra ugyanez a sors várhat?

Norvégia a kezdetektől ugyanilyen meghatározó része a sportnak, eredményességük pedig a mai napig kitart. Marius Lindvik a nagysáncos olimpiai verseny, Halvor Egner Granerud az összetett világkupa (és néhány nappal ezelőttig a Négysáncverseny) címvédője, az idei sorozatban pedig a legjobb 25 ugró közt szintén öt norvégot találunk.

Ez sem garancia azonban arra, hogy egy sport anyagilag megtérülő módon működjön, vagy megkapja a kellő szövetségi támogatást a fennmaradáshoz. A szponzorok – többek között a rendes tévés megjelenés hiánya miatt – elkerülik a sportot, a norvég síszövetség többet vesz el, mint amit visszaoszt, a helyzet pedig, hogy ha heteken belül nem születik megoldás, drasztikus költségcsökkentéshez vezethet.

A jelek már egy ideje látszanak. Még a tavalyi szezon egyik furcsa újdonsága volt, hogy a síugró sisakokra annyira jellemző szponzorlogók eltűntek a norvég versenyzők fejvédőjéről. Vagyis nem volt olyan vállalat, ami beszállt volna támogatóként a szövetség költségvetésébe. Ez a helyzet azóta sem változott, így joggal merül fel a kérdés, hogy egy ilyen tradicionális és elvben népszerű sport esetében miért nem látja senki a lehetőséget a hirdetésben?

Ennek egyik oka az, hogy a síugrás valós nézettsége a jelenlegi helyzetben komoly lejtmenetben van.

- mondják el a norvég tévé munkatársai.

Az említett platform a Viaplay, ami ugyan a megemelt közvetítési óraszámnak köszönhetően harmadával növelte a síugró versenyek össznézettségét, de a tévések szerint a sport így is kevesebb emberhez jut el, kevesebbet foglalkozik vele a média, ez pedig a népszerűségére is kihat. Idézték a szövetségi vezető Clas Brede Brathent is, aki szerint annak idején pontosan ugyanez történt Finnországban is…

Hasonlóan hanyatlásnak a felszínen egyelőre nincsenek nyomai, de a helyzet rövidesen komoly romlásnak indulhat, ezen pedig a norvég síszövetség hozzáállása sem segít. Lucas Braathen esete óta tudjuk, hogy a helyi szövetség mennyire nem szeret osztozni a bevételeken, ezt pedig a különböző szakági szövetségek fura, félig centralizált helyzete is tükrözi.

A működés papíron Norvégiában úgy néz ki, hogy a síszövetség begyűjti a szakágaktól azok bevételeit, majd a pénzt érdemi alapon visszaosztja. A valóságban viszont a különböző sportági vezetők kampányolnak a maguk részéért, a síugrás pedig egy ideje már rosszul jár.

- panaszolta Brathen.

A csapatmenedzser ezért még az ősszel közzétett egy nyilvános jegyzetet, amiben azt javasolta, hogy a síugrók költségvetését válasszák le a teljes szövetségi rendszerről. Ez persze komoly vitákat váltott ki, ahogy az is, amikor a decemberben kiadott teljes közösségi budget óriási költségcsökkentést irányzott elő a sport számára.

Az egyetlen megoldást azt kínálja, hogy a síugrók 2024-es költségvetési terve a teljes budget 40%-át úgynevezett bizonytalan bevételekkel, vagyis lényegében szponzori pénzekkel szedné be. Ehhez viszont támogatók kellenek, mindenekelőtt egy új sisakszponzor, méghozzá gyorsan. A december 29-én rögzített határidőt ugyan egy hónappal kitolták, de január 29-ig így is már csak bő két hét van hátra megoldást találni.

- ismerte el a vezető.

A legvalószínűbb, hogy ebben az esetben a síugrók tényleg kénytelenek lesznek sokkal kisebb forrásból dolgozni. Vagyis kevesebbet költhetnek szakemberekre, kevesebbszer mehetnek edzőtáborba és kevesebbet költhetnek marketingre is. Ezeknek a megszorításoknak az összessége pedig egy ördögi körbe vetheti a sportot, ahol a még kisebb elérés és a romló eredmények még kisebb költségvetéshez vezetnek.

Vagyis bekövetkezhet az, amit Finnország esetében egyszer már átéltünk…

Forrás: TVP Sport