Most már biztos: nem lehet ott az olimpián a világ legjobb sprintere

A 21 éves svéd sífutó, Linn Svahn tavaly az első négy sprintversenyt sorozatban megnyerte, amin elindult. Ezután volt egy ártatlannak tűnő bukása. Úgy tűnt, hogy az oberstdorfi világbajnokságra sikerült felépülnie, de végül nem így történt. Fő számában, a sprintben már az elődöntőben kiesett.

A svéd SVT televízió egy ötrészes dokumentumsorozatban dolgozta fel a svéd sífutó válogatott tavalyi szezonját. A nézők ennek során újra átélhették többek között Svahn oberstdorfi drámáját is. A riportban Svahn egyértelműen elmondta, hogy nem jött rendbe a világbajnokságra, ennek ellenére száz százalékig hitt benne, hogy megnyerheti a sprintet. A versenyek idején még az edzőterembe járt, hogy a rehabilitációs gyakorlatait végezze. Fájdalomcsillapítón versenyzett. A filmben a svéd válogatott szövetségi kapitánya, Anders Byström is beismerte, hogy Svahn indítása a világbajnokságon totális melléfogás volt.

Úgy tűnik, hogy ennél nagyobb melléfogás már csak a diagnózis, illetve a rehabilitáció módszere volt. A világbajnokság után ugyanis Svahn tovább versenyzett a világkupában, majd tavasszal megkezdte az edzéseket, miközben a válla semmit nem javult. Végül csak szeptemberben, hét hónappal a sérülés után ismerték be, hogy kés alá kell feküdni. Két és fél hónappal a szezonkezdet előtt egy komplikált vállműtétről mindenki sejtette, hogy súlyos következményei lehetnek az olimpiai terveket illetően. Svahn számára is világossá tette az operáló orvos, hogy nem tudják, mit fognak találni, amikor felnyitják, így készüljön a legrosszabbra.

Egy, a napokban készült interjúban Linn elárulta, hogy abban a pillanatban megmondták neki, hogy nem mehet az olimpiára, ahogy a műtét után felébredt az altatásból. Ő tehát már két hónapja tudja, hogy első olimpiájára még legalább öt évet várnia kell.

Azóta elsősorban magában szerette volna feldolgozni az egészet, mielőtt nyilvánosság elé lép. Csak a hozzá legközelebb állóknak árulta el, hogy mi a helyzet. Még a válogatott csapattársai sem tudtak róla.

Eddig nem igazán állt készen rá, hogy nyilvánosságra hozza a hírt, és az elmúlt időszakban ezt mindenki tiszteletben is tartotta, nem faggatták. Viszont jövő hét végén elkezdődik a világkupa, úgy érezte, elérkezett a pillanat, most már színt kell vallani. Ez legalább annyira nehéz volt számára, mint magát a hírt megtudni. Úgy érezte, hogy a bejelentéssel válik véglegesen visszavonhatatlanná a tény, hogy idén se olimpia, se szezon.

“Csak feküdtem a padlón a kutyám mellett és sírtam. Nem sírtam ennyire már vagy 2-3 éve”- mesélte a riporternek.

Most arra kell koncentrálnia, hogy a megfelelő rehabilitációval újra megerősítsék a vállát. A hosszú távú egészsége a cél, végső soron emiatt vállalta a műtétet is. Egyelőre egyáltalán nem terhelheti a vállát. A kérdésre, hogy mit bír most a karja, csak ennyit mondott:

“Egy csésze kávét még fel tudok emelni. Egy serpenyőt azonban már nem.”

Magáról a sérülésről nem sok részletet tudott elmondani. Annyit lehet tudni, hogy nem ismerték fel igazán a súlyosságát, ő pedig a kiesett eredményt próbálta kompenzálni, eközben viszont súlyos kopás lépett fel a vállában. Ha időben felismerik, hogy mekkora a szerkezeti károsodás, akkor azonnal megműtik. Ehelyett a rehabilitációval csak rontottak az állapotán.

Svahn azonban senkit sem hibáztat. Ahogy meséli, utólag könnyű okosnak lenni. Ő maga sem hallgatott a testére, inkább elhitte a mágneses rezonanciavizsgálat eredményét, és összeszorított foggal próbált mielőbb csúcsformájához visszatérni. A konzekvenciákat közösen fogják levonni a válogatott orvosi stábjával. A csapatorvos, Per Andersson egyébként elnézést kért tőle. Mindketten felelősnek érzik magukat a kialakult helyzetért, és mindketten bánják.

Innen persze hosszú lesz az út a versenyekre, de Linn Svahn már most kitűzte magának a következő célt.

“A műtét utáni első telefonhívásom Ola Ravald volt, az edzőm, aki mindig sziklaszilárd menedékem viharos időszakban. Azt mondtam neki, hogy tudod mit? A világbajnokságon mindent megnyerünk!”

Svahn a 2023-as planicai világbajnokságra céloz, a “minden” alatt pedig nem csak a sprintet érti, más számokban is komoly céljai vannak. Olyannyira, hogy a 2023-24-es szezonra szeretne a hosszabb távokon is versenyképessé válni, mert rá akar menni az összetett világkupa megnyerésére.

Hiába, egy olimpiai álom elvesztését nagy álmokkal lehet csak kompenzálni. Nagyot pedig csak az nyer, aki mer nagyot álmodni.

Forrás: expressen.se