Mariah Bell megtanította nekünk, hogy a kor a műkorcsolyában is csak egy szám

Volt egyszer egy kislány, akinek a nővére korcsolyázni járt, mialatt ő szüleivel a tesóra várva, a jég mellett sertepertélt. Az édesanyja azonban egy idő múlva jobbnak látta, ha a hugi is korizni kezd, mivel egyre nehezebben tudta lekötni az örökmozgó picit, és persze neki sem tenne rosszat a rendszeres sport. Így tanult meg Mariah Bell korcsolyázni.

Innen indulunk, aztán jó pár év átugrásával megérkezünk 2016-ba. Amikor igazándiból megismert a világ a jégen egy mosolygós, derűs, és mint később kiderült, egy kőkeményen edző, alázatos sportolót. Pedig Mariah addigra bőven végigjárta már azt a bizonyos szamárlétrát, rengeteg edzés és munka volt a háta mögött. A várva várt áttörés azonban csak nem jött.

De az Édentől Keletre című film zenéjére futott csodálatos programjával, azon a Skate Americán, egy csapásra minden megváltozott.

Érdekes, hogy tulajdonképpen csupán 6 év telt el, de mégis egy olyan életút kivételes részének lehettünk tanúi, amit ettől a kűrtől datálhatunk. 2016 után Bell tényező lett, otthon és a világban egyaránt. Ezt ráadásul fényesen bizonyította a további években is.

A Grand Prix-meghívások és nemzeti bajnoki dobogók mellett egyre többször képviselte hazáját világversenyeken is. De az ígéretes kezdet után, ahogyan az lenni szokott, nem volt minden egyenes: jöttek a hullámhegyek, de persze a völgyek is. Élete egyik álma volt, hogy olimpián korcsolyázhasson, de hiába állt addigra szinte rendszeresen dobogóra az amerikai bajnokságon (ami minden évben a válogatójuk is egyben az aktuális világversenyre), 2018-ban csak az 5. volt. Így tartalékként reménykedhetett csupán, amiből végül egy vb-indulás lett, az olimpia után.

Ez a kudarc viszont inkább plusz erőt adott neki, pedig a következő év sem igazán a teljesítményéről vált híressé-hírhedté: a 2019-es világbajnokság egyik edzésén a korcsolyájával megvágta a koreai Eun-soo Lim lábát, amiből óriási bonyodalom, vagy inkább botrány kerekedett. Lim csapata ugyanis meggyanúsította Bellt, hogy a sérülést szándékosan okozta, mivel egyébként is folyamatosan zaklatja a koreai edzéstársát. Az ISU által lefolytatott vizsgálat ezt nem erősítette meg, és az akkor mindkettőjüket felkészítő edző Rafael Arutunian is tagadta ezt az állítást. Lim a történtek után érthető módon többé nem edzett Amerikában, hazatért Koreába, Bell pedig folytatta menetelését.

Rafael Arutunianhoz 2016 előtt ment edzeni, akinek elmondhatatlanul hálás azért, amit tőle kapott. Mind a jégen, mind az életben igazi mentorának tartja, bár nagyon nehéz volt együtt dolgozni a híres edzővel. Maximalista, nagyon szigorú, és ez a két tulajdonság együtt nem egy egyszerű párosítás. De egy olyan csapatba került egyúttal, ahol olyan klasszisok is edzettek, mint Adam Rippon, vagy későbbi legjobb barátja, Nathan Chen.

Bell karrierje szempontjából pont Adam Rippon volt a másik fordulópont. Hiszen a 2018-ban visszavonuló korcsolyázóról is órákat és ódákat lehetne írni, és a történet nem várt fordulatot hozott. Adam a jégtől és Arutuniantól szerencsére nem távolodott el, és ez lett végül Bell mázlija. Edzője ugyanis, korára való tekintettel, addigra kicsit másképpen kezdte kezelni. Mariah akkoriban már a húszas évei közepén járt, ami a pár éve feltűnő orosz kis hölgyek korához tekintve, ha nem is matuzsálemi, de mindenképpen veteránnak számított. 8-10 év plusz vagy mínusz minden sportágban nagyon sok, pláne ott, ahol ennyire megszokott a minél fiatalabbak térhódítása. Persze az ismét más kérdés, ez mennyire jó vagy sem, hiszen az ISU is végre rászánta magát a korhatárok növelésére… de az megint egy másik kávéház.

Visszatérve Bellhez, ő is sokszor megkapta a kérdést, hogy hogyan érzi magát ilyen idősen az élvonalban, mennyire frusztrálja a kora és hasonló kedvességeket. De saját bevallása szerint egyáltalán nem érzi magát öregnek, holott a műkorcsolyában a szokások és megszokások miatt már elég rég annak számít. Ez azonban csak motiválta: szeretett volna ebben is példát mutatni másoknak, hiszen szerinte, ha a sportoló figyel és törődik a testével, akkor szinte bármeddig lehet a műkorcsolyázást versenyszerűen, magas szinten művelni.

De nem ment minden egyszerűen később sem. Arutunian azonban egy edzésen azt mondta neki:

Így történt, hogy akkor Bell lejött a jégről, és felhívta Rippont. Akivel nagyon hamar megtalálták a közös hangot. Olyannyira lett ez a munkakapcsolat gyümölcsöző, hogy eleinte főleg a koreográfiában, később pedig az összes edzői tevékenységben benne volt Rippon keze és tudása. Bell pályafutásának vége pedig egy másik karrier kezdete, hiszen az addigra visszavonult Adam vele írta be magát az edzők közé. Az utolsó időszakban már inkább ők ketten alkottak egy csapatot, Arutunian bölcsen a háttérből segített, ha kellett, de mindig támogatta a duót.

A pandémia ideje alatt Bellnek sem volt túl jó időszaka. Nem volt hol edzenie, hónapok munkája ment a levesbe, minden bizonytalan volt. Végül újraindult a sportélet is, és ha akadozva és lassan, de a korcsolyázók is visszatértek a jégre.

Időben, hiszen közben vészesen közeledett a pekingi téli olimpia, és Bell tudta, ez az utolsó lehetősége.

Pedig az élet rugdalt még egyet rajta: korábbi nagy szerelmével szétváltak útjaik. A szintén korcsolyázó francia Romain Ponsart addigra már a vőlegénye volt, akivel együtt éltek, együtt készültek korábban. Mariah számára derült égből villámcsapás volt a szakítás. Mélyre került, nagyon nehezen dolgozta ezt fel, ráadásul abban az évben lemaradt az amerikai bajnokság dobogójáról, így a világbajnokságot ő is a televízión keresztül nézte. De, amikor már nincs lejjebb, egyszerűen az ember elindul felfelé. A rengeteg negatívumon végül családja és imádott kutyája, Nala segítségével jutott túl. Visszatekintve nagyon büszke rá, ahogy akkor újra magára talált.

Így jutottunk el napjainkig, azaz az olimpia előtti időszakhoz. Amikor Mariah egy korábbi programját visszavéve szállt harcba az olimpiai csapatba jutásért, és ezúttal sikerült. Bajnok lett, amivel utazó olimpikon is. Az álom valóra vált, családja megható videóval üzent neki a játékok helyszínére.

Bár sokszor hallhatjuk, hogy az olimpián a részvétel a fontos, Bell nem turistának akart kimenni, és a java még ezután jött. Hiszen azokat a programokat le kellett futnia az ötkarikás jégen is, amiből igyekezett a legtöbbet kihozni. A rövidprogramjában viszont nagyot rontott, és a kűrben bár javított, végül a 10. helyen zárt Pekingben. Ezután a világbajnokság jutalomnak tűnt az addigra kitiltott oroszok nélkül, hiszen a nőknél az utóbbi években szinte lehetetlen volt dobogóra állni ott, ahol oroszok is indultak. Az olimpia után kitörő ukrán-orosz háború következtében (és Valieva doppingbotrányát se feledjük) viszont a fiatal kvadragépek nem lehettek ott Montpellier-ben, így a verseny nyitottá vált. Bell a rövidprogram után a 3. helyen kapott kis-bronzérmet végül nem tudta megtartani, és lecsúszott a végső dobogóról. De még így is élete sikere a 4. hely, ráadásul Ashley Wagner 2016-os szereplése óta nem nyert még kis érmet sem amerikai női versenyző világbajnokságon.

De ahogy a mondás is mondja: minden jónak vége szakad egyszer. És így történt ez most is: Mariah 2022. október 22-én az új programjai helyett a visszavonulását jelentette be a közösségi oldalán. Az idei Skate Americát már a lelátóról nézte, de azt nyilatkozta, ez így van jól, és nagyon izgatottan várja, hogy milyen is az a nagybetűs élet, amit a korcsolyázás után most kezd majd el. Tele van tervekkel, elsősorban új lakása berendezésével kapcsolatban Texasban, ahol nővérének fog segíteni, aki a helyi korcsolyapálya egyik igazgatója. Emellett tervezi, hogy visszatér az iskolapadba is, befejezi tanulmányait.

A programja tehát szokásosan sűrű, és elfelejteni sem szabad, de szerencsére nehéz is lenne, hiszen ki tudja, melyik jégrevüben vagy showban láthatjuk újra, mivel azokban folyamatosan szerepel és járja velük a világot.

Szerző: Ajkler Zita