A suzukai 8 órás története

1978-ra tehető az első ilyen típusú verseny, azaz épp abban az esztendőben került rá sor először, mint – a motorosoknál – Le Mans-ra. Ez lett a négy nagy japán márka (Honda, Yamaha, Suzuki, Kawasaki) játszótere, ahol korlátlan műszaki erőforrásokat mozgósíthattak. Az 1980-as években óriási népszerűségre tett szert a futam, ekkor már 130 000 ember is megfordult a lelátókon, a csúcs pedig 1990 volt, amikor 160 000-en voltak. Idővel bekerült a világbajnokság versenynaptárába is, s idén ez lesz az utolsó előtti állomás.

Mutatja Suzuka vonzerejét, hogy MotoGP és Superbike menő szintén érdeklődik az esemény iránt, mint Japán legkiválóbb motorosai. Ami szokatlan, mert itt jóval hosszabb ideig kell a versenygépen ülni, mint az eredeti szakágukban, bár talán pont ez az, ami ide csalogatja őket. Vannak olyanok is, akik a gyorsasági idényt kettévágó időpont miatt nem jönnek el, mert fizikálisan leamortizálná őket. Ebbe a gyári csapatok se mennek bele, Mick Doohant például szerződésben tiltották el a suzukai 8 órástól.

Az pedig más lapra tartozik, hogy a japán versenyzők itt Suzukában különösen erősek. Ezt a versenyt ki nem hagynák, a mezőny jelentős részét ők teszik ki. Szinte minden évre jut legalább egy japán győztes, és tizenegyszer fordult elő, hogy teljes japán alakulat diadalmaskodott. Nézzük az ismertebb japán bajnokokat: Ryuichi Kiyonari, Tohru Ukawa, Takumi Takahashi, Yukio Kagayama, Noriyuki Haga és Daijiro Kato.

De a nem japán győztesek között is találunk olyan szupersztárokat, akik a gyorsasági világban már letették a névjegyüket. A teljesség igénye nélkül: Wayne Gardner, Mick Doohan, Michael Van Der Mark, Leon Haslam, Jonathan Rea, Carlos Checa, Alex Barros, Bradley Smith, Colin Edwards, no meg Valentino Rossi.