Hatan két ponton belül – hihetetlen izgalmakat hozhat még az olasz bajnokság

Juventus, Inter, Milan, Napoli, Inter – az előző öt szezonban négy különböző győztese volt az olasz bajnokságnak, és egyik évben sem sikerült címet védenie a bajnoknak. A sokszínűség azonban nagyvonalúan elrejt valamit, ami nem segíti a Serie A versenyképességét: ezek közül csak a 2021/2022-es szezonban volt érdekes a bajnoki címért folytatott harc.

Az előző idényben 19, egy évvel korábban 16 pont választotta el a bajnokot és az ezüstérmest, 2021-ben pedig 12-t vert az Inter a Milanra. A 2019/20-as szezon megtévesztő lehet: a Juventus csupán egy egységgel előzte meg az Intert, ám ehhez az kellett, hogy a torinóiak – a szinte biztos bajnoki cím tudatában – erősen kiengedtek a végére. Szóval az is inkább csak optikai tuning volt – olyasmi, amit az amerikai sportmédiában 'garbage time' néven emlegetnek.

Vagyis amikor a meccsnek azon szakaszában kozmetikáznak a statisztikákon, amikor már eldőlt a párharc.

Az olasz bajnokságnak szinte minden évben volt kiemelkedő csapata – nem egyszer olyan, amit nemzetközi szinten is komolyan kellett venni – ezek azonban sosem egyszerre futottak fel. Az érintettek ezt aligha bánták – Nápolyban például a Sarri-korszakban megtapasztalták, milyen az, amikor egy kiemelkedő csapat újra és újra elbukik a győzelmekből rutint kovácsoló ellenféllel szemben.

Két évvel ezelőtt a Napoli startolt ellenállhatatlanul, tavaly pedig az Inter tette meg ugyanezt; a bajnoki cím némi túlzással már az ősz folyamán eldőlt, mivel egyik évben sem volt kihívója a legerősebb csapatnak. Ha kicsit messzebbre megyünk az időben, olyat is találunk, amikor kialakult egyfajta rivalizálás, de a trónkövetelő még nem volt elég erős ahhoz, hogy bajnok legyen – második nekifutásra viszont mindkettőnek sikerült.

Mindez azt is előrevetítette, hogy az olasz bajnokság előbb vagy utóbb valóban jó lehet. De legalábbis érdekes. 12 fordulót követően nagyon úgy fest, hogy a 2024/25-ös szezon lesz az, amely elhozza a várt izgalmakat.

Senkit sem lepett meg, hogy a Napoli remekül kezdett a rövid angliai kitérő után újra Olaszországban edzősködő Contéval. A forrófejű edző rövid távon mindenhol sikeres volt – még a csúnyán véget érő tottenhames kalandot is erősen kezdte – ráadásul a Napoli botrányosan rossz évét követően most még csak európai meccsek miatt sem kell aggódni.

Ez a helyzet ideális Conténak, aki a múltban többször előnyt tudott kovácsolni a kettős terhelés hiányából.

Túlzás lenne azt mondani, hogy meggyőző a Napoli játéka, a győzelmeket azonban így is hétről hétre szállítják, mostanra pedig túl vannak az első igazán komoly teszten is. Utóbbitól mondjuk nem lettünk sokkal okosabbak velük kapcsolatban.

Bár a Milant legyőzték idegenben 2-0-ra, a piros-feketéktől két kulcsjátékos hiányzott, mivel a Bologna környéki áradások miatt elhalasztották az egyik meccsüket, így Theo Hernandez és Tijjani Reijnders eltiltása egyaránt áttolódott a rangadóra. Utána az Atalanta 3-0-ra felkoncolta Nápolyban a délieket, a hétvégén pedig 1-1-es döntetlent játszottak az Interrel. Szóval masszív csapat a Napoli, csak azt nem tudjuk, mennyire, meg leginkább, hogy ez mire lesz elegendő.

A csapat egyébként még most is vezeti a bajnokságot, az előnye azonban minimális: az első és a hatodik között csupán két pont a különbség, vagyis egy-egy forduló alatt könnyedén borulhat minden.

Érzésre még mindig az Inter tűnik a legerősebb csapatnak, de közel sem annyira sebezhetetlen, mint az előző szezonban volt. Hátul egyértelműen vannak gondok – a 23/24-es idény 22 kapott gólja után most 14-nél tartanak – elöl pedig Lautaro Martínez gyengécske formája miatt vakarhatja a fejét Simone Inzaghi. Valahol egyébként ez is pozitív dolog: az Inter annak ellenére áll jól a bajnokságban, hogy a legfontosabb támadója még nem kapta el a fonalat.

- mutatott rá Inzaghi.

Az edzőnek abban kétségtelenül igaza van, hogy egyetlen csapattól sem lehet elvárni, hogy minden meccsét megnyerje, így elégedettek lehetnek az eredményekkel. A 2024/25-ös szezonban csak egyszer kaptak ki – épp a furcsa hullámvasúton közlekedő Milantól – a két döntetlent pedig egy-egy közvetlen riválissal játszották: a Juvéval és a hétvégén a Napolival.

Valahol mégis bosszantóak lehetnek ezek az eredmények, az Inter ugyanis mindkét rangadót megnyerhette volna.

A torinóiak elleni meccsen 4-2-ről engedték vissza az ellenfelüket, ami egyrészt dicséri Kenan Yıldızt és a Motta-féle Juventus mentalitását, másrészt viszont kritika is az Inter számára. A második félidőben ugyanis volt néhány meccslabdája a milánói csapatnak, amelyek közül, ha akár csak egy is beakad, nagyon kinyílhatott volna az olló a két csapat között.

Kicsit hasonló volt a helyzet a Napoli ellen is, ráadásul olyasmi történt, ami még soha: Hakan Çalhanoğlu büntetőt rontott Inter-mezben. A török klasszis a Bajnok Ligájában sorozatban a 19. tizenegyesét értékesítette a kék-feketéknél, a hétvégi rangadón viszont a kapufát találta el 1-1-nél.

„A futball egy érzelmekkel teli utazás. Egyik pillanatban a világ tetején vagy, majd egy szempillantás alatt teljes súlyával zúdul rád a csalódottság. Nagyon reméltem, hogy sikerül fenntartanom a pozitív sorozatot a büntetőkkel, de a hiba is benne van a játékban. Most már előre tekintek” – mondta a meccset követően Çalhanoğlu.

Karrierje során 49 tizenegyesből csak hatot rontott el, az előzőt pedig még 2016-ban hagyta ki, akkor a Bayer Leverkusen játékosaként. Benne van, hogy a végén semmit sem fog számítani, és megvédi a címét az Inter, jelenleg azonban az időzítés miatt érdekesnek tűnik – most ugyanis részben ezek az apró hibák húzzák közel egymáshoz a mezőnyt.

Çalhanoğlu védelmében pedig azt is illik megemlíteni, hogy a kihagyott büntető ellenére a mezőny egyik legjobbja volt, ráadásul egy xG-gyilkos bombát is Alex Meret kapujába zúdított.

A szezon előtt egy Inter-Juventus-Milan-Napoli versenyfutásra lehetett számítani, november közepén azonban még hat csapat van egymás nyakán. A fentebbi négyesből egyébként csak hárman vannak a közvetlen élmezőnyben, hiszen a Milan rettenetesen szélsőséges teljesítményekre képes, a múlt héten idegenben nyert 3-1-re a Real Madrid ellen, majd 3-3-as döntetlent játszott a Cagliarival.

Az Inter mellett az Atalanta emelkedik még ki a játék minőségével: Ademola Lookman kilenc meccsen 6 gólt és 4 gólpasszt hozott össze, a nyári vészigazolás Mateo Retegui 11 találattal vezeti az olasz góllövőlistát, és Charles De Ketelaere is egyre jobban elkapja a fonalat (2 gól, 5 gólpassz).

Szeptember közepe óta hatalmas futásban van Raffaele Palladino Fiorentinája is, az előző nyolc bajnokiból hetet megnyertek, többek között a Milant és a Laziót verve. A másik meglepetéscsapat pedig pont a Lazio: Marco Baroni egyelőre minden várakozást felülmúl a római csapattal, ráadásul nem csak Olaszországban, de az Európa-ligában is nagyszerűen teljesítenek, négy forduló után ők az egyetlen 100%-os csapat, és vezetik az alapszakaszt.

Ceruzával még a Milant is odaírhatjuk az élmezőnybe a nyolcpontos hátránya ellenére – egy meccsel kevesebbet játszottak, ráadásul a haladó statisztikák alapján kisebb a lemaradásuk, mint azt a tabella sugallja.

Ha már a haladó statisztikák szóba kerültek: az ottani számok is megerősítik, hogy ez a hét csapat egyelőre kiemelkedik a mezőnyből. Hogy így marad-e a végéig, azt persze még korai lenne megmondani. A keret mélysége miatt a Laziónak és a Fiorentinának nehéz dolga van, az Inter-Atalanta-Juventus-Milan négyesre pokoli meccsek várhatnak még a BL-ben (ráadásul nem kizárt, hogy a playoff miatt kettővel több), a Napolinál pedig egyelőre sok a szűkösen behúzott meccs, és ezek a trendek gyorsan meg tudnak fordulni.

November közepén mindenesetre megtippelhetetlen, hogy fog kinézni pár hónap múlva a Serie A élmezőnye, és ilyen felvezetés után nagy csalódás lenne, ha a 2024/25-ös idényben is korán eldőlne a bajnoki cím sorsa.